Aki hitetlen az tényleg a pokolba kerül halála után? Miért??

"1. Mi a helyzet a Jézus előtt születettekkel?"

Az általános keresztény álláspont szerint (ha jól tudom) ők az életük alapján lesznek megítélve, de ők is Krisztuson keresztül üdvözülnek.

"2. Mi a helyez azokkal, akik földrajzi okokból nem is tudtak Jézusról (pl indiánok vagy japánok)"

A megengedőbb keresztény álláspont szerint ők is Krisztuson keresztül üdvözülnek, ha az életük, lelkületük megfelelő.

"3 Mi ez a feudális, totálisan etikátlan dolog, hogy valaki más elszenvedi helyettünk a büntetést? Mint amikor a rosszul viselkedő királyfi helyett a szolgát verték meg? Ha elengedhető volt a büntetés, miért kellett egyáltalán bűnhődnie valakinek?"

A dolog pont fordítva van, a rosszul viselkedő szolgák helyett a királyfit verik meg... És igen, ez tulajdonképpen feudális etika. Ami szerintem magasabb rendű a ma általánosan elfogadott etikánál.

#10

Ez legfeljebb a különböző szektás teológiákra igaz. Gondolom te is pont ezért támadod a keresztény nézetet a szektákon keresztül, mert csak így tudod érdemben.

"a rosszul viselkedő szolgák helyett a királyfit verik meg... És igen, ez tulajdonképpen feudális etika. Ami szerintem magasabb rendű a ma általánosan elfogadott etikánál."

Érdekes. Én nem várom el, hogy másokat büntessenek miattam, de én sem szándékozom bűnhődni mások miatt, mert mindenki viselje a saját tettei következményeit.

Ezek szerint én nem vagyok etikus...

A kérdés az, hogy mi is a "jó élet". Elég lenne az, hogy nem követünk nagyobb bűnt, csak apróságokat, amit bánunk is? Vagy gyakorlatilag szentnek kellene lenni ahhoz, hogy elmondhassuk, hogy jó életünk volt? Elvileg lehet szent életet élni hit nélkül is, bár elég valószínűtlen. Szerintem valamiben mindenképp hinni kell hozzá, ha nem is konkrétan Krisztus feltámadásában.

Véleményem szerint az nem lehet a teljes igazság, hogy kizárólag az evangéliumi hit az üdvözítő. Már csak azért sem, mert ahogy az előző is írja, nem mindenki hallhat az evangéliumról, és aki hall is, nem egyforma körülmények között értesül róla. Ha mondjuk valaki éppen tudja, hogy létezik a kereszténység, de közben szilárd híve egy másik vallásnak, azzal mi van? Vagy aki nem hívő, és egy olyan embertől hall az evangéliumról, aki nem hitelesen képviseli azt, akiben nagyon csalódik emberileg? Az ilyesmi nagy valószínűséggel elriasztja a hittől. Vagy akit ateistának neveltek, de emellett egy rendes, becsületes ember, csak egyszerűen nem foglalkozik a vallással, mint ahogy mondjuk nem foglalkozik a zenével sem, mert nem érdekli? Szóval szerintem nem lenne igazságos, ha kizárólag az evangéliumi hit lenne a mércéje mindennek.

Viszont az is igaz, hogy az öröklét felé törekvéshez kevés az, ha csak a világi létre koncentrálva éljük az életünket, legyen az bármilyen jó élet is. A hitnek az igazi célja az lenne, hogy a világi, anyagi léttől való elszakadás műveletét meg tudjuk tenni általa. Fogalmazhatunk úgy is, hogy csak az tud bemenni az öröklétbe, akit már semmi sem köt az anyagi létezéshez. Ez viszont valamifajta hit nélkül szerintem nem lehetséges. És itt a "valamifajta" nem azt jelenti, hogy akármilyen hit megteszi, hanem csak azt, hogy én nem tudom pontosan meghatározni, milyen hit kell ehhez. De abban biztos vagyok, hogy ennek a hitnek iszonyúan erősnek kell lennie.