Van értelme így állni a dolgokhoz? Vannak ennek hátulütői hosszútávon, hogy szarba se veszi az embereket?

Van egy haverom, nem kötekedő a stílusa, de elég szélsőségesen áll a dolgokhoz. Általában aki zavarja őt azt ignorálja, de előtte elég rendesen "leoltja".

Bármi zavarja, azt leszarja. Bármi kellemetlen történik vele leszarja. Bárkinek valami baja van vele, azt leszarja.

Bármit gondolnak róla azt leszarja.

Gyakorlatilag mindent leszar, csak magával törődik. Szarik mások véleményére, kivétel egy két ember, család (mert hát mindenkinek van egy referenciája).

Nem azt mondom, hogy egy önző figura, aki csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Szokott ő segíteni a haveroknak. De az idegeneket, vagy aki neki nem tetszik, azt vagy leszarja, vagy előtte alaposan beszól neki és utána szarja le.

A vicces az, hogy úgy néz ki beválik nála ez a taktika. Sokan nem szeretik, mert azért tényleg idegesítő lehet, hogy valaki nagy ívben le se szarja amit mondanak neki, illetve levegőnek nézi a másikat , de szerintem is hatásos viselkedés.

Van ennek valami "hátulütője", hátránya? Vagy tényleg így kell viszonyulni az élethez, meg az emberekhez, hogy csak azokat hallgatod meg, akik közel állnak hozzád, család, közeli barátok stb. A többi embert meg szarba se veszed.