Mit tegyek, hogy átmenjek a sofőrvizsgán?

A forgalmi vizsgát melyik városban hívják sofôrvizsgának?

Egyèbként én sajnos többször megbuktam,mert annyira rástresszeltem,hogy nem is tudtam koncentrálni a feladatra.

Ùjabb vizsgára meg kb. 1.5hònapokat kellett várni,szòval teljesen kikészültem.

Ùgy éreztem nem fog soha sikerülni,aztán mégis happy end-del végzôdött :)

Ha elsôre nem is,majd sikerülni fog!

Sok sikert.

Én is tartottam tőle, mert mint minden vizsga, egy stessz helyzet, de majd rájössz ha lesz jogsid, hogy az élet mi mindent rak eléd az utakon. De ugyanakkor gondolj arra, hogy a világ lakosságának a fele tutira vezet, tehát ha 3 milliárd embernek sikerült, akkor nem egy rakétatudomány (arról nem is beszélve, hogy nap mint nap látok olyanokat vezetni, akiknél még azon is meglepődök, hogy egyáltalán lélegezni tud önállóan)

Üdv: egy vidéki taxis

Tanuld meg kezelni a stresszt. Ha amiatt húznak meg, mert halálra stresszeled magad, akkor nem vagy alkalmas a vezetésre, mert a vezetés is sorozatos kisebb-nagyobb stresszhelyzetekből áll.

Most "jaj, vizsga, mi lesz", később meg majd "jaj, gyalogos, jaj kamion, jaj balra kell kanyarodni és folyamatosan jönnek szembe" lesz.

Abba az iskolába, ahová én jártam,volt lehetőség próbavizsgát tenni.

Ez teljesen olyan volt, mintha vizsgán lennék, de annyi volt a különbség, hogy nem hivatalos vizsga volt, tehát nem járt bukással.

Beült mellénk egy vizsgabiztos.Leellenőriztem az autót, az előírásnak megfelelően, majd végigmentünk egy vizsgaútvonalon.

A "vizsgabiztos" közben végig jegyzetelt. Az út végén pedig elmondta milyen hibákat követtem el. (volt belőlük bőven).

Ezután pedig még kb.10 órát vezettem. ez az idő elég volt ahhoz, hogy elsőre sikeres vizsgát tegyek.

Kezdetben én is nagyon ideges voltam a vizsga miatt, főleg azért, mert mindenki úgy gondolta, nekem menni fog, úgy éreztem, szinte elvárják tőlem, hoyg meglegyen. (Persze én is elvártam magamtól, mert nem kedveltem az oktatót, és semmi kedvem nem volt több időt szerencsétlenkedni mellette. Meg azért a pénz sem volt kevés, amit elkértek tőle)

Addig a pillanatig egy nagy ideggombóc voltam, míg be nem ültünk az autóba, de onnantól kezdve valahogy sikerült lenyugodnom, és ment, mint a karikacsapás :D Oké, azért voltak hiábim, persze, és a parkolásnál visszatért az izgulás, de ahogy az előttem válaszolók is monták: fő a nyugalom. Valahol mindnekinek el kellett kezdenie, és ha látják rajtad, hogy határozott vagy, odafigyelsz mindenre, az esetleges hibáifat észre veszed és javítod, akkor minden rendben lesz :)