Minden természetes nyelvben megvan ugyanaz a vagy, és, implikáció és negáció bitművelet?

"De ekkor már két logikai operátort kombinálsz."

Az egy bevett szokás a jog nyelvezetén belül, az a gondolatmenet mögötte, hogy A ˇ B = (A ⊕ B)ˇ(A ^ B) . Ezt mint egy műveletként is fel lehet fogni, mivel annyira gyakori. Attól még hogy az és meg a vagy az két külön szó, ha megengedő vagy-ot mondanánk helyette az is két szó.

Mint mondtam a formális szabályoknak nem tesznek eleget a magyar nyelv (meg más természetes nyelv sem).

Ha azt mondom hogy "Hozzál már nekem egy kólát vagy egy sört" akkor nem jó ha mindettőt hozol, de ha azt kérdezem hogy van kóla vagy sör arra akkor helytelen válasz az igen, ha közbe nincs egyik se. Ha mindkettő van akkor is helyes válasz az igen. Bár természetes nyelv esetében úgy szokás mondani hogy mindkettő van, ha meg csak az egyik van akkor is szokás hozzá tenni hogy melyik van. Mivel ez esetben hogy igen, további kérdést szül hogy melyik van, ha csek egy igen válasz jön. Ekkor meg a megengedő vagy voltába lett használva a vagy szó. Az úgy nem túl életszerű, hogy csak az érdekel hogy van e, az hogy melyik van az nem érdekel, de ha mindkettő van akkor válasz legyen az hogy nem, igen csak akkor legyen a válasz ha csak az egyik van a kettő közül, ugyanúgy mint ami akkor lenne helyes cselekedet ha kérném tőled hogy hozz egy kólát vagy egy sört.

Szóval nem minden esetben kizáróvagyként működik a vagy szó és nem is minden esetben logikai műveletkénti visselkedését várjuk el, pl az előbbi kérdésnél a konkrét választ várjuk ahol a válasz nem csak egy igen/nem.

Egyes szibériai vadász-gyűjtögető népek nyelvében, pl. a szibériai eszkimó nyelvben kevés a kötőszó (,,mert'', ,,vagy''), , vagy ha van, akkor is jól láthatóan kései kölcsönyzés valami környező nagynyelvből (mondjuk a csukcsból, pl. ,,qayughllak'' azaz ,,mert'', esetleg nehézkes körülírás valami összetett szóval (,,nalighmeng'' azaz ,,vagy'', szó szerint ,,egyikével''). Sőt, a mellékmondatok jelensége is ritka, lett légyen szó akár mellérendelő, akár alárendelő mondatról. Természetes használatban ugyanis ezeket a szavakat igen bonyolult határozói igenevekkel helyettesítik (megengedő, fetételes, következményes háatározó igenév), vagy eleve a mondat főigéje képes olyan képző- és módjeleket fölvenni, amik hasonló feladtokat váltanak ki (a tagadásra külön igerag van (,,-nghite-''), van külön kérdó mód is, szintén raggal kifejezve, és a főnevekhez is képes egy kis simulószócsak (,,-llu'')hozzátapadni, ami az ,,és'', ,,is'' magyar szónak felel meg.

Hasonló jelenségeket olvastam az amúgy a magyarral távoli rokon nganaszán nyelvről, régebbi nevén a tavgi szamojéd nyelvről, azaz a Tajmir-félsziget majdnem sarkvidéki klimáján élő szamojéd népcsoportokról.

A természetei népek nyelveiben sok hsonló érdekes, értékes jelenség van, és igazán ott érdemes ezekt kutatni, de kisebb mértékben a latin nyelvben is már érzékelhetőek akzok a jelenségek, amelyek a igazi természeti népek nyelveiben még világosabb formában bontakoznak ki. Pl. a mellékmondatok kiváltása határozói igenenevek és igemódok, igeidők, igeaspaktusok váltoaztos sokaságával, nagyon tömör, de külön szavakra nehezen bontható szerkezetek.