Honnan származik az a sztereotípia, hogy a francia nyelv nehéz, nehezebb mint az angol? Továbbá az, hogy angol után nehéz másik nyelvet megtanulni?

Egyrészt az, hogy egy nyelv mennyire könnyű vagy nehéz, teljesen szubjetkív. Másrészt kérdés, hogy ki mit ért az alatt, hogy egy nyelv könnyű vagy nehéz. A legegyszerűbb, ha csak tényeket nézzük.

Ha csak abból indulunk ki, hogy az újlatin nyelvekben (a francia is az) az igéket eleve személy, szám és mód szerint is ragozzák, valamit a főnevek hím- és nőneműek lehetnek, amelyekkel a mellékneveket egyeztetni kell, akkor egyértelmű, hogy a francia nehezebb az angolnál (és az olasz, spanyol, portugál, román is).

Ha a kiejtést nézzük, akkor körülbelül egyforma nehézségűek. Jóllehet, hogy az angolban egyetlen olyan magánhangzó nincs, amelynek lenne pontos magyar megfelelője, a franciában van néhány (pl. ö, ü), viszont ott vannak az orrhangok, amelyek nincsenek az angolban és a magyarban sem.

A spanyolról is azt terjesztik, hogy a világ legkönnyebb nyelve, de ez sem igaz. A nyelv bonyolultsága nem csak a kiejtésből áll.

Egy bizonyos szint felett pedig az összes nyelv ugyanolyan bonyolult egy nem anyanyelvű számára, mivel egy részüknek (pl. angol) viszonylag egyszerű a nyelvtana, de az ilyen nyelveknél ezt kompenzálja később a rengeteg rögzült kifejezés, amit külön meg kell tanulni, mert szó szerint fordítva nincs értelmük; más nyelveknél viszont a nyelvtan bonyolult (több a ragozás, egyeztetés stb.), az ilyen nyelveknek viszont általában szabadabb a szórendje és könnyebb is fordítani, mert nincs olyan sok rögzült kifejezés (pl. spanyol).