Miért nemzeti szokás a kárörvendés Magyarországon?

Egyetértünk, kedves utolsó. Magam is éltem külföldön, és alá tudom támasztani, amit mondasz. Ez az ország ebben a formájában tényleg egy csődtömeg. Megértem, hogy sokan elkeseredettek, mert nekem is vannak ilyen időszakaim. Viszont továbbra sem értem, hogy - és ezzel vissza is kanyarodnék az eredeti kérdésre - akinek jutott pl. szocpol, miért nevet a markába, és kárörvend azon, hogy másnak nem jutott? Miért nem érez inkább vele együtt, és próbál neki segíteni? Ami engem igazán felháborít, az az, hogy akinek van - és most tekintsünk el annak elemzésétől, hogy honnan van neki -, az miért nézi le azt, akinek önhibáján kívül nem sikerült valami? Itt van pl. a tegnapi két lány. Az egyik korábban gyereket vállalt, még pont időben ahhoz, hogy megkapja a szocpolt, amiből aztán megvette a házát. Aztán ott van a másik, aki valószínűleg azért nem vállalt még gyereket, mert vagy fiatal volt hozzá, vagy egyszerűen nem érezte biztosnak az anyagiakat ahhoz, hogy gyereket vállaljon. Most pedig már esélye sincs rá, mert azóta minden létező támogatást elvettek egy év leforgása alatt. Vannak, akik 2008 előtt vállaltak gyereket, és az állam szó szerint a feneküket is kinyalta, és vannak, akik valami miatt nem tudtak még gyereket vállalni - azok most már nem is tudnak.

Ha viszont így áll a helyzet, honnan veszi a bátorságot az, aki korábban mindent megkapott állambácsitól, hogy lenézze azt, aki nem kap semmit? Miért röhög rajta, és miért nem érzi, hogy igazságtalanság történt?

Mondom, nagyon szíven ütött a kérdés, mert én is pont ugyanilyen helyzetben vagyok, mint az a lány, aki kiakadt azon, hogy nemcsak, hogy neki nem jut semmi, de még kap egy jó kis hátbarúgást is ezért azoktól, akik kaptak. Pedig lehet, hogy csak annyi a hiba, hogy az illető később született...

EZ miért van? A külföldi dolgokat most már felejtsük el, engem nem az érdekel, hogy külföldön mi van, mert tudom, hogy mi van. Itthon miért van ez?