Hogyan reagálnátok ilyen helyzetben?

Nagyon minimális időm van nyelvcserére, így fél éven át fontolgattam a lehetőséget, mire rávettem magam az első beszélgetésre.

Angol-magyar nyelvcseréről lett volna szó.

Tudni kell azt is, hogy én egy őszinte ember vagyok, aki azért próbál tapintatos is lenni. Az utóbbi időben éppen azon gondolkoztam, miért hazudik mindig mindenki, miért nem mondja el senki az érzéseit, véleményét, miért mindig én vagyok a fekete bárány, amiért én megteszem.

Az angol férfi előre közölte, hogy nem tud kamerát használni, mert műtötték agydaganattal. Ok, nekem ez nem probléma, gondoltam, még jobb is, ha a mobillal közben szabadon mozgok a házban, mert van egy kisgyerekem is, aki azonnal igényel majd, amint elkezdek nem vele foglalkozni, így lesz szabad kezem, mozgásom.

Elkezdünk beszélgetni.

És nem értem a szavát...

És nem értem... mintha fogat mosna közben, de 2 fogkefével egyszerre. Olyan érthetetlen beszédre gondoljatok.

Néhány perc múltán, mire kezd világosodni picit a beszéd, megkérdem: "Ne haragudj, de szeretnék kérdezni valamit. Nehezen értem, amit mondasz, a műtét nem érintette esetleg a szádat is?"

Mire azt mondja, hogy de igen, de eddig még senki sem panaszkodott és számos nyelvcsere partnerrel beszélget. Mondom én egy picit talán őszintébb vagyok, mint a legtöbb ember.

Egyszerűen nem értettem, mit mond angolul, pedig felsőfokon beszélek.

Vagyis kellett jó 2-3 perc, mire a teljes képzavarból és a mondatonként 1 szón túl többet kezdtem érten és összerakni, hogy mit mond.

Rendben, megsajnáltam szegényt az egészségügyi állapota miatt, nem akartam itt befejezni a beszélgetést.

Megkértem ekkor, hogy akkor ma inkább beszéljünk csak magyarul, gondolván, hogy azt majd jobban értem. Nos, magyarul is hasonlóan keveset értettem, csak azt vettem ki, hogy egész jól és folyékonyan beszél.

Volt, hogy mondatokon keresztül semmit sem értettem, a 3 éves gyerek meg mellettem teljesen ideges lett a hangzavartól és elkezdte üvöltözni, hogy ne beszélgessek és kapcsoljam ki a telefont.

Végül 20 perc volt az egész beszélgetés, a végén már a gyerek csak hisztizett, az angol férfiból meg mondatokon át semmit sem értettem...

A beszélgetés végén tudom, hogy arról magyarázott, hogy igenis a nyelvcsere mennyire jó és ő egy jó lehetőség nekem, miért fizetek anyanyelvű tanárnak, mikor vele is tudok beszélgetni.... de a mondandó nagy részét nem értettem és már teljesen elment a kedvem.

Kis idő múlván megírtam neki őszintén, hogy nagyon sajnálom, de én nem tudok nyelvcsere partnere lenni. Nekem van heti egyetlen egy órám, amit nyelvcserére tudok szánni. Megírtam, hogy jobb lett volna, hogy ha őszintén előre közli, hogy olyan problémája van, ami akadályozza a beszélgetést. Valamint azt is megírtam, hogy igenis magyarul is nagyon nehezen értettem. Azzal zártam, hogy a nyelvcserének mindkét fél számára hasznosnak kell lennie, de számomra ez így nem hasznos és ha több időm lenne, akkor tudnék neki segíteni, de így sajnos nem tudok.

A válasz szinte azonnal jött, hogy ő előre közölte, hogy nem tud kamerával tanulni (azért ez nem ugyanaz), valamint, hogy sokakkal beszélget és én vagyok az első, aki panaszkodik. Arra nem tért ki, hogy ezek visszatérő beszélgetői-e.

Picit persze rosszul érzem magam, de nem tudom önkéntességre feláldozni az egyedüli szabad órámat.

Bunkó voltam? Kell rosszul éreznem magam az egész miatt?