Kinek van igaza,a gimnázium vagy a technikum a jobb ebben az esetben?
Van egy lány ismerősöm,aki most tanul tovább 9. osztályba.
Orvos szeretne lenni,amihez ugyebár kemény biológia és kémia/fizika kell (de inkább kémia).
Csakhogy nem gimnáziumba megy,hanem egy EÜ-s technikumba (mondjuk ez nem is közönséges technikum,hanem tényleg csak egészségügyet és szocialis dolgokat oktatnak,de ez a lényegen nem változtat semmit sem).
Egyáltalán nem is lenne baj,hogy nem gimibe megy,csak ugye technikumba nagyon lebutították a term.tudományos tantárgyakat,9.-ben összevont term.ismeret van jóforman és utana is csak 2 évig van csak biológia.
Tehat gyakorlatilag semmi kémiat éd biológiat sem tanulnak.
Persze,tudom,le lehet érrttségizni nagy nehezen kémiából is,de szerintem még úgysem kapja meg azokat az alapokat az egyetemre,amit a gimnazisták kapnak.
Persze én ezt említettem is neki,de ő úgy letámadott...tényleg,pedig tök nyugudt,barátsagos hangnemben mondtam el neki a véleményemet.
(Azóta persze ki is békültünk,de ugyanúgy ez a véleménye,hogy a technikum a jobb.)
Tehát neketek mi a véleményetek erről összességében?
Kinek van igaza?
Az illető hölgy mire számítson,ha eljön a továbbtanulás (mármint természetesen egyetemre)?
válasza:#50
Ebben teljességgel igazad van,hogy a felvételi eljárás előtt tényleg jobb lett volna erről vele beszéni.
"De mi? Az, hogy elmagyarázod neki, hogy nem technikumba, hanem gimibe kellett volna mennie, mert a technikumban (ahova már beiratkozott!) rosszabb lesz neki ezért meg ezért meg ezért? Szerintem ezzel csak rombolnád az önbecsülését."
Nem hinném,hogy azzal rombolnám az önbecsülését,hogy elmondom neki a véleményemet érvekkel alátámasztva.
Persze,ha tényleg ez önbecsülés romboló,akkor nem mondom el.
"És ha változik? Akkor mit fogsz majd tenni most, amikor már beiratkozott a technikumba? A nyakadba veszed az egész ügyet és felhajtasz neki egy olyan gimnáziumi igazgatót, aki átveszi most, a felvételi eljárás lezárulta után, ráadásul egy tagozatos osztályba? Szerinted mekkora esély van rá, hogy találsz ilyet? Ha nem valami nagy, akkor lenne értelme őt a sikeres meggyőzés után abban a hitben ringatni, hogy mégiscsak mehet gimibe, te majd elintézed neki - és aztán valószínűleg visszapottyantani őt a technikumba, mert nem jön össze beprotezsálni máshova?"
Lehet,hogy színvonalas,tagozatos gimnziumba nem olyan könnyű az iskolaváltás.
Viszont én azt sem szeretném,hogy ha utólag,egyedül döbbenne rá az aggodalmaimra.
Természetesen igazad avn abban,hoyga z iskolakezdés előtt nem kell rombolni az önbizamát.
Szóval nehéz ez a kérdsés,hogy mit,hogyan kell mondanom,csinálni,tanácsolnom...
"Majd menet közben figyelsz rá, segíted a tanulásban, tanácsot adsz neki, hogy szerinted mit hogyan lenne érdemes, stb. - ez mind rendben van. De a gimi témát már engedd el, ha jót akarsz neki."
Ez is egy jó tipp lehet!
#51
Miért nem tudhatnám azt,hogy néz ki manapság a szakképzési rendszer és az egyetemi (most konkrétan az orvosi) képzés?
Aki persze kijavít és elmondja hogy mit miért tudok rosszul,azt elfogadom.
De én most nem is szeretnék ebbe a vitába belefolyni,megértésedet köszönöm.
Most vagyok úgy vele,hogy elbizanytalanodtam,abban,hogy elmondjam-e neki a véleményemet,vagy hagyjam?
Elbizonytalanodtam.
Nem is abban,milyen hátrányok fogják érni a továbbtanulásában.
Hanem abban,hogy mi lenne jó neki,hogy én elmondanám neki az aggódalmaimat,vagy hogy ő maga jönne rá minderre.
Természetesen a legjobbakat akarom és mindenféle plusz nehézségtől megkímélném.
Lehet,hogy most így tényleg egoistának tűnök azzal,hogy csupán az én igazamat akarom érvényesíteni.
De nem ismertek. Nem tudhatjátok,hogy én tényleg csak a jót szeretném neki.
DE,ha tényleg inkább rosszat teszek neki ezzel inkább,mint jót,akkor elengedem ezt a témát.
válasza:"Nem hinném,hogy azzal rombolnám az önbecsülését,hogy elmondom neki a véleményemet érvekkel alátámasztva."
Hát pedig rombolnád vele... Ha te döntöttél volna valami "életreszóló" ügyben hosszú hónapokat végigagyalva, hogy pl. melyik városban vegyél házat, vagy milyen vállalkozásba fogj, vagy mittudomén, és utólag, amikor már benne fekszenek a tízmillióid, valaki végigokoskodná, hogy miért hoztál rossz döntést, az jót tenne az önbecsülésednek?
Egy ilyen idős gyerek egy ekkora döntés meghozatala után is még bizonytalan, hiába gondolta át milliószor az elmúlt hónapokban, hogy hova menjen továbbtanulni. Ha elfogadná az érveidet, számára is az lenne a végeredmény, hogy mégiscsak rosszul döntött, tehát rossz lesz neki a technikumban, kiszúrt magával, hogy nem a gimnáziumot válaszotta, vagyis ő még arra is képtelen, hogy egy ilyen fontos dologban a megfelelő emberekre hallgasson, és akkor most oda az egész álma, semmi értelme se lesz végigjárnia a technikumot, hogy lesz így belőle orvos, stb. - mindennek kapcsán szerinted nem fog veszíteni az önbecsüléséből? Ha abban a hitben kezdhetné el, hogy jól döntött, amikor oda jelentkezett, sokkal jobb esélyekkel indulna.
Neked persze jólesne, ha végigérvelhetnéd neki az egész témát, és végül belátná, hogy neked van igazad - de neki ezzel egy kicsit se lennél a hasznára, sőt! (Ráadásul nem is biztos, hogy neked van igazad - talán majd csak évek múlva fog számodra is kiderülni, hogy miért is nem. :) ).
Ha menet közben nehézségekbe ütközik, akkor is nehéz lesz majd megállnod, hogy oda ne szúrkálj neki olyanokat, hogy "ugye, én megmondtam, hogy gimnáziumba kellett volna menned", de legalább pár hónapig, amíg bele nem lendül kicsit, addig fogd vissza magad, ha tényleg jót akarsz neki.
Éppenséggel ezért (is) bizonytalanodtam el abban,hogy elmondjam-e neki mindezt.
Mondom,nekem egyáltalán nem az a lényeg,hogy az igazamat érvényesítsem.
Ha az igazammal rombolom az önbizalmát,nem mondom el neki!
Szóval kérlek,ne kérdőjelezd meg,hogy mit akarok-e,az igazamat érvényesíteni,vagy az ő hasznát,az ő javát.
Egyértelműen az utóbbit.
"Ha menet közben nehézségekbe ütközik, akkor is nehéz lesz majd megállnod, hogy oda ne szúrkálj neki olyanokat, hogy "ugye, én megmondtam, hogy gimnáziumba kellett volna menned""
Ilyet azért ne jelents ki!
Mit már többször is említettem, egyáltalán nem ez az én célom.
Tehát akkor,mit is javasoltok/javasolsz?
Végleg engedjem el a témát?
Segítsek neki,de ne ily módon?
Hagyjam,hogy ő jöjjön rá?
válasza:"Miért nem tudhatnám azt,hogy néz ki manapság a szakképzési rendszer és az egyetemi (most konkrétan az orvosi) képzés?"
Azért mert teljesen más kívülről látni, mint benne lenni. Az előbbi csupán elképzelés(ami nem is biztos hogy helytálló), az utóbbi tapasztalat.
Én is okoskodhatnék pl. a jogról vagy a közgázról, holott fogalmam sincs milyen, mi okozna előnyt, hátrányt stb.
Csak az elképzelésedet akarnád ráerőltetni.
Egédzen biztos,hogy adhat egész jó szakmai gyakorlatot, tapasztalatokat a technikum.
Én ezt nem is vontam kétségbe.
válasza:"ne kérdőjelezd meg,hogy mit akarok-e,az igazamat érvényesíteni,vagy az ő hasznát,az ő javát.
Egyértelműen az utóbbit."
Elhiszem. Csak szerintem az nem az ő javát szolgálná most már, ha elmagyaráznád neki, hogy miért lett volna jobb a gimi.
Úgyhogy én azt javaslom, hogy ne azon filózz, hogy mi lett volna, ha, hanem abból próbáld meg kihozni a legtöbbet, ami van: technikum, az van, azt kell most elvégeznie, abból kell a legtöbbet kihoznia, ami akkor fog neki menni, ha minél inkább úgy áll hozzá, hogy menni fog.
"Végleg engedjem el a témát?"
Igen. Ha esetleg úgy alakul, hogy valamiért felmerül az iskolaváltás szükségessége, akkor vedd csak elő újra - de még mielőtt valóban lépne, ne csak utólag.
"Segítsek neki,de ne ily módon?"
Igen.
"Hagyjam,hogy ő jöjjön rá?"
Hát így is lehet mondani, de igaziból ne várd el tőle, hogy rájöjjön. Azt várd el tőle, hogy ha már így döntött, akkor szépen, rendesen csinálja végig a technikumot, és ha kitart a célja mellett, hogy orvos legyen, akkor ne csak a minimálisan elvárt követelményeket legyen hajlandó teljesíteni, hanem tegye kicsit magasabbra a lécet. De azért ne erőltesd rá ezt az orvos dolgot, akárhány éve találta is ki, mert mondom, nagyon sokat változhat még menet közben az érdeklődési köre pont a középiskolai évek alatt, és ez egyáltalán nem baj. Igaziból az a legfontosabb, hogy minél jobban megismerje saját magát, reálisan lássa a képességeit, mire leérettségizik, hogy aztán majd ne csak lógjon a levegőben, hanem tudja, hogy merre van az előre.
Köszönöm!
Ha nem az ő javát szolgálná ez,akkor nem magyarázom el.
Az orvos dolgot egyáltalán nem szeretném ráerőltetni!
Ha ő nem szeretne (annyira) orvos lenni,akkor inkabb ne is legyen az,mert ez egy olyan hivatas,amit szívvel-lélekkel kell csinálni.
Meg persze semmilye szakmat sem szabad úgy csinalni,hogy nem szereti az ember,de ezt pedig pláne nem szabad így csinalni.
Abban is teljességgel igazad van,hogy változhat az ő jövőképe,még ha elég érett is.
Ebben a korban különösképpen megvan erre az esély.
""Végleg engedjem el a témát?"
Igen. Ha esetleg úgy alakul, hogy valamiért felmerül az iskolaváltás szükségessége, akkor vedd csak elő újra - de még mielőtt valóban lépne, ne csak utólag."
Rendben,elfogadom!
Sajnálni fogom,hogy ha rájön,hogy ez így nehezebb út lesz és jobban meg kell küzdnie az álmaiért,de akkor tényleg hagyom a témáz,hacsak ő nem hozza fel.
Szóval, összefoglalva,nem fog felhozni MAGAMTÓL a témát,de támogatni fogom a továbbiakban is,ahogy azt tanácsoltad is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!