Hogyan vigasztaljátok magatokat, amikor nagyon szomorúak vagytok?

Régen önsajnálatból nagyon jó voltam, de szerencsére az utóbbi időben nincs rá szükség.

Próbáld mindig a jó dolgokat meglátni a helyzetedben. (Én pl. most nagyon sajnálhatnám magam, amiért észrevettem néhány mély ráncot az arcomon, amik mosolygásnál jelennek meg, de boldog vagyok, mert tudom, hogy a sok jó dolog miatt jöttek oda azok a ráncok, a boldogság szülte őket.)

Amúgy nem biztos, hogy jó, de gondolj arra, hogy a helyzeted lehetne sokkal rosszabb és kilátástalanabb is. Pl. nem tudom, mi a problémád, de ha nem lennél egészséges, vagy mondjuk leégett volna a házad... Na, akkor mennyivel rosszabb lenne! Vígasztaljon ez, egy kicsit...

Az utolsó válaszoló egy igazi buddhista (bár lehet, hogy nem tud róla). Én is valami hasonlót akartam írni.

Mindenesetre a tanmese úgy szól, hogy

"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm. Aztán találkoztam egy emberrel, akinek nem volt lába..."