Eddig akartam, most rámtört a rettegés. Lehetek ennek ellenére jó anya?

31 éves múltam és a férjemmel úgy döntöttünk, hogy szeretnénk kisbabát. Két próbálkozós hónap van a hátunk mögött amik negatívak lettek. Most furán kezdtem el erezni magam, végülis pár nap múlva kellene, hogy megjöjjön, szóval simán lehet, hogy a menstruáció "előszelét" érzem csak, de belémhasitott egyfajta rettegés attól, hogy mi van, ha most összejott és terhes vagyok. Hogy ez mekkora felelősség és hogy én készen állok-e egyáltalán rá. Hogy nem akarok rosszul lenni és fizikailag a béka feneke alá kerülni jobb esetben hetekre, rosszabb esetben hónapokra. Hogy tudok - e ilyen gondolatok mellett jó anya lenni majd. Mondtam a férjemnek ezeket és azt mondta, hogy de hát ezt akartuk, gyereket szeretnénk és ez az élet rendje, ne féljek, mert ő itt van és ha lesznek is nehéz időszakok, itt lesz velem és segít! Egy tökéletes házasság a miénk, ha lehet ezt mondani. Persze voltak nálunk is mélypontok, de mindig helyén tudtuk kezelni a dolgokat. De most iszonyúan félek.

Voltatok ti is így? Mi segített? Legyszi mellozzetek azokat a gondolatokat, hogy "Ha így állok hozzá, még nem értem meg egy gyerekre" és hasonlók, mert mindenképp szeretnénk egy babát!

Köszönöm!