Az eredeti latin vagy inkább az újlatin nyelvek tetszenek hangzásra?

Igazából nem lehet erre a kérdésre válaszolni, mivel azt ma már senki sem tudja reprodukálni, hogy az "eredeti latin" hogy hangzott a beszédben. A nyelvek hangzásáról alkotott benyomásunkat ugyanis nem a leírt szavak határozzák meg, hanem az AKCENTUS, a beszéddallam, az hanglejtés, hangsúlyozás stb. Erre a legjobb bizonyíték az, hogy bármely nyelven lehet halandzsázni anélkül is, hogy akár egyetlen értelmes (létező) szót ismerjél azon a nyelven.

Ma már senki nem beszél latinul anyanyelvként, ezért nem lehet tudni, hogy hangzott. Viszont mivel az újlatin nyelvek gyakorlatilag a latin tájszólásai, ezért kb. el lehet képzelni (ha a tőle leginkább eltávolodott franciát és portugált kizárjuk), hogy kb. olyan benyomás lehetett eredeti latint hallani, mintha olasz-spanyol keveréknyelvet hallanál. Vagy leginkább a latin-amerikai spanyolra hasonlítana hangzásban, mivel a mai spanyol hangkészlet nagyjából azonos az eredeti latinéval (az óspanyol még az olaszra hasonlított jobban).

Valahol azt olvastam, hogy az eredeti latin még Rómában jóval dallamosabb volt annál, mint ami a középkor során fennmaradt és ma használják. Ehhez még hozzájönnek a tájszólások, Ibériától a keleti végekig. Utóbbiakból nem maradt semmi (bár ott amúgy is inkább a görögöt használták egy idő után), az előbbiekre meg következhetünk a mostani nyelvekből. Az is lehet, hogy nincs is akkora különbség, én, aki sem új- sem eredeti latin nyelvet nem beszélek, meg se tudnám állapítani hogy most valaki katalánul vagy egy ezerötszáz évvel ezelőtti ibériai nyelvjárásban beszél.

Nekem az összes tetszik, meg is akarok tanulni valamelyiken beszélni.

[2-es vagyok] Azt még elfelejtettem mondani, hogy ahogy a latint ma tanítják az iskolában, na úgy nem beszélték soha. Ma egy nagyon leegyszerűsített, a német szokásokon alapuló kiejtést tanítanak, pl. azt, hogy a QU-t [kv]-nek kell ejteni, amikor soha nem volt [kv] (olyan volt, mint a mai olaszban vagy spanyolban), az OE szintén soha nem volt [ö], hanem magyar zárt "e" (rövid é), az AE nem volt [é], hanem ellenkezőleg, magyar nyílt "e" volt, a rövid I inkább rövid é-nek, a rövid U inkább zárt o-nak hangzott; a mássalhangzók közül a H-t nem ejtették, a szóvégi -M csak az előtte álló magánhangzó orrhangú ejtését jelölte, de ez nagyon hamar eltűnt, és valószínűleg a szóvégi -T is egy nagyon gyenge [d]-nek hangzott csak; az -gn- olyasmi lehetett, mint az [ngn] csoport...

Ezen a videón egy amerikai latintanár beszél az óráiról, eléggé hitelesnek mondható kiejtéssel (bár elkövet hibákat, pl. a NOVUS, NOVO stb. rövid nyílt [o], ő meg hosszúval ejti).

http://www.youtube.com/watch?v=GVBN0_UOL6I