Mi baj lenne a csak polgári meleg házassággal?

Mint magad is mondod, bonyolult kérdés ez Titus!

Van megalapozott pszichológiai kutatás arra is, hogy működHET jól az azonosneműek között, és hogy különneműek között való nevelkedés a gyermek szempontjából katasztrofális. Különben nem lenne ennyi pszichopata bűnöző, élükön a miniszterelnökkel. A gyermeknevelést sajnos egyáltalán nem lehet ilyen elvek mentén vizsgálni, azt kizárólag egyedi esetvizsgálat képes eldönteni, mégpedig a nevelő(szülők) vizsgálata alapján. Ha nem így lenne, azonnal meg kéne szüntetni például az SOS gyermegfalu rendszet. Ott többnyire csonka családok vannak. Amelyekről ugye szintén az a vélemény, hogy károsak. Csak OTT profik csinálják. És azon múlik.

Az állásfoglalás vizsgálatánál mindenekelőtt azt kell megnézni, valódi-e. Azaz a véleményformáló valóban átlátja, érti amiről beszél. Az én tapasztalatom, hogy a nagy többség nem tudja, miről beszél, de azt hiszi, tudja. Mégpedig azért hiszi, mert ilyen az agyműködés, és néhány okos gazember ezt pontosan tudván, rendkívül ügyesen manipulál. Hadd világítsam meg, miről van szó. Ha mondjuk néhányan életszerűen elhíresztelik, hogy a következőkben bombát robbantanak buszokon, akkor - ismervén a valóságos politikai helyzetet – tudod, hogy kamu az egész. Na most szállj fel egy buszra és vizsgáld mélyen az érzéseidet. Rá fogsz jönni, hogy van egy rossz érzésed, és nem szeretsz buszra szállni. Pedig tudod!!! Most képzelj bele, ha nem tudnád. Hát valahogy így működik a politika, a manipuláció a reklámtól a választási meggyőzésekig. Ennek is megvan az oka. És ez motiválja a szóban forgó kérdés megválaszolását is.

Mert amúgy tudható: számos sérülés van az emberi nem esetén. Vannak természettől fogva vakok, süketek, skizofréniások és persze homoszexuálisak is. A vakokat jó érzésű ember segíti. Mi a különbség? Semmi, mindegyik szerencsétlen mutáció következménye, mindegyik lehet hasznos tagja a társadalomnak, ha így nevelték. Csak egyiket könnyebb, másikat nehezebb. Csak egyik kevésbé viszolyogtató, másik jobban (ez is az emberi természet tulajdonsága). A többi meg manipuláció, hozzá nem értésből adódó félelem és amitől félünk, azt szeretnénk kizárni az életünkből.

Fel kell nőni ahhoz (ténylegesen és átvitt értelemben), hogy minden embert egyenrangúnak, de nem azonos képességűnek tartsunk. Az előbbi alapkövetelmény, az utóbbi természetes állapot. ÉS ebből következik, hogy azonos neműek gyermeknevelése esetén (talán kicsit gondosabban) vizsgálni kell egyedileg a képességet, és különneműek esetén pedig tanítani a gyermeknevelés tudományát. Sokkal erősebb, stabilabb és szolidárisabb társadalmak lennének.

"A polgári házasság pedig egy jogi kérdés. Egy papír. Világi dolog."

Igen, de mégsem. :))

Kezdetben nem volt egyházi házasságkötés. A római birodalom területén élő keresztények a római jog szerint kötöttek házasságot. Ezt elismerték érvényesnek. Később alakult ki egy külön formája az egyházi házasságkötésnek. Majd a polgári házasságkötéssel kettévált ez a két jogi lépés.

Az egyház a saját tagjai számára nyilván az egyházi házasságkötést tekinti szentséginek. Viszont: ugyanúgy házasságnak és ugyanúgy felbonthatatlan életszövetségnek tartja pl. 2 hindu házasságát, vagy 2 buddhista házasságát, sőt nem megkereszteltek esetében a polgári házasságkötést. A házasságot ugyanis a férfi és a nő kölcsönös önátadása hozza létre.

"Melegházasságról" tehát a polgári házasságban sem beszélhetünk, mert a házasság természeténél fogva - ami isteni eredetű - egy férfi és egy nő életszövetsége. Nem két férfi és nem két nő. Nyilván élhetnek együtt, de ez nem nevezhető házasságnak.

#11 én el tudom képzelni, hogy működhet azonos neműek esetén, de erősebb körültekintést kíván.

Én nem gondolom, hogy minden csonka családban vagy azonos nem]űek által nevelt gyermek szükségszerűen sérül érzelmileg. De az viszont erősen megalapozott állítás, hogy a gyermeknek szüksége van mind apai, mind anyai mintára ahhoz, hogy egészséges pszichét alakítson ki. Ha valaki egyedül nevel egy gyermeket, akkor minkét szerepet neki kell betöltenie, ami nagyon nehéz,bár nem lehetetlen. Egy anyának nagyon nehéz apaként viszonyulnia, mert nagyobb benne a féltés. Egy apának talán még nehezebb, mert nincs meg az a fajta érzelmi kötődés, amit egy nő érez a gyermeke iránt. Van érzelmi kötődése, és nem ér kevesebbet, de más természetű.

Ezek a viselkedésminták nem kész tananyagok, amiket cs k úgy le lehet adni a gyereknek, és akkor kész, egészséges lesz. Ez egy dinamikus, bizonyos szempontból versengő és épp ezért adaptív mintázat.

Egy azonos nemű párnál ez egyáltalán nem olyan magától értetődő, és nem a kóros helyzetekről beszélek. Ne az érzelmileg stabil párt hasonlítsuk a patologikus, diszfunkcionális esettel,egyik irányban sem. De egy leszbikus kapcsolat dinamikája egészen más,mint egy heteroszexuális kapcsolaté, ami megint más,mint egy homoszexuális férfikapcsolaté. És nem vagyok benne biztos, hogy kísérleteznünk kéne a gyermekek érzelemvilágán, mert hátha működik. Ez ennél sokkal mélyebb körültekintést igényel.

"Hogy a házasság természeténél fogva isteni eredetű, ez tipikusan az a mondat, aminek nincs semmi értelme, de jól hangzik és lehet vele menőzni. Üres marhaság."

Jó, ha ateista vagy, akkor nyilván maga az emberi lét és az a filozófiai értelmeben vett minőségi léttöbblet, ami az embert kiemeli az állatvilágból sem utal szerinted Isten létére és teremtő tevékenységére. Következtetésképpen semmi sem lehet isteni eredetű, így a házasság sem.

A keresztény filozófia alapján a házasság teológiája arra vezethető vissza, hogy az ember Isten alkotása, másfelől az a szeretetkapcsolat, ami a házasfeleket összeköti nem magyarázható pusztán biológiai és evolúciós "melléktermékként".

Viszont érvelhetnél te is, mert az üres marhaság", meg a "semmi értelme" nem érv. Csak egy szubjektív minősítgetés.

Tessék érvelni! :)) De hozzáteszem, ezzel kezdünk eltérni a témától.

Ami a körültekintést illeti, teljes mértékben egyetértek.

Hozzászólásom célja mindenekelőtt annak a sok téveszmének és ellenérzésnek az eloszlatása volt, ami különösen ebben az országban (de mindenütt) kering.

A gyermeknevelés egy rendkívül összetett komplex dolog, és az sem tesz jót neki, ha egy bármilyen "család" megaláztatások, félelmek közepette nevel.

Egyébiránt azt gondolom, mi meglehetős gyorsasággal lennénk képesek egy megfelelő módszertanban és feltételrendszerben megegyezni. Továbbá abban is, mi az, amit kik kéne küszöbölni.