Kilátástalan az életem, mihez kezdjek?

Nem szégyen, ha nem sikerül, vagy sokára sikerül. Emiatt ne őröld magad.

A legegyszerűbb megoldás az lenne, hogyha passziváltatnál 1-2 félévet (többet egyébként sem lehet egyhuzamban), addig lenne időd gondolkodni, hogy merre tovább.

Vagy összeszorítod a fogaidat, és kibírod még ezt az egy évet.

Ha már eddig eljutottál, akkor szerintem se hagyd ott. Ennyit még kibírsz, nehogy kárba menjen az a pár év, mert akkor pláne idővesztegetés volt. A passziváltatás nem hülyeség, el is kezdhetnél mondjuk azalatt az egy év alatt dolgozni, erőt és pénzt gyűjtesz. Éhen halni nem fogsz, mindig munkahiány van, az írásodból pedig elég intelligensnek tűnsz ahhoz, hogy ne kelljen éhbérért dolgoznod.

Ha rendeződnek a dolgok, akkor az önbizalmad is helyrejön, akkor könnyebben bevonzod magadnak a párkapcsolatot is. Sok sikert!

"Meg amugy lány vagyok, persze, hogy be vagyok pánikolva, amikor ilyen idosen masnak 2-3gyereke is van, en meg meg az iskolapadot koptatom..."

A másokat le kell szarni. Mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja (vagy ahogy sikerül).

Nem lehet tudni, nyilván. De ha teljesíted a követelményeket, akkor nem fognak megbuktatni.

Ha esetleg tartasz attól, hogy mégis szándékosan buktatnak, akkor kérheted bizottság előtti vizsgáztatásodat. Mondjuk akkor végképp elásod magad a tanárok előtt, de legalább "csak úgy" nem buktathatnak meg.