Isten miért ennyire szívtelen és gonosz?

Ismerem amiről beszélsz, magam is gyakran éltem és élek át hasonló gondolatokat. Úgyhogy nem is kezdem bizonygatni, hogy a sátán és az ember milyen gonosz, az Isten meg mennyire végtelenül szerető és jóságos és stb stb bla bla bla. Csak 2 dolog van, amibe próbálj meg belegondolni, és próbáld meg megérteni a lényegét: 1) Istennek nagyobb, szélesebb a látótere az emberénél, mind térben mind időben. Tehát amit most rossznak érzékelsz, az a későbbiekben egy sokkal jobb dolog alapja lehet neked, vagy másnak. 2) a földi életünk a teljes éltünknek csak egy kicsi töredéke, ha az örök életet is beleszámolod!

A szenvedés: Azt mondják, hogy a szenvedés tanít. Ha jobban belegondolsz, ebben van is valami! Gondold csak el, ha egy kisgyereknek csak mondják, hogy ne nyúljon bele a tűzbe, de sosem találkozik tűzzel... mekkora az esélye, hogy az első találkozásnál belenyúl? Ha viszont elmondják neki kiskorában, hogy nem szabad belenyúlnia, és nem óvják attól hogy találkozzon a tűzzel, akkor belenyúl, és a fájdalomból tudni fogja, hogy a tűzzel hogyan kell bánnia. Ez persze nem magyarázza azt, amikor az ember szüntelen és elviselhetetlen méretű szenvedést kap, ami épp csak nem öli meg azonnal és látványosan, viszont folyamatosan és lassan kiszívja az ember minden erejét, hitét és reményét. Az ilyen szenvedés idelyén lép közbe a hit: ha az ember hiszi Istent és az ő milyenségét és erejét, akkor elviselheti az ilyen értelmetlen szenvedést amiatt, mert az esetlegesen hosszabb távon értelmet nyerhet, még ha emberként nem is látja lehetőségét, és főleg nem látja az örök éltre gyakorolt hatását ennek a szenvedésnek.