Egyszer azt olvastam, hogy a finnugor nyelvcsalád legközelebbi rokona az indoeurópai nyelvcsalád. Szerintetek az alábbi példák alátámasztják valamennyire ezt az elméletet vagy csak véletlen egyezések?

Ezek etimológiai véletlenek:

add -> latin ad+do (hozzá+ad) rövidülése.

ház -> átvett germán szó. Valószínűleg az ősmagyar szó a "hon" volt.

kuon -> latin canis, görög küón, kün- (-> ebből jön a cinikus szó).

pehrw -> görög pür, német Feuer, angol fire.

Pedig az, amit a magyarral bemutattál, az minden csak nem flexió. Attól még, hogy a többes számnak más a jele (-i), ha birtokos személyjel követi, attól még más esetben mindig -k lesz a többes szám jele. Pl. barátoknak. A régi indoeurópai nyelvekben (és most is pl. az oroszban és a németben) nem létezett sose többes szám jele még azonos eseteknél sem:

ld.

I. deklináció: latin puell|a (lány) -> puell|ae (lányok)

II. deklináció: amíc|us (barát) -> amící (barátok)

bell|um -> bella (háborúk)

III. deklináció: réx -> reg|es (királyok)

mare -> maria (tengerek)

ingéns -> ingentís

IV. casus -> casús (esetek)

genú -> genúa (térdek)

V. rés -> rés (dolgok)

És ez csak alanyeset volt. Valamikor megegyezik pl. a tárgyesettel (alanyeset reges -> tárgyeset reges), valamikor pedig az egyes szám birtokos esettel és részesesettel (puellae), valamikor pedig csak a birtokos esettel (amící).

Ógörög:

-a deklináció: glótta -> glóttai

episztémé->episztémai

-o deklináció: oikosz -> oikoi

kalon -> kala

-msh deklináció: güné -> günaikesz

león -> leóntesz

aix -> aigesz

-ü tövűek szüsz-> szüesz

ikhtüsz-> ikhtüesz

-isz tövűek polisz -> poleisz

-eu tövűek baszileusz-> baszileisz

-oj tövűek hérósz-> héróesz

Német: Maler -> Maler

Autó -> Autos

Blume -> Blumen

Mutter -> Mütter

Baum -> Bäume

Cherub -> Cherubim

És ez még csak az alanyeset volt egyes és többes számban. A többi esetben is ugyanez van. A németbe még az is belefér, hogy latin birtokos esetet is használhat (Christi Geburt, Mariä Himmelfahrt). A flektáló nyelveknek az a tulajdonságuk, hogy a tőhöz kapcsol olyan esetvégződéseket, amelyeknek nem is kell logikusan egymással összefüggniük. Ehhez képest magyar esetvégződések minden főnévnél ugyanazok, csak a magánhangzó-harmónia alapján szokott a magánhangzó megváltozni, ami a finnugor és a török nyelvekben is benn van. EmberEk. ÁllatOk. EmbereknEk. ÁllatoknAk.

Ami a komment másik részét illeti: igen, mindkét nyelvcsalád hasonlít az indoeurópai nyelvcsaládra. Ahogyan a sémi nyelvek is. De különbségek vannak.

A poliszintetikus nyelveknek is van nyelvtanuk, csak ezt ragként, szóösszetételként fejezik ki.

Ui.: Azt még kifelejtettem, hogy birtokos személyjel se létezik az indoeurópai nyelvekben, csak a finnugor és altáji nyelveknél. Ezt birtokos névmásokkal fejezik ki az indoeurópai nyelvek:

barát+a+i+m: my friends, meine Freunde, amici _mei_, φιλοί _μου_, _мои_ друзья.

barát+a+i+m+nak: for my friends, meinen Freunden, amicis meis, φιλοῖς μου, moim druz'yam.

baráta+im: finn ystävä+ni (a finnben ilyenkor az egyes és többes szám megegyezik), arkadaş+lar+ım.

baráta+i+m+nak: fin ystävä+ni (a finn nem ragoz ilyenkor), török: arkadaş+lar+ım+la.

A kutya az türk jövevényszó

A háznak nem a német Haus szóhoz, hanem pl. a finn koti (ill. proto-finnugor kota) szóhoz lehet köze;

proto-uráli: kum> magyar: hó;

snow: proto- indoeurópai snóygwhos-ból

parázs: szláv szó, persze, hogy van köze hozzá, de a magyarhoz nincs.

kerék: ős-finnugor kerä szóból

ad: ős-uráli emta szóból

add: latin addare szóból (ad+ dare= oda+ad)