Miért van itthon a jogosítványnak, az autónak és az autózásnak hatalmas státuszértéke?

Én Amerikában nem tapasztaltam ezt. Ott mindenkinek van jogosítványa, olcsón és könnyen megszerezhető. Az autó sem nagyon számít mert olcsón megvehető, ahogy a márkás ruhák is. És van közlekedési kultúra. Nem idegesek, nem villognak, nem mutogatnak, hanem szabályokat betartva közlekednek. (Persze kivétel mindenhol van)

Legalább is az eddig levezetett 12000 mérföld alapján gondolom így.

Itthon meg mindenki menő akar lenni, bizonyítani valamit. Megveszik az Audi/Merci/BMW-t 4 millióért aztán úgy ülnek benne mint aki milliárdos céget vezet és földi halandó ne szóljon hozzá. Mondjuk alapjában véve idegbeteg az autósok 99 %-a.

Milyen körökben mozoghatsz, ahol a jogsi többet ér mint a diploma?

Egyébként az autó és az autózás egy státuszszimbólum. Akármennyire is szeretik egyesek ezt tagadni. Sok milliós beruházás, több tízezres havi kiadás a fenntartás. Nem mindenki engedheti meg magának.

Mert aki veri magát az pont egy jogsival van beljebb mint te és már indul is benne a TIPIKUS magyar mentalitás: Leugatni azt akinél valamiben "több-jobb" vagyok.

Másnak meg a jogsi és az autó arra kell hogy eljusson Aból-Bbe.

Már a kérdés is sértő(és igen szűklátókörű)bár jópofának tűnik....még szerencse, hogy kevesen olvassák.

A jogosítvány pont olyan mérce, mint a diploma..Ezen belül pont úgy nem mindegy, hogy egy nehezen megvett B kategória automata záradékkal, vagy komplett az összes járműre. De a diploma, ami lehet villamosmérnök, matematikus, vagy könyvtárszakos népművelő.

eleve megkülönböztetjük magunkat másoktól, hogy jobb vagyok..stb..

akinek nem tűnt fel, hogy az élet egy örökké tartó verseny, azt bizony érik csalódáasok. Ez a verseny genetikailag kódolt évezredek óta. régen egy kecske birtoklása is nagy dolonak számított, ma egy Bentley a csúcs, vagy nagy ház Floridában, esetleg a legjobbnak vélt mobiltelefon kéthavonkénti cseréje, és óóó bozalom, egy alig kétmilliós Rolex..

A világ sok országában vezettem sokféle autót, méghozzá olyan méretűeket is, amit itthon nem látni. Igenis jó érzés, hogy egy Titánnal simán elviszek egy harckocsit ezer kilométerrel odébb, vagy egy távolkeleti orzság fővárosában buszt vezethetek baleset nélkül.

Ha akarod akkor ez legyen itthoni, és keleti kivagyiság. Amúgy gépész vagyok, a jármű szeretete a véremben van. Nem akarok sem orvos, sem űrhajós lenni. És igenis büszke vagyok a japán sportkocsimra.

Ez nagyon attól függ, ki milyen körökben verseng és mennyire fontos neki az, hogy mások milyen képet alakítanak ki az ő jövedelemtermelő képességéről.

Én példaul nem vagyok egy versengő alkat, nem okoz lelki problémákat, ha egy ismerősömnek jobb kocsija vagy ingatlana. Ennek megfelelően hiába is volna rá lehetőségem, nem veszek autót, mert ahol élek, csak felesleges pénzkidobás lenne és az idő kb 2-3 százalékában használnám csak. Inkább veszek repülőjegyet abból a pénzből, aztán ha valakit nagyon érdekel, hogyan állok anyagilag, kap 5 pálmafás képet nyaralàs után.

Azt hiszem, te rossz környezetben élsz.

Jogsija kb. mindenkinek van, csak néha szoktam elcsodálkozni, ha kiderül egy 18 évet betöltött ismerősről, hogy nincs neki.

Vidéken a jogsi az fontos. Mivel tömegközlekedés az gyakorlatilag csak elméletileg van. Vonattal 3 óra a megyeszékhely, kocsival 45 perc. A szülőfalum félóra kocsival, busz az meg megy egy nap vagy 3, tehát az odajutás: sok óra várakozás, 0,5 óra gyaloglás a buszhoz, 1 óra buszozás.

Van egy 25 éves, de nem túl sokat futott Astrám, ezzel el tudok jutni, ahová szükséges. Tudnék ugyan hitel nélkül is venni 3-4 vadiújat, de ez is tökéletesen megteszi, a pénz meg majd jó lesz másra, hátha egyszer megöregszek. Az ismerőseim többsége is így van vele, nem vesznek újabbat, ameddig nincs sok baj a régivel.