Csak én utálom az ünnepi öltözetet? Miért találták ki egyáltalán az öltönyt és a nyakkendőt? Változhat ez a szokás?

Kérdező, lehet hogy nem neked való munkát választottál.

Nem lehet, hogy személyiségedhez olyan munka való ahol overalt hordhatsz, vagy olyan ahol gumicsizmát? Például istálót is takaríthatnál, azt lehet melegítőben is.

Én ilyen téren mindig kilógtam a sorból, részemről sokkal fontosabb, hogy kényelmesen érezzem magam a ruhában, minthogy kiöltözzek. Kifejezetten kedvenceim voltak az iskolai ünnepségek meg hasonlók, sose volt semmiért még szaktanárim sem, ami akadt 12 év alatt az 4 szer ilyen ruhai dolog volt, a többi esetben meg körülbelül nem is foglalkoztak vele, hogy én megszokott ruhában vagyok, hozzáteszem nem is voltam egyedül.

Meg amúgy is úgy voltam vele, ugye amik vannak iskolai kötelező ünneplős ünnepek... én nem ünneplek semmit, ugyanolyan nap mint a többi, csak valamelyik szünetben kiállunk végighallgatunk valamit az aktuális ünnepről, ami igazából a diákok 80%-át nem is érdekli, inkább csak az hogy elúszott a szünet, mert mindig ez volt az elégedetlenség tárgya, aztán jött a pláne mikor volt tesi is, ugye aki ünneplő... tesi után olyan kellemes illatok voltak osztályteremben, ahogy mindenki feszült a szerelésben... hát én ezért nem vettem fel sose.

Néha ha van alkalom esküvő ilyesmi, arra van iszonyat finom szövésű fekete farmerem, meg fehér ing de az sem a klasszikus " kivasalt " hanem kicsit lazább de mégis elegáns, számomra nem az egyenlő a tisztelettel, hogy felveszek bizonyos ruhákat.

Kíváncsi lennék, hogy ha sok alkalomnál szabad akaratból lehetne dönteni ki jön ünneplőbe és ki nem, akkor vajon hányan jöttek volna úgy.

1-etlen alkalom majd az esküvőm lesz mikor felveszek ilyen ruhát.

Mustafa: már megint fekete-fehérben látod a világot, pedig a kettő között ott a szürke rengeteg árnyalata is!

Kedves Kérdező! Azt, hogy aki nem szokta meg, annak kényelmetlen, azt elhiszem. Én is kényelmetlenül érzem magam egy kosztümben, szerencsére ritkán kell felvennem. De miért szoros? Fel kell próbálni és csak azt megvenni, ami tényleg jó. Gyűrődik? Megfelelő minőséget kell keresni. Ami nem biztos, hogy drága is, csak akkor tovább tart megtalálni az igazit. Viszont megéri rászánni az időt, mert onnantól tudod majd, hogy hol kell keresned. Cipővel szintén ugyanez a helyzet, nagyon könnyű és mégis elegáns bőrcipőket lehet már kapni. És munkádtól függően nem muszáj ragaszkodni az öltönyhöz sem. Egy sötétkék farmer, inggel és zakóval is tud elegáns lenni.

Azt hiszem, nem fogunk tudni megegyezni. Te más szemléletet szívtál magadba, felnőtt korban kicsit nehezebb a váltás (de nem lehetetlen).

Az igényesség egyik mérőfoga a sokszínűség. Az igényes ember sokféle dolgot csinál a fűnyírástól a sporton át a tárgyalásig és hangversenyig. Mind más tevékenység, mind más ruházatot igényel, részben az ésszerűség okán, részben mások tisztelet okán. Mindre vannak egyszerűbb és több fantáziát (egyediséget) kívánó lehetőségek. Az igényesség egy másik fogmérője, ebből a tárházból mennyit használsz. Ha van hozzá pénzed, valamivel könnyebb,de elsősorban nem pénz kérdése.

Nyakkendőt úgy fél perc alatt kötök. Öltönyt a magam és mások megbecsülése okán veszek fel. És akkor, ha valami ünnepiséget, egyediséget kívánok vele kifejezni, ami kiemelkedik a hétköznapokból. Ezért akár otthon egy esti vacsorára is felvehetek öltönyt. De színházba mindenképp. Szeretném vele a hely hangulatát is emelni.

Nem az öltözködés nehéz. Annak a szemléletnek az elsajátítása nehéz, amely mellett a jó megjelenés magától értetődő és nem nyűg, hanem természetes.

Nem a ruha teszi az embert, pláne nem az ápoltságot.

Szerintem is avitt, ósdi szokás, amely régről maradt fent, és a beidegződések miatt nem tudjuk igazából levetkőzni. Bár sok olyan kezdeményezés van, hogy bizonyos munkahelyeken megengedőbbek a hétköznapi viselettel kapcsolatban, mint korábban. Én sem látom át, mi értelme van nyakkendőben feszíteni egy monitor előtt, ha az illetőt nem látja egyetlen ügyfél sem egész nap.