Melyik nyelveket a legkönnyebb / legnehezebb megtanulni?

Az eszperantó és a lovári könnyebb, mint az angol vagy a német.

Ha már tudsz valamennyire angolul, akkor tudsz egy csomó francia szót is, azzal a hibával, hogy nem tudod a főnevek nemét (ezért lehet nehezebbnek tekinteni) és helyesírását, amire azonban vannak szabályok a franciában (ez könnyebb ott, mint az angolban).

A japán pedig nekünk európaiaknak nem könnyű.

Nagyon igaza van #2)-nek.

Egy ilyen kérdést csak relatív értelemben, az anyanyelvünk és egy adott nyelv viszonylatában lehet megválaszolni és még úgy is csak fenntartásokkal, hiszen ahány ember, annyiféleképpen birkózik meg azzal az emberfeletti kihívással, hogy az igen komplex kommunikációs képességét – ez az egyik legmeghatározóbb tulajdonság, ami emberré tesz minket – maradéktalanul felépítse egy másik nyelvben. Milyen messze esik két nyelv – nyelvtanában, vizuális szóképeiben, "gondolkodásmódjában" - egymástól? Minél távolabb, annál nehezebb lesz megtanulni, és teljesen mindegy, hogy A-ból B-be megyünk vagy fordítva – Bp. Londontól ugyanúgy 1700 km-re van, mint London Bp-től. Tehát ha mondjuk egy angol borzasztóan nehéznek találja a magyar nyelvet, akkor ne legyenek illuzióink: nekünk, magyaroknak ugyanilyen nehéz az angol nyelv. Igenis, nagyon nehéz – itt a GYIK-on ugyan kigyilkolhatatlan az a sztereótípia, hogy "az angol a legkönnyebb". Persze, a "turista angol" az az egyik legkönnyebb, viszont egy igazi C1/C2 szintű angol (nem egy nyelvvizsgára ideig-óráig "felturbózva", hanem valódi, tartós, állandóan használt tudásként!), az egyik legnehezebb. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a tapasztalat (a saját tapasztalatom is) azt mutatja, hogy a különböző nyelvekben eltérő a "meredekségi görbe", vannak nyelvek, amelyekben az ember az elején halad gyorsan és később "nehezül be" a fejlődés, másokban ez pont fordítva van, megint más nyelvek elég "lineárisan legyürhetők".

Nem csoda hát, hogy sereghajtónk vagyunk az idegen nyelvek ismeretében Európában (nyilván nem csak ez az egy szempont játszik szerepet ebben, hiszen sok baj van a nyelvoktatással, a hozzáállásunkkal, a szemlélettel, hogy a nyelvtanulás az száraz és unalmas robot, stb., de ennek igen nagy a szerepe).

Legnehezebb a héber.

/A japán nem nehéz, a kínai sokkal nehezebb/

A legkönnyebben a roma nyelv sajátítható el, majd utána az angol,spanyol,német,francia...

A japán állítólag nem annyira nehéz (bár írástanulása időigényes), nem tudom biztosan, bár belekóstoltam a japánba.

A német könnyű??? Számos magyar szenved vele, pl én magam. A ragozó nyelvek is nehezek, pl a magyar, na de a német meg ráadásul flektáló nyelv, tehát még csak annyi könnyebbség sincs, h megtanulja az ember a ragokat és hozzátapasztja a szóhoz, hanem a német flektál, tehát többségében torzítja a szavakat, ragozás helyett. Ezen felül a névelőket is ragozza, és nemek szerint ragoz, plusz be kell magolni, melyik szó milyen nemű... A német mégis mitől könnyű nyelv?? Bár a nyelvtanulás nehézségében, általában véve, van szubjektivitás is, azonban ez a számos objektív tényező a német esetén kissé hiteltelenné teszi a szememben, ha egy magyar ember számára könnyű a német nyelv... hacsak nem német anyanyelvi környezetbe született, netán kétnyelvű magyar-német ajkú, de az nyilván könnyebbség, nem mérvadó a kérdés tekintetében.

A kínai nehéz?? Egyfelől a világ egyik legkönnyebb nyelvtanával bír -állítólag mindegyik kínai nyelv-, ezt hallottam kínaiul tanulóktól; mivel nincs ragozás benne, inkább csak a szórend számít.

Olvasni könnyebb, mint a japánt, hiszen a japán írás a kínai szójelekre épül egyrészt, de több olvasata is van ezen jeleknek a japánban, plusz kétféle szótagírás is van a japánban, ezt a három írásrendszer kombinálja a japán... a kínai ennél jóval egyszerűbb, bár időigényes szintén valamelyest a kínai szójelek megtanulása, de ennél fogva kevésbé időigényes, mint a japánban.

...na meg milyen anyanyelvű a tanuló, ez is erősen számít... Meg hogy a nyelvtanát, írásbeli részét, szóbeli részét tekintjük-e...

Pl a koreai írás az egyik legkönnyebb a világon, na de próbáld kiejteni, nem koreai anyanyelvűként. :D A kezdő azt hiheti eleinte, hogy jól ejti, meg hogy jól érti a koreait, holott nem koreai fül számára a legtöbb koreai mássalhangzó megkülönböztethetetlen és nehezen ejthető különválasztva; épp így a koreaiaknak meg nagyon nehéz más nyelvek hangzóit elsajátítani, hiszen ők meg a zöngés-zöngétlen párokat nem képesek kihallani...

Szóval sok tényezős a dolog... Ki tanulja, és a nyelvtanulás melyik vonatkozásáról érdekel a nehézségi fok: szóbeli, írásbeli, nyelvtan...

Úgy szólok hozzá mint egy mezei "working class", melós, kamionsofőr vagyok 15 éve.

Azt, hogy az angol nehéz, én nem nagyon érzem, az alapokat iskolában tanultam, később szedtem fel jobban, ma már regényeket olvasok. Angol nyelvterületen ritkán járok, akikkel angolul beszélek, pl. a főnökeim nem angol anyanyelvűek, maguk is tanulták. Magyarán sok beszédbeli gyakorlásra nincs módom.

Német nyelvterületen viszont rohadt sokat vagyok, mégis, 15 év alatt nem tudtam jól megtanulni, ha hallom értem kb. 70 - 80 % - ban, de ugyanúgy elmondani reménytelen, egyszerűen nem tudom a névelőket megjegyezni. Könyvet eredetiben olvasni csak vért izzadva.

Szerintem a német, ha helyesen akarjuk beszélni, kutyanehéz. Az angolban eleve nincs ragozás, harmadik személyben kap az ige egy s - t, azzal annyi, de ha elhagyod sem dől össze a világ.

Az angolban alig van rendhagyó többesszám, minden óvodás tudja child - children, mouse - mice, woman - women stb. van kb. két tucat és annyi. Németül szinte minden többesszám rendhagyó, plusz ott van még a nem is.

A franciáról keveset tudok, ha nagyon sarokba szorítanak, tudok mondani valamit franciául, horror kiejtéssel, írásban kb. kiveszem miről van szó, lévén sok benne az angol szó (azaz az angolban van sok francia), amellett olaszul is tudok valamit, a kettőből meg összejön.

A proposito, kiejtés. Nálam sokadlagos, értsék meg, az a lényeg, bár a briteknél észrevettem, minél jobban elharapom a szavakat, annál jobban kezdenek megérteni.

A japánról kevés az infóm, egy időben James Clavell regényeit olvastam (Shogun, Gai - Jin, Tai - pan stb.) angolul (ezek elég nehezek voltak angolul, de azért élvezhető), akkor belebu.ultam pl. a japán és keleti dolgokba, de nekem van egy gátlásom: csak olyan nyelvvel tudok foglalkozni, amely országhoz/néphez van valami közöm, pl. legalább egyszer már jártam ott.

Ez a gondom pl. a törökkel is, bár turistaként jártam ott, de régebben, pedig szívesen megtanulnám, amennyit tudok belőle, aszerint egy magyar számára valószínűleg a legkönnyebb nyelv.

Ezt osztom, igen, a német alapvetően flektáló (hajlító) nyelv, a három alapvető szintaktika közül általában a legnehezebb fajta.

Csak egy apró észrevétel, előző:

"a briteknél észrevettem, minél jobban elharapom a szavakat, annál jobban kezdenek megérteni."

Északnyugat-Angliára érvényes, nagyjából. Egyszerűen némelyik mássalhangzót nem ejtik a szó végén, melyeket a többi angol és amcsi viszont ejt (meg talán pár magánhangzó ilyen még ott). Bár kollektíve az angol nem ejt "R"-t a szavak végén, csak bizonyos esetekben, de ÉNY-Angliában ráadásul a "T"-t se ejtik a szavak végén! Ezen felül eléggé furán tekerik a szavakat, hogy még a londoni sem! Sőt, hallottam már olyan észak-angliai csávót, hogy esküdni merek: az összes többi más akcentusú brit és jenki szinte alig érthet valamit a szavaiból. Nem volt láthatólag fogyatékkal élő, néha hallok még ilyen angol akcentust... borzalmas lehet másokkal kommunikálnia...

Hát igen, németben meg talán a sztenderd változattal lehet mit kezdeni, csak győzze az ember tanulni...

Az angol tényleg nem vészes (még mielőtt belekötne valaki, komoly nyelvvizsgám van és ősztől külföldön tanulok), nehézséget talán a kiejtés okozhat, sok gyakorlással és jó példák hallgatásával az is tanulható. Állítólag könnyűek még a roma nyelvek, ezt személyesen nem tudom megerősíteni.

Németül öcsém megtanult felsőfokon 5 év alatt, akkor az sem lehet annyira megoldhatatlan (persze messze van még a perfekt némettől).

Legnehezebb állítólag a japán, egy volt osztálytársam tanult japánul, most japán szakos bölcsész, volt is kint, gondolom boldogult vele. Én régebben finnül tanultam, most észtet kezdtem el, hát nem egyszerű egyik sem...