Mi értelme van a fonetikai betűknek?

" miért nem írják ki úgy,ahogy kiejtjük?"

- Pont azt írják oda. Nem is értem a kérdésed. Mégis hogyan kellene máshogy írni? Magyar ábécé betűivel nem lehet a pontos kiejtést leírni.

Ha magyarosan írnák le a szavak kiejtését az angol könyvek, azzal egy arab, egy kínai, egy francia, vagy akárki más nem menne sokra. A fonetikai ábécé meg mindenhol egyforma a világon, ugyanazt jelenti mindenhol, szabványos, mindenki meg tudja tanulni.

Megemlíteném még, hogy fonetikai betűs átírásból is kettő van. Van a fonémikus, ezt használják a szótárak, nyelvkönyvek, és ez a kiejtést szándékosan túlegyszerűsítve közli le. Ez a fajta átíárs egyfajta elméleti kiejtéslogikát közöl, így a sokszínű, sokféle angol kiejtés között egy közös nevezőt tud megmutatni, képviselni. A fonémikus átírást vagy //-zárójelek közé teszik, vagy nem teszik jelek közé. Nem beszédhangokat jelöl, hanem elméleti kategóriákat, fonémákat, de mivel egyszerűbb így, a szótárak, nyelvkönyvek ezt vették át.

Van a másik fajta, fonetikai jeleket használó átírás is, jelöli a hasonulásokat is, sokkal több krix-kraxszal dolgozik, ez már TÉNYLEG azt adja meg, hogy EGÉSZ PONTOSAN hogyan ejtik, de ez a fajta átírás mindig csak egyféle angol kiejtésre lesz igaz (azon belül is csak egy emberére), mivel nem köt kompromisszumot, nem tudja a kiejtés átlagát mutatni. Ezt a fajta átírást []-jelek közé szokták zárni és inkább csak nyelvészeti munkákban használják, szótárakban, angol könyvekben nem igazán, elriasztaná a tanulókat a túl sok jel és a túlzott precízkedés.

Sajnos a két átírást a nyelvészek is sokszor keverik, elég helytelenül. Ennek az is az oka, hogy csak a jelek vannak szabványosítva, az nem, hogy mennyire pontosan kell velük megadni a kiejtést, sokan összekeverik a fonémikus és fonetikus átírást.

Ha a kérdezőt nagyon zavarja a fonetikai ábécé, akkor az alábbi módszerrel könnyen meg tudja tanulni, nem egy nagy kunszt: írja fel magának egy kis cetlire az összes angolban használt fonetikai (IPA) jelet. A könyvekben, szótárakban benne szokott lenni, táblázatszerűen. Mellé írja oda a magyaros ejtést is, pl. ʒ -> "zs", és írj rá egy példát, pl. magyar ZS!ebkendő vagy angol pleas!ure, /'pleʒə(r)/. Ezeket játszd el minden jelnél, egész kis cetlire ki fog férni, egyetlen táblázatba. Ez a cetli legyen mindig nálad, zsebben, mikor angolórán vagy, esetleg mikor angolul tanulsz. A fonetikai átírást ezzel a cetlis táblázattal írd át mindig magyarosra, jelenként kikeresve, pl. /ˈpleʒə(r)/ -> plezsö(r), p-> p, l->l, e->e, ʒ->zs, ə->ö, r->r. Így minden jelet meg fogsz tanulni idővel, mint egy gyakran használt telefonszámot. Akkor is fejedbe fog vésődni ezredszeri kikeresés után, ha nem akarod megtanulni. A végén már annyira bele fogsz jönni, hogy ezzel álmodsz, és elég lesz ránéznek egy ilyen fonetikai ábc-s írásra, azonnal ki fogod tudni olvasni. Fontos, hogy mikor angolul tanulsz, minden szónak nézz utána a szótárban, annak a kiejtését is nézd meg, írd fel, amiről úgy tudod, hogy ki tudod ejteni anélkül is. Sokszor meg fogsz lepődni, hogy te is és a tanár is rosszul tudtátok, pl. a go nem gó, hanem göu vagy gou, az iron meg nem ájron, hanem ájö(r)n. Kezdetben körülményesnek tűnik majd, pepecs melónak, de idővel bele fogsz jönni, és sokat fog tőle fejlődni a kiejtésed. Nem viccből, meg mások életének megkeserítésére találták ki ezeket a jeleket.

Pl. a pleasure szó fonémikus átírással RP /ˈpleʒə(r)/, ritkábban US-ben úgy is, mint /ˈpleɪʒə(r)/. Ez fonetikusan átírva, többféle variációját [ˈpʰle̞̞̞ʒɹ̩, ˈpʰle̞̞̞ʒəɹ, ˈpʰle̞̞̞ʒəɻ, ˈpʰle̞̞̞ʒɜ, ˈpʰle̞̞̞ʒɐ, ˈpʰle̞̞̞ʒɐ, ˈpʰle̞̞̞ʒʌ, ˈpʰle̞̞̞ɪʒɹ̩, ˈpʰle̞̞̞ɪʒəɹ] és még lehetne folytatni a sort, ezek pontosabbik magyaros átírással {phlezsör, phlezsö, phlezsá, phléizsör}, pontatlanabb magyaros átírással: "plezsör, plezsö, plezsá, pléjzsör". Kezdetben elég csak egyféle átírás, mikor a szótár vagy tankönyv fonetikai jeles átírását írod át pontatlanabb magyarosra.

Vigyázni kell arra is, hogy ugyanazokat a fonetikai jeleket használja több nyelv is. Pl. ott van az angol tompa /ɪ/ és a német rövid /ɪ/, mivel egyforma a jelük, azt hihetné az ember egyformán ejtik őket. Igazából van közöttük egy kis különbség, de a //-jelek közé zárt körülbelüli kiejtésnél nem szokták ezt még jelölni. Fonetikus, []-jeles átírásnál teszek oda valamelyik aljára egy nyílszerű, kicsi jelet, jelölve a különbséget. Ilyenekkel kezdő szinten nem kell foglalkoznod.

Az utolsó válaszadó nagyon jól összefoglalta a dolgokat és hasznos gyakorlati tippet is adott - megy neki a "hasznos" jelölés.

Ugyanakkor "narrow" átírásnál én biztosan nem a [p] hehezettségét jelölném, hanem az [l] zöngétlenedését.

5-ös válaszoló a 6-osnak:

Igen, ebben maximálisan igazad van. Én sem szeretem a hivatalos hehezetjelölést, megtévesztő. Sokkal jobb lenne a p ̚hle̞̞̞ʒɹ̩ vagy még inkább a p ̚l̥le̞̞̞ʒɹ̩.

A hehezet tényleg nem a zár/zárréshanghoz (itt most p) tartozik, hanem az utána lévő hangot (itt most l-t) kezdjük suttogásos (h-val ejtve) kileheléssel ejteni, majd normális hangot (ott most normál l-t) csinálunk belőle.

Sőt, igazából még ennél is trükkösebb, mert az l-hangon ott a nyelvünk már a p alatt is.

Ha valaki mégis a p-t próbálná hehezni, abból köpködéses, ejektív (elfojtva kiköpött) hang lenne, ami teljesen nevetséges és oda nem illő ejtés.

Szerintem a fonetikai jelek értelmetlenek, ahány nyelvtanárom volt idáig, mind azt mondta, hogy ha csak nem nyelvész akarsz lenni, az égvilágon semmi szükség nincs rá.

Bármely fonetikai hang felírható több hang együtteseként

Például:

Angol: confectionery [cukrászda] - könfeksönri

A világon 29 hang van melyeket nem lehet felírni néhány mássalhangzóval: a,á,b,c,d,e,é,f,g,gy,h,i,j,k,l,m,n,ny,o,ö,p,r,s,t,ty,u,ü,v,z

Az, hogy léteznek hosszú hangok is könnyedén megoldható lenne, ha a szótárakban betű kettőzéssel jelölnék.

Mindemellett az ABC betűi undorítóan túlbonyolítottak, van köztük latin betű, felcifrázott latin betű, görög betű, elforgatott görög betű, némelyikhez még kettőspont is kapcsolódik.

8-as válaszoló,

„Bármely fonetikai hang felírható több hang együtteseként.”

Ez nem éppen így van. Az angol nyelvben van jó néhány hang, ami a magyarban (vagy más nyelvben) nem létezik. Kiejtéskor elég vicces lenne, ha a 'confectionery' szóban levő ә (schwa) hangot magyar 'ö'-nek ejtenél ki.

"Szerintem a fonetikai jelek értelmetlenek, ahány nyelvtanárom volt idáig, mind azt mondta, hogy ha csak nem nyelvész akarsz lenni, az égvilágon semmi szükség nincs rá."

- Vagyis mégsem értelmetlen.

"Bármely fonetikai hang felírható több hang együtteseként

Például:

Angol: confectionery [cukrászda] - könfeksönri"

- Ha ezt az angoltanárodtól olvastad, hallottad, akkor sajnos nem tudott valami jöl angolul. Ugyanis az angol nyelvben nincs olyan, mint a magyar "ö".

"A világon 29 hang van melyeket nem lehet felírni néhány mássalhangzóval: a,á,b,c,d,e,é,f,g,gy,h,i,j,k,l,m,n,ny,o,ö,p,r,s,t,ty,u,ü,v,z "

- És a 'th'-t a this vagy thing szavakban mivel írnád át? Ne mond, hogy d-vel, t-vel, th-val vagy f-fel, mert a kardomba dőlök.