Nektek milyen volt az első forgalmi vezetésetek oktatóval?

Autónál megkérdezte az oktató, hogy vezettem-e már: mondtam, hogy igen, erre mondta hogy akkor pattanjak be a kormány mögé, vezethetek a rutinpályáig. A városon át olyan szépen felvettem a forgalom ritmusát, hogy többször szólt, hogy nem kéne 70-nel menni. :)

Motornál az első vezetés? A rutinvizsga előtti napon. :P

Az első alkalom tök jó volt. Én tényleg akkor vezettem először, szóval kicsit izgultam, de mindent rendesen elmagyarázott, türelmes volt, stb.

Aztán a másodiktól kezdve egyre egyre inkább az ment, hogy lassabban, gyorsabban, miért így kanyarodsz, miért úgy állsz meg, csináld már normálisan, figyeljél már oda, stb. Szóval a végére már annyira nem kedveltem az emberkét. De megtanultam vezetni, és ez a lényeg. :)

2. rutinra szólt az oktató hogy na most te vezetsz a pályáig(kb 25km). Azt se tudtam mi van, de végül is eljutottunk a célig :D

Motoron meg alig vártam, jól is ment. Csak egy dologgal volt állandóan bajom, az irányjelzőt mindig úgy hagytam :D

Kicsit furán éreztem magam, zavart, hogy néznek. Mivel már előtte is vezettem kismotorrral (csúnya voltam: jogsi nélkül) könnyedén mentem forgalomban, csak azelőttt a Babettámmal úgy mentem, hogy vigyáztam senkit se tartsak fel... Az oktatóval meg: usgyi 40-el a főúton. Persze kaptam a gyilkos tekinteteket, de hát mit tehettem volna.:)

Ezenkívül minden prímán ment. Szabályokat már rég jogsi előtt tudtam, szüleim vettek egy rendes kreszkönyvet betanulni, amikor még bringáztam. (Nem mintha kaptam volna bringával elsőbbséget... Vagy egyáltalán észrevettek volna.)

Egyébként vezettem már autót is, de azt elzárt területen, meglepően jól ment, nem fulladtam le (2 év motorozás után szégyen lett volna...) és egész jól vezettem.:))

Hát remélem a forgalomban is tudok majd menni kocsival.

Csak marha idegesítő, hogy nem látok a kocsiban: olyan zárt, hogy a motor után vaknak éreztem magam.