Valóban javíthatatlanul megsérült az utolsó magyar gyártmányú KCSV6-os villamosok egyike? Nem lenne értelme mégis áldozni rá és megjavítani ahelyett, hogy szétbontják?

Ha nem feltételezünk mutyit, akkor sem olyan egyszerű ez, ahogy az utas gondolja.

Ahogy írják, még szerszám az alkatrészek legyártásához, nemhogy alkatrész.

11 db az szinte prototípus széria. Nem ért hozzá igazán senki. Baromi drága megoldás lenne. A múzeumnak meg elég 1 db úgyis, 11. csak ócskavas. Sajnos ez van.

Lehet hogy a főkerete deformálódott.

Ha így van akkor tényleg kuka... gyakorilatilag az egész bódét le kellene bontani építeni egy új főkeretet, és vissza rá a bódét. Ennyi erővel egy új villamost is lehetne gyártani.

Azért a háztáji bengáli építés (ami nem volt műszakilag túldimenzionálva), nem ugyanaz, mint a későbbi villamosoké. Ráadásul régen is úgy volt, hogy az összes vidéki vagongyárunk a még működő Ganz vállalatokból hozatta le a komolyabb tudást igénylő részeegységeket a járműveihez. Ki tudja, mi mindent és ki mindenkit kéne most nekünk a semmiből föltámasztani, hogy erre lehetőség legyen.

Mit mondjak neked, olyan világban élünk, hogy a "piac" legszívesebb összetöretne mindent, ami nem az övé, megfojtaná a régi javítóműhelyeket is, lefizetné a döntéshozókat is, csakhogy eladhassa az újabb és újabb portékáit. Sőt, a politika is képes 500 ft-ot megtagadni, ha csak épp egy pöcök miatt nem működik egy egész vonatszerelvény, de az új bulik érdekében nem sajánlják az 500 milliókat se csúsztatgatni. Ebben az ellenszélben ha mégis újra épül egy-egy jármű, - azért vannak rá példák, - akkor emelheted a kalapodat.

A lángvágókkal általában nem értek egyet, mert ha forgalomra többé nem is jó már, "szobormozdonynak", múzeumi tárgynak, hétvégi sufninak, vagonétteremnek, esőbeállónak... deformált főkerettel is megteszi. Gondoljuk például arra, mennyire örülnénk most, ha a bengálikkal azonos alsó részen futó távos/bukfenc villamosokból legalább egy deformált példány megmaradt volna az utókor számára.