Francia vagy spanyol?

Én franciát tanulok gimnáziumban. Orientáltságodtól is függ, hogy melyik illene hozzád jobban (pl. milyen terveid vannak a jövődet tekintve).

Én szeretnék foglalkozni az Unióval idősebb koromban, a frankofón országok jobban vonzanak, több lehetőségem adódik iskolai keretek közt kijutni Franciaországba (cserediákprogram), a franciatanárokról jobbakat hallottam, és szimpatikusabbak voltak, ha nemzetközi versenyen vesz részt az ember, a francia választható nyelv angol és a német mellett - ezek nálam mind szempontok voltak. :) Próbáld megtalálni a sajátjaidat!

Nyelvtanát, kiejtését és szókincsét tekintve egyáltalán nem nehéz, s bár először szokatlan az angol után, de bele lehet szokni. A hallott szövegek megértése gondot okozhat, de az egyszerűbb dialógusok már aligha jelenthetnek problémát egy év után. :)

Egy gyönyörű nyelvről van szó, és úgy érzem, jól döntöttem. Támogatlak abban, hogy franciát kezdj el tanulni. :)

Én mindenképp a franciát javaslom. Több, mint 12 éve tanulom, úgyhogy elég jó ismereteim vannak. A nyelvtana eleinte több tekintetben bonyolultnak tűnhet, de hamar rá lehet érezni a logikájára. A kiejtést is sokat kell gyakorolni, angol után mondjuk tényleg nehezebb lehet, de én speciel arról nem tudok nyilatkozni személyes tapasztalatból. Mindenesetre az biztos, hogy egy csodálatos, gyönyörű, dallamos és stílusos nyelv, ami hasznos is.

Én tudod mit javasolnék, ami végképp hasznos lenne a későbbiekben? Persze nem annyira a közeljövőre gondolok, de megérné majd szerintem.... Kezdd most a franciával, aztán ha ez már jól megy, akkor tanulj egy kis spanyolt is majd. A francia után ezerszer könnyebb lesz, hiszen nagyon hasonlóak, mindkettő újlatin nyelv. Sokkal gyorsabban és egyszerűbben meg tudnál tanulni spanyolul is, ha már jól megy a francia. Ellenben spanyollal kezdeni, és utána franciául tanulni, az már közel se lenne annyira könnyű, mint fordított esetben, mivel a francia után a spanyolos kiejtéssel azért nem lenne olyan gond, mint spanyol után ráérezni a francia kiejtésre. És mivel mindkét nyelv nagyon hasznos, még hasznosabb lenne, ha mindkettőt ismernéd valamelyest. És gondolom azért sem tudsz dönteni, mert mindkettőt szívesen tanulnád, így ez is meg van oldva, csak nem most rögtön. :)

Először döntsd el, hogy mit szeretnél a jövőben, aztán ahhoz igazitsd. Én példáúl mindig is Dél Amerikába akartam menni, ezért a spanyolt kicsit megnyomtam. Bár az én esetem nem igazán jó neked, mert nekem román az anyanyelvem (magyar is anyai ágon), szóval nem okoznak gondot az új latin nyelvek. 6 évet éltem Argentínában, 3-4 hónap elég volt hozzá, hogy beégjen a spanyol, éltem még 1 évet Peruban, majd 2-2 évet Uruguayban és Kolumbiában. A munkám miatt Brazíliába kerültem, átkellet állni a portugálra, ott 5 évet húztam le, aztán visszakerültem Európába, először Liszabonban dolgoztam, nagyon érdekes volt, hogy portugál-portugál és mégis egy más világ volt az európai és a brazíl portugál, később ugyan ezt átélltem Madridban. Kb fél év múlva megyek vissza Dél Amerikába, és ott maradok végleg. Franciául még Romániában a középiskolában tanultam 4 évig, ragadt az emberre, kiejtássel nem volt gond, sem a hangképzéssel, viszont egy alapból magyar anyanyelvűnél ez nem biztos, hogy szintén nem okoz gondot, az, hogy mennyire tanulható a hangképzése, arra nem tudok választ adni, viszont nem egy nehéz nyelv a francia.

A lényeg, hogyha tudod, hogy mit szeretnél, akkor azt is tudod, hogy melyik nyelvet kell tanulnod.

Ha a francia nyelvet alaposan megtanulod, gyerekjáték lesz a spanyol és az olasz.

A portugálhoz nem tudok hozzászólni, azzal még nem próbálkoztam.

Én francia kéttannyelvűs vagyok, csak ajánlani tudom a nyelvet. Nem könnyű, sőt, nagyon nehéz, de ha belelendülsz, már könnyebben fog menni. Én úgy vettem észre, hogy az első pár hónap nagyon kemény, sokan feladják, mivel az angolnál jóval nehezebb és a kiejtést is teljesen újra kell tanulni. Amit még tanácsolni tudok, hogy tanárral tanulj, ne egyedül! Ha valamit rosszul magolsz be, utána nagyon nehéz lesz kijavítani.

Sok sikert! :)