Még mindig bunkóságnak számít "Jó napot"-tal köszönni "Jó napot kívánok" helyett?

Én a köszönést se nagyon értem meg, de ez olyan egyfajta szokás...

Nekünk még az 5.-8.-os egyik tanárnőnk monta hogy ,,Jó napot kívánokkal kell köszönni mert nem fáj a szád!''. S én ültem ott mint dadogó, aki azért nem mondja a ,,kívánokot'' is oda, mert tudja hogy a v-nél megakadna...

Ez egy olyan szokás, ami 20 év múlva ki fog teljesen kopni. Pl: Én református iskolába járok, ahol elvileg ,,Békesség Istentől''-t köszönünk a tanaroknak. De az a biológia tanarnő is csak ,,Békesség''-et köszök, aki már 9.-ben is néha magázott minket. (mikor nem volt jó kedve s előjött a szigorú énje)

Semmi baj a "jó napot"-tal. De aki nem hisz nekem, higgyen a szakértőknek:

[link]

Biztosan ku rvára karót nyelt vagyok, vagy csak volt gyerekszobám, de én soha senkinek nem köszönök "Jó napot-tal", mert szerintem nem elég udvarias.

Nőknek: Kezét csükolom, még ha a takarítónőről van is szó.

Velem egyenrangú vagy egyidős férfinek: Jó napot kívánok.

Nálam idősebb vagy magasabb rangú férfinek: Tiszteletem.

Én soha nem kaptam senkitől olyan kommentet, mint a kérdező. Inkább nézzenek karót nyeltnek, mint bunkónak. Kérdező, megfontolandó!

Kedves Kérdező!

"bunkóságnak számít "Jó napot"-tal köszönni "Jó napot kívánok" helyett?

Nem, szerintem nem köszönni, vagy ebben a helyzetben vissza nem köszönni bunkóság.

24-es. Ha tényleg lett volna gyerekszobád, akkor tudhatnád, hogy a társadalom változik. A kezét csókolom tetszhet néhány idős nőnek, de a többieknek inkább zavarba ejtő, néhány esetben kifejezetten bunkóság. A tiszteletem pedig modoros.

A jó napot-tal semmi baj nincs attól még, hogy neked nem tetszik.

#24

1. Nem csókolok kezet senkinek. - Megalázkodni nem óhajtok.

2. A tisztelet nem jár alanyi jogon, érdemelje ki, és akkor, de csak talán, akkor majd köszönök neki úgy, hogy "Tiszteletem!".

Igen, karót nyelt vagy, és nem, nem érdekel senkit más véleménye. Tartsanak annak, aminek, nagy ívben....

A kérdés az, hogy bunkóság-e úgy köszönni: jó napot!

A válasz: Nem bunkóság.

Viszont a "Jó napot kívánok!" sokkal udvariasabb.

A "kezit csókolom", "tiszteletem" szintén.

Az, hogy hogyan köszönsz - és itt nem csak a szavakra gondolok, amit kiejtesz a szádon, hanem hangsúlyra, szemkontaktusra, testtartásra - téged minősít. A jólneveltség és udvariasság egyik mérőfoka. Kortól és évszámtól függetlenül.

Megemlítek még egy érdekességet, ami manapság már nem jellemző. Hogyan köszönünk, ha kalapot viselünk? Azoknál a népeknél, ahol a kalaphordás jellemző a férfiakra ( texas-i amerikaiak, mexikóiak pl. ), ott régebben mindig úgy köszöntek a hölgyeknek, hogy levették a kalapjukat. A tiszteletadás jeleként. Aztán ez változott úgy, hogy elfogadhatóvá vált az is, ha csak megemelik, később már csak a karimát fogták meg emelés nélkül. Ettől függetlenül talán egyértelmű, hogy a kalaplevétel a legudvariasabb még ma is. A fejjel való biccentés pedig a meghajlás helyett van. Ugyanaz a jelentése.

Ugyanez igaz a régi magyar férfiakra is. Azokban a korszakokban, amikor jellemző volt a kalapviselés.

A zsidók egy része is visel kalapot, de az ő szokásaikat nem ismerem e téren. Érdekelne, hogy náluk hogy van ez a köszönésnél, illetve hogyan változott az idők során.

Nekem van egy tanítónő ismerősöm. Ő nagyon háklis erre, mindig, ha találkozunk, reflexből "Jó napot!"-tal köszönök, ahogy mindenkinek és ő pedig igyekszik tudatosítani bennem, hogy "Jó napot kívánok!"

Amikor falun voltunk, ott a "Jó napot kívánok!" számított illetlenségnek, mert azt csak felnőttek mondhatták egymásnak, nekünk "Csókolom!"-mak kellett köszönnünk. Pesten viszont az iskolában mindig súlykolták belénk a "Jó napot kívánok!" köszönést és megkövetelték mind a három szót.

Én utána külföldre mentem, gimnáziumra jöttem haza és ott mindenki "Jó napot"-tal köszönt már a tanároknak, úgyhogy én is erre álltam rá.