Milyen logika alapján döntik el a tervezők, hogy dob vagy tárcsafék kerüljön-e hátra?

A tárcsafék jobban hül, ezért csak kis teljesítményű autóknál jön szóba a dobfék. Ott is csak hátul, mert fékezéskor elől nagyobb a lenyomóerő és emiatt, meg az elöl levő motor súlya miatt az első kerekekkel erőteljesebben lehet fékezni.

De ha a tárcsafék jobb, akkor miért szórakoznak a gyárak a dobfékkel? Gondolom olcsóbb a gyártása. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tárcsaféknél a kézifék megvalósítása is bonyolultabb.

Arról tudok nyilatkozni, amilyen autó volt.

Trend: újabban jobban preferálják hátul is a tárcsaféket. Tényleg csak a nagyon olcsó (nem pejoratív értelemben) és vagy belépő szintű városi kisautókat szerelik dobfékkel, amit relatív gyenge (max 100 Le körüli) motorral szereltek és viszonylag könnyűek (1-1,2 tonna).

Régebben (2000-es évek, ennél régebbi autóm nem volt) szintén a súly, a terhelhetőség és a motorerő volt a döntő. Pl ha egy akkori átlagos tömegautót nézünk: Opel Astra H.

1.4 benzin hátul dob.

1.6 gyengébbik benzin: hátul dob.

1,6 erősebbik benzin, 1.8 összes benzin, 2.0 benzin, 1.6 turbós benzin, 2.0 turbós benzin, azaz 115 Le fölött mindegyik tárcsafékes.

Összes dízel tárcsafékes.

Kombi karosszéria, a nagyobb terhelhetőség miatt már a 90Le-s 1.4 szívó benzines is tárcsafékes.

Én látok ebben logikát. Nyilván ha különböző márkákat típusokat nézünk, akkor van átfedés. És mindkettőre lehet ellenpéldát is felhozni. Nincs olyan határszám akár tömegben akár teljesítményben, ahonnan "kötelező" lenne a tárcsa. De általánosságban elmondható, hogy az erősebb, nagyobb tömegű és/vagy jobban terhelhető kivitelek kaptak hátul alapból tárcsát.