Van olyan nyelv, ami kínai után könnyebben elsajátítható?

A kínai után, ha a mandarin kínaira gondolsz, akkor pl. a kantoni, de gondolom ezt nem jöttél volna ide megkérdezni.

A vietnami elég hasonló szerkezetű és "akusztikájú" nyelv, nagy részt kínai eredetű szókinccsel (amit persze nem a mandarinból, hanem a déli nyelvjárásokból és több, mint 1000-2000 éve vettek át és emiatt nem kölcsönösen érthetű a két nyelv). Vannak persze meglepetések a nyelvtan terén, de nem egy nagyon bonyolult nyelv. A kiejtése viszont jóval több gyakorlást igényel a mandarin kínaiénál, a hallás utáni szövegértést is nehezíti, hogy alapvetően két nagy akcentusa van az északi (Hanoi) és a déli (Saigon), bár ha nemcsak lebutított nyelvtanuló kínai hanganyagokból meg tévéből ismered a kínait, vagy pláne ha jártál Kínában, akkor a sokféle nyelvjárás és mandarin-akcentus sem új neked. A vietnami a kínai alapok ellenére is azért jó élményt és sok tanulnivalót kínál.

A szókincs terén még a koreai hasonló, a rengeteg kínaiból kölcsönzött szó miatt, de a vietnamihoz hasonlóan jellemzően itt sem a mai mandarinon alapul a szókölcsönzés és régebbi keletű dologról van szó, de ennek ellenére itt is fel lehet fedezni rengeteg hasonlóságot. Az írás, mint a vietnami esetében, már itt sem a kínai írásjeleken alapul, a hanja teljese visszaszorult, bár még nevekben néha használatosak és az iskolákban is tanítanak kb. 1800 kínai írásjelet. A nyelvtan viszont ég és föld.

Ahogy a japáné is. Paradox módon a japánok őrzik a legmakacsabbul a kínai írást, de az ő nyelvük tér el a legnagyobb mértékben a kínaiból merítő nyelvek összeségéhez képest. Szerintem a japánról nem írok, valószínűleg tudsz már róla sok mindent, ill. lesznek itt, akik jobban elmagyarázzák, én csak néhány évet tanultam japánul.

---

A némethez a holland áll legközelebb, a skandináv nyelvek esetében nehéz eldönteni, kb. mindegyik ugyanannyira (vagy ugyannyira kevéssé) hasonlít a németre. Nekem a svéd tetszik a három nagy skandináv nyelv közül, de a 2 kisebb (izlandi, feröeri) és érdekes, pont ez a kettő tartotta meg a leginkább a germán alapokat és ragoznak/flektálnak a mai napig kb. olyan mértékben, mint a német.

A vietnami kiejtése tényleg nehéz, mert nyelvjárástól függően 5 vagy 6 tónust ismer, amelyek nagyrésze eltér a mandarin tónusaitól is. Rá kell szánni egy kis időt, mire sikerül egyáltalán a különbségeket felfedezni. A tónusokon kívül a vietnami magánhangzókban és többeshangzókban is elég gazdag, ill. elég nehéz pontosan képezni a szóvégi mássalhangzókat is. Ennek ellenére megér egy próbát, pl. letöltheted ezt:

[link] (egyszerű párbeszédek angolul és vietnamiul, viszonylag lassan beszélnek rajta)

Ha érdekel, szétnézek a könyvjelzőim között, a vietnami rádiónak is van vietnami nyelvet oktató műsora (bár nem teljesen kezdő szintről indul).

---

A svéd szerintem nem túl nehéz, bár a skandináv nyelvek szintén híresek a sokféle magánhangzóikról, a svédben pl. kb. 16/17 van, nekem fel se tűnt, amikor tanulni kezdtem, rengeteg rádióműsort hallgattam svédül. Angol és német után nem nehéz az alapszókincset és nyelvtant elsajátítani, onnantól kezdve igazából a szókincsbővítésen és gyakorláson kívül nincs igazi akadály. A Klartext a svéd rádió "egyszerűsített" svéd nyelven sugárzott műsora, amiben lassan és egyszerű szavakkal mondják el a híreket, főleg bevándorlókra és nyelvtanulókra gondolva: [link]

Miről beszélsz? 16-17 magánhangzó? Ne haragudj, de ez hülyeség! Konkrétan 9 található meg a svéd abc-ben.

Egyébként a kiejtés viszonylag nehéz, de gyakorlással tanulható.

A japán nyelvet nem nehéz a magyaroknak alsajátítani.　A japán és a magyar nyelvtan nagyon hasonló.　Ha érdekel a japán nyelv, nézd meg ezzeket.

https://www.youtube.com/channel/UCrN6cSmzwfwPGWDKJs3uJ8A

[link]

[link]

Kedves 4. számú:

A magánhangzó nem a betűvel azonos. Talán tanulmányozd ezt, mielőtt kikelsz magadból:

[link]