Az emberek miért sírnak, ha elveszítik a hozzátartozójukat?

Igen, a kérdésből látszik, hogy nem halt meg még közeli hozzátartozód.

Nekem meghalt apukám, már 4 éve, de még most is sokat sírok miatta. Nem tudom elfogadni, hogy nincs már többé. Igaz, én nem hiszek a túlvilágban, az viszont igaz, hogy neki talán már jobb így. Beteg volt, sokat szenvedett, most már legalább pihen.

De tényleg nem értem a kérdést, tényleg érzéketlen vagy.

"Jó látni" ezt a sok embert hogy elküldik egymást, nem kívánatos helyekre.

Bocsánat, de Én továbbra is a Bibliát használom fel válaszadásra.

Mikor Jézus barátja Lázár meghalt, Jézus is könnyekre fakadt.

Pedig, nagyon jól tudta, hogy nem sokára vissza hozza az életbe.

Némely előttem szóló említette, hogy ki miért sír, és ez így igaz.Van akinek mély volt a kapcsolata, és a hiánya miatt van aki azért, mert az a hozzá tartozó volt a támasza, és talán ne tudja hogyan lesz tovább s kilátástalan lett az élete, de persze szerette is az illetőt.

Egy a lényeg a sírás egy szeretett személy elvesztésekor nem a gyengeség jele.

Vannak pedig azok akik talán azért nem sírnak, mert reménykedve Isten ígéretében tudják, hogy a feltámadáskor újra találkozni fognak a hozzátartozóikkal.Persze azért szomorúak.

Nemcsak lelkileg, nagyon sokszor idegileg, fizikailag, sőt "szellemileg" is.

Bárkivel előfordul ilyen, azt hiszem, ennél rosszabb nem is létezhet a világon.

Részvétem.

Megsiratni én pl. csak azt tudom, aki igazán közel állt hozzám. Pl. az anyai nagymamám halála nagyon megviselt, és a mai napig nehéz számomra, mert ő volt az egyetlen, aki mindig mellettem állt és megértett, még jobban, mint a szüleim / ők még szerencsére élnek /.

Ez valahol személy-függő. Meg függ az életfelfogástól is.

Hát én úgy vagyok vele addig segíts neki amíg él, a sajnálattal semmit sem érsz( persze érzelmi támasz, meghallgatás, stb is fontosak ), utána már nem kell sajnálni(az mindegy most hogy tovább él-e valahol vagy megsemmisül).

Egy halott siratása csak önsajnálat( Jó persze megértem, hogy ha 1-2 napig kell, hogy dolgoznia mit is jelent számára a halála).

Ha meg azért sírsz, mert rájöttél milyen rosszul viselkedtél vele az már mindegy, úgyis halott.

Amúgy én soha nem sírtam halott után, pedig nagyon szerettem őket, de elfogadtam és kész.(nem magamba fojtottam).

És nem fogom megérteni azt hiszem, hogy sok vallásos miért viseli sokkal nehezebben valaki halálát(lehet fél, hogy pokolra kerül :D, már ha keresztény körökben mozog ).