Elfogadnal egy fogyatekos beteg embert havernek/baratnak/parnak vagy szegyellned magad mellette?

Utolsó, mi az, hogy aki testi fogyatékos, annak sérült picit az agya? Ez egyáltalán nem igaz.

Maximum a lelki világa. De sokkal megértőbbek, sokkal emberibbek, gyakran sokkal okosabbak, műveltebbek, érzelmi inteligenciájuk magasabb, mert ők kimaradnak sok olyan dologból, ami lehet, hogy nem csak jó hatással van, plusz jó esetben megtanulnak sokkal nagyobb méltósággal élni, elfogadni, ilyenek.

Szégyelleni valakit? Atyaég. Nem. Eszembe sem jutott, nem is fog sosem - tudom.

Éppen abban a helyzetben vagyok, hogy szeretek egy lányt, aki mellesleg, ha úgy tetszik "fogyatékos" [alig lát]. De számomra nem az, nem fogyatékos. Egyáltalán nem.

Röplabdáztam már és beszélgettünk az életről, versekről, tévéről [bármiről] mozgássérült lányokkal és fiúkkal; és ugyanígy enyhén értelmi fogyatékossal is, akkor is, ha nem ismertem és csak tévedésből odajött hozzám buszon hazafelé, stb.

Az emberi mivoltot kell figyelni, nem azt, hogy ki hogyan néz ki és hogyan nem, hogyan vannak az agyi összeköttetései és hogyan nem! :] Ez számít.

És szerencsésnek érzem magam, hogy általuk, az ő oldalukról is megközelíthetem a világot.

17/L

22:45 - Nem értek egyet veled.

Egyrészt azért, mert a fogyatékosságnak több fokozata van, nem jelent feltétlenül magatehetetlenséget se a szellemi se a testi fogyatékosság. Volt egy down-kóros tanárom, nem lehetett könnyű neki, de mindenki elfogadta, és normálisan lehetett vele társalogni, aki akart.

Nemrég voltam kint Olaszországban egy nemzetközi zenei versenyen. Volt egy svájci iskolai kórus, akik kategóriagyőztesek lettek, és volt köztük egy srác, aki kerekesszékes, és annyit kellett csak segíteni neki, hogy felsegítették a lépcsőn, de sík terepen, mikor vonultak be a terembe, olyan sprintet lenyomott a kerekesszékkel, amilyent még nem láttam.

Egyszer a Blaha Lujza téren vártam a buszt, és láttam egy lányt, aki járókerettel közlekedett, mert csak egy lába volt, és úgy futott járókerettel fél lábbal, hogy elérje a buszt, hogy nem hittem a szememnek, hogy erre így is képes lehet valaki.

A Csillag Születik egyik versenyzője szintén fogyatékos, az a rapper, furán jár, ha valaki figyelte, de olyanban van tehetsége, amit a neves művészek is évekig tanulnak, ez pedig az improvizáció.

Nem tudom, te hallottál-e már a kerekesszékes tánccsoportokról.

Ez csak néhány a sok közül. Hogy mennyire hátrány a fogyaték, az a fogyatékosság fokán kívül azon is múlik, hogy a beteg és a környezete hogy kezeli a helyzetet. Természetesen, ha tragédiának élik meg, akkor az rossz hatással lesz a fogyatékosra is, de ha nem tragédiának éli meg, csak egy nehézségnek, amivel megpróbál együtt élni és annak ellenére is igyekszik a céljait elérni, akkor a fogyatékosság nem hátrány.

23:20 - Én azt látom, hogy ilyen helyzetben alapvető problémaforrás, és a legelemibb segítség-lehetőség egyedül a család. A családon múlik, mit kezdenek a fogyatékos rokonnal, gyerekkel, a családon múlik, hogy a sérült kommunikációképes lesz-e vagy magába temetkezik. Ezen nem gondolkodtál még? A család az, aki nincs felkészülve, és nem mások, nem te, nem a fogyatékos, hanem a család, akik ha megtudják, nem azon gondolkodnak automatikusan, hogy akkor most tegyük széppé az életét, hanem azon, hogy mivel érdemelték ezt ki, pedig ezt nem lenne szabad, de pont ezzel csinálnak a fogyatékosokból olyan embereket, amilyenekkel te is foglalkoznál. Nem a fogyatékosokat kellene ilyen szempontból kezelni, mert az már csak tüneti kezelés, hanem a családokat kellene elfogadni a fogyatékos családtag elfogadására, és hogy ők ne tragédiának fogják fel, hanem egy feladatnak, amit meg kell oldani, de az az ember ugyanolyan érték, mint ha egészséges lenne.

Deák Bill Gyulának 11 évesen amputálták a lábát, és volt akkora akaratereje, és volt annyira makacs, hogy nem a bajába temetkezett, most híres énekes. És feltételezem, hogy a családja se volt rá rossz hatással, mikor ezt a beavatkozást végre kellett hajtani.

Az emberek fejében kéne rendet tenni a fogyatékossággal kapcsolatban. Ha lesz egy fogyatékos gyerekem, igenis lehetőséget adok neki a normális életre, és hogy legyenek céljai, és hogy sose mondjon le az álmairól.