Mit csináljak? Folytassam a tanulást külföldön vagy menjek haza?

Az a helyzetem, hogy majdnem egy éve (8 hónapja), kiköltöztünk Németországba a családommal. Itthon egy magas színvonalú francia kéttannyelvű Gimnáziumba jártam két évet. Most 17 éves vagyok, és elvégeztem egy itt Németországban kötelező "német nyelvi előkészítős" osztályt. Szeretnék átmenni egy Gimnáziumba viszont már két helyről is elutasítottak azzal az indokkal, hogy nem elegendő sem a francia, sem a német tudásom, és javasolták, hogy inkább egy szakiskolába jelentkezzek, mivel külföldi vagyok és így valószínűtlen, hogy Gimnáziumban folytathatom a tanulmányaim. (Noha a bizonyítványom 5.0, ami a német érték szerint ugye 1.0, és B1-es nyelvvizsgám van jelenleg németből, B2-es franciából és angolból, mégis elutasítottak, szóval igazán kellemetlenül érzem magam) Annyit persze tudni kell, hogy itt teljesen más az oktatási rendszer, szakközépiskolából is ugyanúgy szerezhetek érettségit, de gyanítom nem készítenek fel rá úgy, mintha Gimnáziumban tanultam volna.

Van még egy olyan opcióm, hogy hazajövök egyedül, és kollégiumban elvégzem a Gimnáziumot, amiben eddig tanultam.

A bökkenő az, hogy még odakint, egy kevésbé jó iskola elvégzésével is szinte biztosan lesz munkám és jól fogok keresni, itthon agyontanult éjszakákkal és kisebb idegösszeroppanásokkal is csupán reménykedhetek, hogy van jövőm. Ugyanakkor én nagyon szeretem az anyanyelvem, tanár szeretnék lenni, és viszolygok a gondolattól, hogy ha most itt hagyok mindent, soha többet nem lesz részem magyar nyelvtan, irodalom, történelem órákban. Meg eleve valamiféle biztonságérzetet nyújt, hogy itthon tisztában vagyok az oktatási rendszerrel, hogy mi hogyan működik, kint pedig sok minden fekete lyuk még számomra.

Valamint borzasztóan feszélyez, hogy a legtöbb ember abszolút hülyének néz odakint, mert külföldi vagyok, már csak azért is mert kijelentették rengeteg helyen, hogy Gimnáziumba, akárhogy is teperek, nem mehetek tovább. Valamint ugye, a barátaim is itt vannak. Még legalább 3-4 év mire tényleg úgy fogok tudni beszélni németül hogy perfekt leszek, de addigra már 21-22 éves leszek szóval a gimnázium tárgytalan lesz.

Rengeteget beszélünk anyával erről, de nem tudjuk hogyan lenne a legjobb. Sajnos itthon már semmilyen rokonunk nincsen, csak barátok, szóval tök egyedül lennék Kollégiumban. Németországban viszont piszok rosszul érzem magam, mert hiába hogy "de van munka, meg pénz" meg ilyenek, attól még nagyon rossz, hogy senki nem beszél hozzám magyarul, hogy egy rohadt buszjegyvásárlásnál is rám forgatják a szemüket, és hogy idegen vagyok egy idegen országban.

Eléggé kétségbe vagyok esve, hogy még ide is kiírom ezt a kérdést, de nagyon remélem, hogy valaki tud hasznos tanácsot, adni, aki kint lakik, vagy lakott esetleg hasonló helyzetben van/volt, vagy csak elmondja a véleményét.