Milyen lehet mezítláb élni?
Láttam már blogokat, honlapokat, képeket olyan emberekről (sokszor férfiakról) akik nem szegények, átlagos emberek, mégis mezítláb járnak, mert szeretik.
Télen, nyáron, szabadnapon, munkában, esőben sárban szárazságban stb stb.
Milyen lehet így élni? (most a "próbáld ki"-n kívül)
Tudom, hogy az emberek furán néznek, de meg lehet szokni?
Tényleg el lehet érni azt, hogy teszek a többi ember véleményére?
Milyen lehet így élni?
(és az illetőknek semmi bajuk sincs, hiába járnak télen is így...sőt olvastam, hogy kifejezetten jó, ha van egy plusz új inger. Az orvosok szerint is egészséges, mármint nem a fagyban de akkor is)
Milyen lehet így élni?
Én ezt nem azért kérdezem mert én is így akarok járni.:)
Csak érdekelne....h hogyan birkóztak ezzel meg.....vis szerintetek
Én mezítláb élek majdnem (télen nem merem egyelőre bevállalni).
Én szeretem. Meg lehet szokni. Ha sokat jár az ember mezítláb, akkor a lába hozzászokik (megkeményedik a bőr). És akkor jöhet a forró beton, a hó, bármi. Persze fokozatosan (tehát ha valaki kitalálja -20 fokban, hogy ő mostantól mezítláb jár, az valószínűleg meg fogja járni).
Eddig nekem senki nem szólt be, és általában észre sem veszik. Ha valaki mégis, akkor általában mosolyog egyet, vagy furcsán végignéz, de ennyi.
"Ha nem számít neked a szúrás vágás a szemétttől, a kutyagumi, a turha, köpés és egyébb gusztustalanság és fertőző mocsok a flaszteren, próbáld ki."
? Szerintem ezeket az ember cipőben is kikerüli. Sőt, mezítláb ösztönösen sokkal jobban figyelek. Eddig egyszer sem léptem bele semmibe, vagyis egyszer az erdőben összeszedtem egy tüskét, de más nem volt.
Aki szereti, annak jó így élni. Aki nem szereti, azt nem kényszeríti senki és semmi, ma már a legszegényebbek kivételével (amit most globális szinten értek) bárkinek lehet valami a lábán, ha akarja. Sokfelé jártam a világban, és ezt tapasztaltam.
Én azért szeretek mezítláb lenni, mert élvezem az ingereket. Nem kínzom magam, ami kellemetlen, azt egyszerűen kikerülöm. Korábban is sokszor vettem le nyáron a cipőmet, szandálomat, és egy idő után már kialakult, hogy rövidebb távokra nem is viszem magammal, mert minek? Úgy sem venném fel. Aztán már hosszabb időkre sem. Munkahelyre, ügyintézni, színházba nekem természetes, hogy felveszek valamit a lábamra, de ezt sem belső igényből, csak a többiek iránti tapintatból. Ha a társadalom elfogadóbb lenne, ez sem jelentene problémát -nekem. Nálam pont most van az a hét, amikor már vettem fel cipőt, és eddig csak a kertben voltam mezítláb, az utcán már nem, mert hideg van.
Teszek-e a többiek véleményére? Ezzel kapcsolatosan igen. Senkinek semmi köze hozzá, ez az én dolgom. Nem érzem ettől antiszociálisnak magam, sőt, talán általánosnál érzékenyebbnek számítok, csak megkülönböztetem a köz és a magán szférámat. Ezzel nem ártok senkinek, ha valaki háborog vagy megütközik rajtam, azt nem én teszem vele, azt Ő maga teszi magával. Nekem nem tűnik fel, hogy túl sokan néznének furán. 100-ból, ha egy ember. A többséget vagy nem érdekli, vagy jól titkolja.
Szia!
Májustól szeptemberig alig van rajtam lábbeli!Nincs ebben semmi különös!
Nem néz rám senki furán,egyébként is mások véleménye rólam az ő dolguk!
Mindamellett évek óta még náthám sem volt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!