Utazott már valamelyikőtök gőzmozdonnyal régi típusú személykocsikkal? Milyen élmény volt?

Utaztam több gőzvontatású nosztalgiavonattal is, számomra nagy élmény volt. Kicsit csíp a füstje, ha épp olyan helyen ülsz, de van egy sajátos hangulata az egésznek.

Amikor ezek a vasparipák rótták a mellékvonalakat, a menetidők a legtöbb nagyvasúti vonalon nem voltak érdemben mások, mint manapság, mert többnyire akkor is a pálya kiépítési sebessége és műszaki állapota határozta meg a tempót és nem annyira a mozdony vagy a kocsik megengedett legnagyobb sebessége. És mint tudjuk, a mellékvonalak többségének nem túl fényes manapság az állapota. Ezen kívül van egy fontos tényező még: a 21. századi ember alapvetően elmagányosodott, bezárkózott. A 20. században még jóval jellemzőbb volt, hogy vadidegen emberek beszélgetnek utazás közben, így igazából jóval gyorsabban eltelt az út.

Öreg ember vagyok. Gyermekkoromban ahol laktam, még csak gőzvontatás volt (Ez a hatvani vasútvonal, én Pesti vagyok). Talán ezért is nekem a mai napig a gőzös. Ez az alacsony padlós, elektromos motorvonat, ami most jár itt nagyon kényelmes, szép, légkondicionált, de nem vonat.

Ami a lassúságot illeti: a maga korában gyors volt.

Hogy értsd, autós példát hozok. Egy levélből idézek, olyan 100 éves lehet:

„…a Lanciák egyébként kiváló automobilok, de az enyémmel valami baj lehet, mert nem éri el a gyár által garantált 23 kilométeres (nem elírás!) sebességet, melyről én lemondani nem tudok…”

Szóval ez a tempó akkor gyors volt.

A magyar 424-es mozdonyok egyébként (ha jól tudom) 160-nal is képesek voltak menni.

A kényelem és a gőzvontatás két külön dolog. A mellékvonalakon nem nagyon lehetett I. osztály, de egyébként akkoriban három kategória is volt.

A gazdagok olyan kényelemben utazhattak egyes vonatokon, mint amilyen a főúri lakásokban is van. Nagyon kényelmes, bársonnyal bevont kanapé, faragások, sok aranyozás stb.

És a másik végén a szó szerint fapados, termes vagonok, nagyon egyszerű berendezéssel.