Művészek! Itt Magyarországon mennyire számít nagy dolognak, ha egy feltörekvő művész kiállíthat egy kisebb galériában?

#10: Nagyon összetettet kérdeztél. A válasz, attól függ, kinek a szemében.

Laikusok közül, aki sokra tartja a művészeket: nem, egyáltalán nem gond, irígykedik, hogy látja a képeket.

Laikusok közül, aki nem tartja sokra: de, tudja, hogy csóró, nyilván okkal (nem elég jó)

Művészek közül, akik eliteskednek: abszolút gáznak tartják.

Művészek közül, akik pontosan tudják, hogy mekkora szívás művésznek lenni: nem gáz, sőt, próbálkozik, előbb-utóbb majd befut.

Ha nevenincs ember akar kiállítani fizetnie kell, vagy egy adott programon belül részt vehet kiállításon.

Neten jobb érvényesülni, mert globális elérést és számtalan lehetőséget biztosít. Több érdeklődő, vásárló vagy/és meghívás stb.

Onnan egyszerűbb is a következő magasabb szint:

Kisebb kiállítások nem nagy számok, ám nevesebb nagy helyek adott országokban már elismerés.

A hagyományos régi útvonal (főleg hazánkban) eléggé padlót fogott.

Mindemellett magyarban sokkal kevesebb is az érdeklődő, alulnézett a művészetek világa.

Erre több példa is van.

Náray szintén nem véletlen nyitott szárnyakat nyugat felé.

Az alkotói világban a fokozatos felépítés kifejezetten fontos.

S igen, a kapcsolatok se ártanak. Ám magyarban tized annyit se érnek, mint külföldön.

Ahogy a portéka eladási árai is.

#15

Neveket esetleg kaphatnék?

A magyarországi helyzettel annyira nem vagyok tisztában, így csak általánosságban írnék a témában (Olaszországban diplomáztam művészettörténetből és több hobbim is ehhez köthető, így eléggé benne vagyok a témában).

A rövid válasz az, hogy változó és nem ugyanúgy működik a dolog egy kezdő és egy már elismert művész esetében. Az mindenesetre jó dolog, ha kiállítják a műveidet, hiszen ez is egy értékes tapasztalat, illetve jó lehetőség tágítani a kapcsolati hálódat (más művészek és műkedvelők terén is).

Ha nem bánod, a páromat hoznám fel példának, aki festéssel és rajzolással is foglalkozik és több kiállítása is volt.

1. Az első kiállítása gimnazista korában volt, amikor egy versenyfelhívásra válaszolt tájkép témában. Több százan jelentkeztek, tíz diákot választottak ki, akik mind a három legjobbnak vélt festményüket tehették ki. Ez egy viszonylag kisebb galéria volt és nem is egyedül volt a kiállítók között.

2. A második kiállítása egyetemista korában volt, amikor a festőszakán az összes végző utolsó portfólió művét (egy portrét) kiállították. Ez már egy nagyobb galériában volt, aminek szerződése volt az akadémiával. A páromnak ekkor se kellett fizetnie, de ugye ismét osztozott a diáktársaival.

3. A harmadik kiállítása volt az első önálló. Egy közepesebb méretű galériában volt egy üres terem, ami bérelhető volt és a párom fizetett (nem árulta el, hogy mennyit), hogy négy héten keresztül kint lehessenek a festményei.

4. A negyedik kiállítása másfél hónap múlva fog megtörténni. Ugyanott lesz, ahol az előző galéria. Az intézményvezető kereste fel, mivel novemberben az egyik terem üresen állna (szervezésbeli gondok merültek fel), ezért ha a páromnak vannak új képei, amiket kiállítana (és lehetőleg köréjük lehet húzni egy tematikát), akkor szívesen látják. Ezúttal a páromnak (aki természetesen elvállalta) nem kell majd fizetnie, hanem a galéria fog neki (bár azt nem tudom, hogy mennyit).

A szociális média nagy segítség tud lenni abban, hogy másokhoz is eljusson a műved. Ugyanakkor óvatosnak kell lenni, hogy egyrészt ne menjen az alkotás rovására (például hogy sietteted magad, hogy több és több poszt legyen), másrészt hogy ne lopják el vagy használják fel a műveidet engedély nélkül. Nem ördögtől való dolog az ilyesmi, csak okosan kell használni.

Bár nem hozzám szólt a kérés, de én például az alábbi művészeket követem Instagramon (bár ők nem magyarok):

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

(Vannak még mások is, főleg a baráti köreimből, de szerintem ennyi elég.)

25/N