Evangélikusként részt vehetek római katolikus áldozáson?

Szia

nem, még katolikus is akkor aldozhat, ha volt elsoaldozo, bermalva volt, ha rendszeresen meggyon stb.

Kimehetsz a tobbiekkel es kerhetsz aldast - ha a szadra teszed az ujjadat, tudni fogja a pap es megald. Nem feltuno, neha katolikusok is csak aldast kernek, vagy gyerekeket visznek aldasert elore.

Ha evangelikus vagy, akkor (Magyarorszagon) reformatus templomban vehetsz urvacsorat.

Micsoda babonás egyház ez.

Meg az is milyen, hogy nekik nem elég, ha Istennek vallja meg valaki a bűnét, ha nem mondta el egy papnak is, aki csak egy ember, akkor máris megfosztják a többi babonás hülyeségeiktől. Fúj.

Természetesen IGEN, áldozhatsz!

De ennek feltétele, hogy el tudod hinni, hogy abban a csepp ostyában Jézus benne van titokzatos módon, valamint ha a bűneidet megbántad!

Előtte még érdemes az atyával is ezt megbeszélni, nem azért mintha bár ki is illetékes lenne abban, hogy megtagadja tőled azt, hogy Jézus magadhoz vedd, hanem azért, hogy ne okozzál botrányt.

Gyakorlatilag semmi akadálya, hogy gúnyt űzz Jézus halálából és feltámadásából. De! De jobb, ha nem felejted, amit a Tesszalonikiekhez írt levélben írtak meg: "mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az Úr testét, saját ítéletét eszi és issza."

#11.: Ezt meg honnan vetted? Illetve miért beszélsz olyanról, amiről csak félinformációid vannak? Gyerekek is áldozhatnak, nem csak felnőttek, tehát a bérmálás, mint feltétel, kiütve. Ha 10 év után gyónsz meg, akkor is áldozhatsz, tehát a rendszeres gyónás is ugrott. Bár az igaz, hogy csak akkor áldozhatsz, ha nincs halálos bűnöd, és azoktól a bűnbánat szentségében (alias: gyónás) tudsz megszabadulni, de nem kötelező a rendszeres gyakorlása. Az első áldozáshoz való járulást ünnepélyessé szokták tenni, de ez nem kötelező. Az elsőáldozás nem egy szentség, hanem egy egyéni ünnep .

Általában véve nem. A Katolikus Egyház zárt áldozási közösségű. Tehát katolikus áldoztató csak azt áldoztathat, aki maga is katolikus.

Vannak kivételek. Ilyenek a keleti egyházak tagjai (ortodoxok), akikkel a katolicizmus közel teljes közösségben van, és a szentségekkel kapcsolatos hitük gyakorlatilag ugyanaz. Ennélfogva katolikusok szükség esetén (ha nincs lehetőségük katolikus áldozásra) áldozhatnak ortodox áldoztatónál. Visszafelé, egy ortodoxot is megáldoztathat egy katolikus áldoztató, ha az ortodox kellően felkészült és önként kéri. Más keresztények csak életveszély esetén vagy külön püspöki engedéllyel áldozhatnak, feltéve, hogy katolikus hitükről tanúságot tesznek (ergo lényegében katolizálnak).

Nyilván át lehet verni az áldoztatót, de feltételezem, a kérdés jóhiszemű, és arra vonatkozik, hogy ha valamiért katolikus szentmisén veszel részt (katolikus rokon, barát esküvője, keresztelő kapcsán, gyászmisén, stb.), akkor áldozhatsz-e. A válasz, hogy normál esetben nem. De! A katolikusok minden keresztény felekezettel részleges közösségben vannak, az evangélikussal is. Evangélikusként ne áldozz, de nyugodtan vegyél részt a liturgia egyéb részeiben, esetleg kimehetsz áldásért (az áldozókkal együtt kimégy, mutatóujjadat az ajkad elé tartva jelzed az áldoztatónak, hogy az áldozásban nem veszel részt).

"Ezt meg honnan vetted? Illetve miért beszélsz olyanról, amiről csak félinformációid vannak? Gyerekek is áldozhatnak, nem csak felnőttek, tehát a bérmálás, mint feltétel, kiütve. Ha 10 év után gyónsz meg, akkor is áldozhatsz, tehát a rendszeres gyónás is ugrott."

4-5 eves gyerekekre gondolok, akiket elorevisznek, hogy megaldjak, sot kisebbeket

de van olyan pap, aki azt mondja, evente min. egyszer kotelezo gyonni

nem kell rogton ugrani, ha valaki nem szo szerint ugy tudja, mint te

"de van olyan pap, aki azt mondja, evente min. egyszer kotelezo gyonni"

Ezt nem a pap mondja, hanem az Egyház 5 parancsában van benne, hogy legalább húsvéti időben gyónni és áldozni kell.

Sehogy...helyesebben sehogy nem kéne.

Én 17 éves koromban egy ortodox templomban kellett áldozzák hiába hogy református vagyok.

Anyám unokatestvére elvitt az ortodox román templomba és előtte megígérte nekem még anyunak hogy semmit nem kell csináljak csak ülök és nézem mit csinálnak.

Egy frászt!

Ahogy a templom kapujahoz értünk rögtön mondta nekem hogy mindenben azt csinálom amit ő és mindig. Állandóan néznem kellett és keresztet vessék meg terdepeljek. Sokszor kellett háromszor is keresztet vetni egymás után.

Mikor vége lett és ki akartam menni megfogta a kezem és azt mondta hogy oda megyek ahová ő és azt fogom csinálni amit ő. Sajnos nagyon nagy volt a sor és 3 apáca elénk tolakodott és nem tudtam anyám unokatestvérét követni mert szem elől vesztettem hanem más után mentem. Keresztvetes, ikoncsokolás, megint keresztvetes aztán megint keredztvet, ikoncsokolás, keresztvetés, azután a pap előtt is keresztet kellett vetni és a tenyerébe meg a homlokára ként valami illatos olajat és még ő fogta meg a kezem hogyan tartsam mert nem tudtam, utána keresztet kellett vetni majd megint és megcsókolni egy harmadik ikont. Elfelejtettem keresztet vetni az utolsó ikoncsokolás után és rám talált akivel jöttem és megszokott hogy miért nem mentem utána, miért nem vetettem keresztet és miért nem csokoltam meg jól az ikonokat. Utána keresztvetés, kenyereket kaptunk,megint keresztvetes és mentünk haza.

Azóta hívott o többször engem hogy menjek vele, hazudott hogy kint leszünk meg semmit nem kell csinálni de soha többet nem mentem vele és anyuék sem engedték. Azt mondták hogy bűn hogy arra kényszerített hogy csináljam mintha ortodox lennék. Másnak is elmeséltem és más is azt mondta hogy az ő bűne mert én gyerek voltam és nem szót kellett fogadják neki és ő kellett volna tudja hogy nekem ezeket nem szabad csinálni. Ez 2016 magyar pünkösdvasárnap volt. Azóta is nyomot hagyott bennem ez a dolog.

Mostanában közel lakom egy ortodox templomhoz és kezdek járni de nagyon figyelek hogy ne kelljen áldozni,ikont csókolni még mindig keresztet vetni, csak ha emlegetik a Szentháromság őt vagy ha jön a pap a tomjennel. Hátulja ülök hogy ha hoznának ikont vagy valami tudják kimenni.

[ma 00:34]: Ami veled történt, az nem áldozás volt. A keleti rítusokban a liturgia végén a megmaradt, de át nem változtatott kenyeret (proszforát) szétosztják a közösség tagjai között. Ez nem szentáldozás.

Ezzel együtt persze a rokonodnak nem kellett volna erőszakoskodnia. Ha szentáldozásra kényszerített volna, az szerintem súrolná a szentségtörés (nagyon súlyos bűn) kategóriáját, hiszen reformátusként nem azt vallod az áldozatról, amit a katolikusok és az ortodoxok. Amit csinált, hát, az is elég helytelen, nem szabad ennyire erőszakosnak lenni senkivel (de azért nem szentségtörés).

Ne aggódj, nem követtél el bűnt.

Írtam hogy keresztet kellett vessék mindig, terdepeljek, ikonokat csokolhak és a pap megkente a fejemet és a tenyeremet olajjal. Anyu unokatestvére meg le is tölt hogy nem jól csokoltam meg az utolsó ikont meg elfelejtettem keresztet vetni utána. Életemben először láttam ortodox misét és mivel nem tudok románul semmit nem értettem meg nem is láttam semmit mert a kórusban voltunk és messzire nem látok és nem láttam mit csinált a pap.

Az bűn hogy az ikont meg kellett csókolni még az olajos dolog mert anyu unokatestvére nem kellett volna engem rákényszerítsen. Azt kellett volna mondja mikor mentek le az ikonokhoz hogy menjek ki és itt várjam meg míg jön. Anyu és más is felháborodott hogy ezekre rakenyszeritett. És évekig bennem volt még még most is az a rossz érzés hogy nem értesz semmit,nem tudod miért de csinálni kell és csinálni se tudod. Az ikoncsokolásnal is féltem hogy vagy nem erintem meg vagy megnyalom és most se tudnám jól megcsókolni. Azt elfelejtettem hogy többször meg kellett hajolnunk mise alatt és én nem tudok meghajolni szépen.