Mit gondoltok a gyilkosságról? Van-e joga valakinek elvenni egy másik ember életét?

Mókás, hogy az etikett témakörbe tetted a kérdést.

A gyilkosságok többsége felindulásból vagy önvédelemből történik. Ilyenkor az emberek nem gondolkoznak azon, hogy joguk van-e hozzá, vagy bűntudatuk lesz-e. Csak úgy megteszik. A maszlag utána jön, mikor már megtették, ez viszont nem számít igazán a kérdés szempontjából.

A jog természetszerűleg távol áll a hidegvérrel és tervezetten elkövetett gyilkosságtól. Ha valaki így követ el gyilkosságot, akkor egyáltalán nem érdeklik mások jogai. Bár a társadalom mindig is generált olyan helyzeteket, amikor igenis jogot adott egyes embereknek arra, hogy a tömeg nevében gyilkoljanak: pl. hóhérok. Katonák. Zsoldosok. Rengeteg olyan eset van, amikor a társadalom megfosztja jogaitól az egyént, és gyilkosok kezére adja. Néha nem megérdemelten, különböző ideológiák miatt.

,,az embernek nincs joga megölni egy másik embert, aki előtt még ott az élet, saját tervei vannak, családja, stb. és hogy ő el sem tudná képzelni, hogy ezt így valakitől elvegye" - ez természetes érzékenység, ill. valami tündi-bündi erkölcsi világképet feltételez, amit csak az tarthat egészben, hogy a tulajdonosa homokba dugja a fejét. Ezzel a hozzáállással egyébként bárki életképtelen, mert a mindennapi élet megköveteli elég gyakran azt, hogy az emberek vetélkedjenek és egymás elől halásszák el a legjobb lehetőségeket. Pl. egy állásinterjú: mindenkinek joga van megvalósítania magát, kibontakozni, és jól keresni, de csak egy embert vesznek fel. Akkor az ilyen erkölcsi normákkal rendelkező ember békejelet mutat és hazamegy? Nem hinném. Álszentség.

Szerintem az emberek többsége azért nem ölne meg valakit, mert így nevelik, bűntudatot nevelnek az emberekbe és ,,tisztességet". Vagy szimplán félelmet a következményektől. Egyébként elképzelhetetlen olyan közösség, amelynek tagjait nem védi valamiféle tabu egymás megölésétől. Nem lenne gazdaságos. Ez a tabu lehet kimondatlan, de akkor is ott van. Valami evolúciósan kialakult összetartó erő, a mi kutyánk kölyke hozzáállás. És talán az egészséges emberben fel sem merül a dolog.

Az elidegenedés és túlnépesedés miatt természetes, hogy az ismeretlenek tömegei iránt az ember nem érez semmit. Az egyik kommenteddel kapcsolatban: az egy-két szórakoztató alak tényleg lecserélhető, de nagyon nehéz pótolni őket. (Saját tapasztalat.) Volna kedved egyébként erről bővebben társalogni?

Ne ölj.

Mózes II. könyve:20:13

Most nem olvastam végig az összes kommentet, de:

"Hát nem tudom, én inkább bámulnám a plafont mint hogy meghaljak."

Megölni én sem ölnék meg senkit. Egyszerűen mert kißvszottul természetellenes. Az erőszakos halálnál természetellenesebb nincsen, ezt a szervezet is tudja és annak rendje és módja szerint a lehető legmegrázóbb formákban kezeli ezt le.

Ha valakit meggyilkolnék én magam, akkor minimum amint észheztérek, magamat is legyilkolnám, és minden bizonnyal akkor képes lennék olyan formában ezt megtenni, ahogy egyébként öngyilkosságot nem tudnék elkövetni.

Még ha nagyon-nagyon alamuszi és féreg lennék, akkor is először elbújdosnék, utána meg mielőtt elkapnának, megmérgezném magam, mondjuk gyilkos galócával. Nem azért, mert annyira félnék a börtöntől, hanem mert ott max. csak agyonveretni tudnám magam a többi fegyencel, ami lehet, hogy hosszú és nagyon fájdalmas lenne, és ha egyszer már lekéselni nem voltam hajlandó magam, akkor sajnos attól is félnék. Féreg dolog, mint mondtam, de megmérgezni magam azért jóval kényelmesebb.

De lehet, még elég idejig meg lenne a bátorságom rá, és önként vállalnám, hogy nyílvánosan megkínozzanak, ameddig csak lehet. Utána persze foggal körömmel küzdenék ellene, hisz evidens, kellő fájdalom bárkit gerinctelenné tud tenni. De akkora már - szerencsére - késő lenne, bármit is csinálnék.

Úgyhogy SOKKAL-SOKKAL-SOKKAL egyszerűbb itt ülni nyugodt lelkiismerettel a gép előtt és nem gyilkolni le az ég adta világon senkit.

A gyilkosság baromság, undorító, TERMÉSZETELLENES.

Az embernek egyszerűen vannak olyan gépies "érzelmei", amiket enzimek, neuronok, hormonok generálnak, és kimutathatóak, matematikailag leírhatóak. (más téma, de sokszor félreértés, a szeretet NEM ilyen)

Ugyanilyen a gyilkosság iránt érzett gyűlölet és ösztönös eltávolodás.

Ez persze az alap, az emberek többségét remélhetőleg a szeretet alapú motivációk támasztják alá ezt a természetes undort, nem pedig a hormonok.

A kényszerítő helyzetekről : Pillanatnyilag ehhez egy jut eszembe, éspedig amikor a frontmezőn előrenyomulásnál a lemaradókat hátulról is lövik (ugyebár, az orosz faj milyen szép kis "emberi" képződmény). Itt hát akkor nincs más, minthogy belerohanok az ellenséges golyózáporba. Itt ugyebár remélhetőleg a golyók kellőképpen szétszaggatnak, ha viszont nincs szerencsém, maradandó sérüléssel túlélem, és hadifogolyként elhurcolnak.

De viszont amellett, hogy az alábbiakban kifejtett természetes módon nem tudnék gyilkolni (úgyszint az emberek 98%, a többi meg tudományosan is kifejezve >>DEGENERÁCIÓ<<), vannak, akiket ha lehetőségem lenne tértől és időtől függetlenítve, kellő és nagyon precíz szakfelügyelet mellett igen alaposan, és egyeseket igen sokáig megkínoznék, minimum a végleges lelki megtörés és élethosszig tartó lelkiismeretfurdalás radikális felerősítéséig, de az utánis szükségesnek tartanám a szakszerű kínzást kinyújtani egy bizonyos időtartamig, amikor már a kínzott gyilkos/terrorista/háborús-bűnös/fegyvergyártó/stb. féregfaj (a radikális megtörés után) abban a tudatállapotban van, hogy a rajta vett elégtételt megérdemli, és elfogadja. Ha ezt nem fogadja el, akkor a kellő megtörés még nincs elérve, értelemszerűen tovább kel

Most nem olvastam végig az összes kommentet, de:

"Hát nem tudom, én inkább bámulnám a plafont mint hogy meghaljak."

Megölni én sem ölnék meg senkit. Egyszerűen mert kißvszottul természetellenes. Az erőszakos halálnál természetellenesebb nincsen, ezt a szervezet is tudja és annak rendje

Ez meg mi! XD Láthatóan bekrepált a gyakorikerdesek.hu szervere, hogy az elejét lecsonkolva még egyszer elküldte.

Csak gratulálni tudok ezekhez. XDDDD

Viszont azt meg most veszem észre, hogy a mondanivalóm végét meg lecsonkolta >( Ezért most mérges vagyok, és minimum egy trollkodást rá fogok uszítani a modikra.

Nade, voltam olyan fineszes és vágólapra tettem elküldés előtt, úgyhogy akkor már beszúrom az utolsó bekezdéstől kezdve :

De viszont amellett, hogy az alábbiakban kifejtett természetes módon nem tudnék gyilkolni (úgyszint az emberek 98%, a többi meg tudományosan is kifejezve >>DEGENERÁCIÓ<<), vannak, akiket ha lehetőségem lenne tértől és időtől függetlenítve, kellő és nagyon precíz szakfelügyelet mellett igen alaposan, és egyeseket igen sokáig megkínoznék, minimum a végleges lelki megtörés és élethosszig tartó lelkiismeretfurdalás radikális felerősítéséig, de az utánis szükségesnek tartanám a szakszerű kínzást kinyújtani egy bizonyos időtartamig, amikor már a kínzott gyilkos/terrorista/háborús-bűnös/fegyvergyártó/stb. féregfaj (a radikális megtörés után) abban a tudatállapotban van, hogy a rajta vett elégtételt megérdemli, és elfogadja. Ha ezt nem fogadja el, akkor a kellő megtörés még nincs elérve, értelemszerűen tovább kell próbálkozni. Idő kérdése.

Példaként - sajnos képzeletben - az alábbi személyek potenciális jelöltek lennének. Természetesen halálbüntetésről még csak NEM IS ÁLMODHATNÁNAK (hisz az a cél, hogy átformáljuk őket):

- Sztálin : Ránézésre is csak egy öreg tata, nem lehetne nehéz elintézni. Szakszerűen, hónapokban számolva kéne tartani a megtörését.

- Koreai és japán kommunisták : napközben dolgoztatni őket tompa és veszélytelen szerszámok mellett, este meg folytatni a "megtörést". utána végigjáratni őket az általuk felállított korabeli börtönökben. Kellő szakfelügyelet mellett végigjáratni őket a csonkolásos kínzásokon is, majd utána gyorsan visszavarrni a levágott részeket.

- SS tisztek, akik örömüket lelték a gyilkolásban és golyószórásban : családtagjaik megrendezett kínzásával lelkileg az alázat szintjére levinni őket, majd ezután kényszeríteni őket, hogy ők folytassák (természetesen úgy, hogy csak ők látják úgy, hogy fájdalmat okoznak szeretteiknek, akik meg előzetes kellő befenyítés mellett készségesen színészkednek). Ezenkívük bizonyos időközönként kényszeríteni őket, hogy saját puszta kézzel és körömmel semisítsenek meg gépfegyvereket. Ebben erős testi fenyítéssel hajtani őket, amig ismét és ismét nem roncsolódnak a kezeik a munkában.

Közülük egyes tagokat kijelölve a kínzásoktól csak akkor szabadulhatnak, ha a gépfegyverek működéséhez használt technológiákból, technológiai megvalósításokból új, hasznos szabadalmat nem alkotnak, illetve ahhoz a kellő tudást meg nem szerzik. Itt már alap szinten a szükséges dolgokat lehet nekik biztosítani, mint pl. könyvek, papír, írószer, nagyon egyszerű tervezőeszközök. Ha nem haladnak kellőképpen, már szolidabb kínzásokra is vissza lehet fogni a "megtörést" (pl. elektroshok, vizeszacskó, pusztaöklű verés, ostorozás)

- nagy hatóerejű bombák feltalálói, ismétlőfegyverek megalkotói, gatlin géppuska megtervezője, stb. : Az utóbb említettekhez hasonló módszerek alkalmazhatóak náluk is. Emellett megtörésükhöz fontos, hogy kínzással olyan mértékű alázatot és agymosást érjünk el, hogy még kínzás nélkül is már önkéntesen vallják, hogy egész eddigi munkásságuk és tudásuk, életpályájuk szenny, férges, az elme legmocskosabb ürüléke. Ez a szint a legeslegmélyebb és kínosabb agymosottság és lelki megtörés, így elérésükhöz nyílván nagyon sokat kell tenni. Ezután viszont már bármire képesek lennének, mintvalami robotok. Megtörténhet újraiskoláztatottságuk is ostorozás mellett, ami utána feltétlenül és lojálisan szolgálná az emberiség és az élet védelme érdekében verejtékes munkával termelt, de önzetlen és fizetés nélküli szabadalmakat.

ÉS még bőven-bőven folytathatnám a sort, a terroristákon át a vallási szélsőséges gyalogsátánokig.

De már így is túlmentem az időmön. Dolgom is van emellett, úgyhogy megyek.

Mindenesetre álmodozni szép, nemde?

Semmi különös nem lenne abban,hogy megölsz valakit.Ha megnézed a természetet ott minden nap gyilkolnak,hogy túl élhesék."isten" úgy teremtette a világot,hogy tele van gyilkolással.Szép.:)

Ez egy álmom,hogy jogot kapjak embert ölni.Na lehet,hogy ez így mordbidul hangzik,de nem élvezetből tenném,illetve élvezetből is,de csak akkor élvezném,ha egy férget ölhetek meg.Vannak olyan emberek, akik tönkreteszik más életét.Na őket nevetni lőném le.És most lehet jönni azzal, hogy "persze persze,de ha a családoddal is így végeznének az már nem tetszene mi?" Erre már most válaszolok.Az én családom nem árt senkinek és engem is úgy neveltek, hogy ne ártsak senkinek.De amikor látom,hogy más emberek élvezik azt, hogy bánthatnak valakit,akkor érzem úgy,hogy nevetve lőném le.Az embereket így is írtják.Akkor már szelektáljunk,hogy a hulladék haljon és ne az,aki megérdemelné az életet.

Hajjjaj, ez tényleg morbid!

Átnevelésre meg sem adnád a lehetőséget, he??!!

Amúgy meg aki igazán gonosz, azzal a Ő szemszögéből sose tudsz rosszat tenni neki, ha erőszakosan átteszed a nemlétbe, mert Ő az előtt az utolsó pillanatban mindig azt fogja mondani, hogy neki már úgyis mindegy.

Tudod, hogy az mennyire idegesítő, idegtépő tud lenni! Hogy még nem is ilyed meg a haláltól az, aki minimum megérdemelné?!

Nem gondoltál még arra, hogy inkább jobb lenne ezeket addig verni - de úgy, hogy csak ha minden kötél szakad, akkor ájuljon el -, amíg a fenyítés félelmétől meg nem javul, és fizetség nélkül addig dolgozik a társadalomnak, vagy az áldozatainak, amíg nem kárpótolt minden tönkretett életet?!!