35 lennék mire szakorvos lennék, így inkább bele se kezdjek?

Elozo vagyok, engem meg az is motival nokent, hogy nokent kesobb lesz gyerekem, mint a megszokott es formaban kell magam tartani.

Amugy ezt nem szerettem otthon sose, hogy mar 20-30 evesen "vennek" titulaltak magukat az emberek, itt akar 50 evesen uj eletet kezdenek, olyan not is ismerek, aki 46 evesen kezdte az orvosit. Szerintem jot tenne neked is a szemleletvaltas, mert talan szeretned, de kotnek az otthoni beidegzodeseid.

Szerintem, nem érdemes belekezdened. Nem csak így segíthetsz az embereken! Az ösztöndíjból és a diákmunkából nem lehet megélni! Főleg ha még anyádékat is segítened kell. Válassz inkább valami mérnöki szakot, esetleg olyat aminek köze lehet az egészségügyhöz (biomérnök, vegyészmérnök, villamosmérnök, molekuláris bionika). Szerintem ha orvosnak mennél az számodra nem járna annyi előnnyel, mint hátránnyal. Végezetül egy tavalyi, de talán még érdekes cikk:

[link]

nekünk sem jó az anyagi hátterünk, 3 testvérem van

én most 21 vagyok lecsúsztam idén az orvosiról, eddig is tanultam, van egy vegyész technikus okj-s szakmám... én is kétségbeesek ha számolgatom hogy ha minden jól megy akkor akkor jövőre 22 évesen felvesznek 6 év mire elvégzem bla bla bla.... én mindenképpen koliba akarok menni mert nagy valószinűleg fel is vennének, olcsóbb mint az albérlet ezáltal nem terhelném annyira az otthoniakat...

kicsit borúsan gondolkodsz, mások is túlélték már az egyetemet jelentősebb családi támogatás nélkül, ha apartmanos koliban laksz az meg olyan mint egy albérlet... :D

aki ilyen szakra igyekszik annak tisztában kell lennie azzal hogy ez nem egy büfé szak, sok mindenről kell lemondani időnként, áldozatokat hozni, de ez van mert te választottad ezt az utat....

lehet valakik kicsit ellenségesebben válaszolnak neked, de tényleg furcsa a hozzáállásod

én is sokat aggódtam, mert mint már emlitettem nálunk sem rózsás a helyzet és minden tesómat útnak kell inditani nem csak engem... ki is borultam amikor megtudtam h a könyvek kb 100.000 ft első évben... de aztán egy tábor keretében találkoztam egy sráccal akinek nem orvosok voltak a szülei mint minden általam ismert gyereknek akik orvosira készültek, és ő magadta azt a reménysugarat ami ahhoz kellett hogy a szivem mellett az agyam is belemenjen az orvosira jelentkezésbe... mindig lesz valahogy, pl pécsen ha felvesznek a koliba akkor elvileg ingyenes az első évbne, másrészt én középsuli mellett dolgoztam egy gyorsétteremben és kaptam havi 50.000 úgy hogy mentem heti 2x 4órát ezthiszem, szóval ha munkáról is van szó ott sem kell az embernek megszakadni egy kis pénzért...

ha tényleg szeretnéd vágj bele!

Attól, hogy eldöntöd, mit akarsz, még tényleg nem biztos, hogy felvesznek. Ezzel nem a képességeidben akarok kételkedni, csupán a tényeket szeretném szemléltetni, hogy orvosira igenis nehéz bekerülni és legfeljebb akkor ülhetnél a babérjaidon elégedetten, várva a ponthúzást, ha mondjuk van úgy 460 pontod. Jelentkezz, készülj az érettségi(k)re, adj bele mindent, a többi meg majd alakul - már ha tényleg akarod!

Az egyetemistákra szaktól függetlenül is csórók (szülő támogatás híján), ez az orvosisokra hatványozottan igaz, hisz ők olyan spec helyzetben vannak, hogy reggeltől estig be vannak táblázva, így ha dolgzni akarnál, akkor marad az éjszaka, de akkor meg mikor tanulsz és hogy mész másnap órára? 70 ezer forint, koliban, kibírható. És csak az 1. félévet kell ennyiből átvészelni, utána kaphatsz ösztöndíjat, hajts arra!

A családalapításon szintén kár törnöd a fejed. Mi a garancia arra, hogy ha nem mész orvosira, hamarabb találod meg az igazit? Ne úgy fogd fel, hogy majd diploma vagy szakvizsga után lesz csak időd ismerkedni! Egyetem alatt is születnek szerelmek, akkor is van azért annyi ideje az embernek, hogy felnézzen a tankönyvekből és kimozduljon egy picit.

Azzal nem értek egyet, hogy akik hamarabb kerülnek be orvosira, nekik nincs ilyen problémájuk. Bár nem tudom, milyen nemű vagy, de nőként mindig nehezebb az orvosi ebből a szempontból. Épp azért, mert sosincs "alkalmas" időpont szülni, a szakvizsgáig meg nem akarnak várni. Férfiként pedig szerintem a 35 sem késő. Egyébként meg 30 évesen sem "ciki" kollégiumban lakni, ahol én laktam, ott is találni ennyi időst.