A protestáns keresztények szerint csak hit által lehet üdvözülni? Vagy rosszul értelmezem, hogy mit jelent a sole fide?

A "sola fide" protestansok szerint igen.

Olyan ertelemben, hogy a katolikusok szerint jo cselekedetekre is szukseg van. A sola fide a katolikus doktrina "kontradistinkcioja", vagyis ebben a szovegkornyezetben kell ertelmezni.

Ugyanigy a "sola scriptura" - csak az iras.

A katolikusoknal letezik a Szentirason kivul a Szenthagyomany is, es ennek mond ellent a protestans "sola scriptura".

A harmadik pedig a "sola gratia" - csak kegyelembol, csakis Isten kegyelmebol, nem megerdemelten.

Ez a reformacio 3 alapelve, amelyekben a katolikusok ellen fordultak: csakis hit altal udvozulunk, csakis Isten kegyelmebol, es csakis a Biblia az autoritas.

Sziasztok,

Kicsit pontosítanám az első hozzászólást, a reformációnak 5 ilyen alapelve van:

- sōla Scriptūra (egyedül a Szentírás);

- sōlā fide (egyedül hit által);

- sōlā grātiā (egyedül kegyelemből);

- sōlus Christus (egyedül Krisztus);

- sōlī Deō glōria (egyedül Istené a dicsőség)

A sola fide, azaz egyedül hit által elve azt mondja ki, hogy a megigazulást - „Isten által igaznak nyilvánítást” - kizárólag hit által nyerhetjük el, bármilyen jó cselekedet szükségessége és hozzáadása nélkül. Ezt az elvet a reformáció alapjának is nevezik, mivel ez volt Luther és a többi reformátor tanításának középpontjában. Luther úgy nevezte: “articulus stantis et cadentis ecclesiae”- „a tanítás, melyen áll vagy bukik az Egyház”. A hit általi megigazulás és a Krisztusban való hit általi üdvözülés ma is a protestáns kereszténység központi tana. A sola fide megfogalmazást Luther használta a rómaiakhoz írt levélből kiindulva. “Simul justus et peccator” - egyszerre megigazult és bűnös - kifejezést használta. A római katolicizmus a megigazulást Isten életének az ember felé való közlésében látja, amely megtisztítja a bűntől, és valóságosan Isten fiává teszi, így ez nem csupán a kinyilvánítása a megigazulásnak, hanem a lélek valójában igazzá lesz. Luther azt tanította, hogy a hit nem egy emberi reakció, hanem Isten munkája a kegyelem eszköze által. A hit Isten igazsága bennünk, mely az Ige és a szentségek által valósul meg bennünk. Az isteni Törvény és az Evangélium azon dolgozik, hogy megölje a bűnös ént és létrehozza az új teremtést bennünk. Ez az új teremtés bennünk Krisztus hite. Ha ez a hit nincs meg bennünk, akkor istentelenek vagyunk. A búcsú és az emberek imái semmit sem adnak ehhez hozzá, mivel semmik, azaz semmit sem érnek. Mindenkinek van egy hite, általában a saját magában való hit, ezért van szükségünk Istenre, hogy folyamatosan rombolja ezt az önigazult hitet, és helyette adja Krisztus életét. Arra a hitre van szükségünk, ami Istentől jön a Törvényen és az Evangéliumon, az Igén és a szentségeken keresztül. A reformáció alapdokumentumában, a 95 tételben Luther azt írta: „1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen.” Továbbá: „95. abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe.”

A valódi különbség a protestáns és a katolikus álláspont között a megigazulásról tehát nem az „igaznak nyilvánítás” és az „igazzá tevés” között van, hanem az eszközben, ami által valaki megigazul. A katolikus teológiában a jó cselekedetek érdemeket adnak hozzá a hithez az üdvösség érdekében, míg a protestáns teológiában a jó cselekedetek a megnyilvánulásai és a bizonyítékai egy valóban megigazított és helyreállított hívő életének, aki ezt egyedül hit által (sola fide) kapta meg. A tényleges hatásos eszközök, melyek által egy ember megigazul egy további alapvető eltérés a katolikus és a protestáns hit között. A katolikus teológiában a lélek megigazulását létrehozó, vagy helyreállító eszközök a szentségek: a keresztség valamint a bűnbánat szentsége. A keresztségben, még a csecsemők számára is, a megigazulás és megszentelődés kegyelme belekerül a lélekbe, és az adott személyt megigazítja még az előtt, hogy az illető gyakorolta volna a saját hitét (vagy egy megkeresztelt csecsemő esetében még azelőtt, hogy meg lenne a lehetősége arra, hogy az értelmével megértse az Evangéliumot, és arra hitével válaszoljon). A katolikus teológiában a hit nem előfeltétele a megigazulásnak. A katolikus tanítás szerint a keresztség „ex opere operato” működik, azaz „magából a szentségi cselekményből” fakad annak kegyelmi hatása, és így hatékony és egyben elégséges tett a megigazulás eléréséhez. A protestáns teológia szerint az egyén hite feltétlenül szükséges és önmagában hatásos és elégséges válasza az egyénnek, ami így a megigazulást eredményezi.

Üdv. Péter

Kedves #3-as hozzászóló,

Azért ezt nem nevezném jelentéktelen elméleti kérdésnek. Nem mindegy ugyanis, hogy az üdvösség Isten ajándéka, és ezért nekünk semmit nem kell tenni, csak hagyni hogy az Isten átformáljon minket, vagy az üdvösségért tenni kell, és ha nem teszünk akkor Isten nem fogad el.

Nyilván az eredmény ugyanaz elméletben, csak éppen a gyakorlatban nem. A lényeg: Isten a mi Atyánk, pont úgy vár bennünket mint a tékozló fiút az apja. Csak a gondolkodásmód megváltoztatására van szükség, megtérésre, és ennek a gyümölcsei a jó cselekedetek. Ez azért szerintem jelentős különbség.

Üdv. Péter

Péter, vitatkoznék veled!

Te vagy a teológiát végzett ember, de van egy gyanúm, hogy az 5 solának nem az a lényege, hogy ha a hitből következnek a cselekedetek, akkor a hit üdvözít, vagy a hit + cselekedetek üdvözítenek, mivel a "recept" ugyanaz. Kell hit, a hitből következnek a cselekedetek, neked pedig reményed van az üdvösségre.

Inkább az lenne a lényegük, hogy nem a katolikus papság közvetíti a megváltást, nem a katolikus papságon múlik a kapcsolatod Istennel. Nem bűnbocsátó cédulák üdvözítenek. De nem is az üdvözít, hogy feloldoz a pap a bűneid alól. Hanem a te Megváltóba vetett hited.

A Katolikus Egyház és az Evangélikus, tehát a lutheránus Egyház 1999-ben közös nyilatkozatot adott ki a megigazulás kérdésében, ami könyv formájában is olvasható:

[link]

S persze az interneten is:

[link]

"Közös a hitünk, hogy a megigazulás a Szentháromság Isten műve. Az Atya elküldte

Fiát e világba a bűnösök üdvösségére. A megigazulás alapja és feltétele, hogy Krisztus emberré lett, meghalt és feltámadt. A megigazulás ezért azt jelenti, hogy maga Krisztus a mi igazságunk, amelyben az Atya akarata szerint a Szentlélek által részesedünk. Közösen valljuk: Egyedül kegyelemből, Krisztus üdvözítő művébe vetett hitben, nem saját érdemünk alapján fogad el minket Isten és kapjuk a Szentlelket, aki megújítja szívünket, képessé tesz és felszólít jó cselekedetekre." (Közös nyilatkozat 15)

A lényeg, hogy a katolikusok is vallják, hogy egyedül csak a hit által igazulunk meg és egyedül csak a hit által üdvözülünk, ami azonban cselekedetekben is megnyilvánul. Aki úgy hisz, hogy ez a cselekedeteiben egyáltalán nem látszik, az valójában nem hisz s nem üdvözülhet, tehát ilyenformán a cselekedetek is szükségesek az üdvösséghez. Jézus maga mondja:

"Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát." (Mt 7,21)

@ "A katolikus teológiában a jó cselekedetek érdemeket adnak hozzá a hithez az üdvösség érdekében, míg a protestáns teológiában a jó cselekedetek a megnyilvánulásai és a bizonyítékai egy valóban megigazított és helyreállított hívő életének, aki ezt egyedül hit által (sola fide) kapta meg."

"Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e." (2Kor 5,10)

A megigazulás nem mi érdemünk, s a megigazulásból fakadó jó cselekedeteink is alapvetően Krisztus érdeméből fakadnak, de annyiban és abban az értelemben mégiscsak a mi érdemünk, amennyiben és amilyen értelemben a jócselekedetek is a mi jócselekedeteink. Ahogy a jócselekedeteink a bennünk élő Krisztus jócselekedetei, éppen úgy az érdemeink is a bennünk élő Krisztus érdemei. Alapvetően tehát Krisztusé, de azért mégiscsak a mienk is. Aki azt állítja, hogy a hívőknek nincsennek érdemei, az még nem igazán olvasta a Bibliát.

@ "A tényleges hatásos eszközök, melyek által egy ember megigazul egy további alapvető eltérés a katolikus és a protestáns hit között. A katolikus teológiában a lélek megigazulását létrehozó, vagy helyreállító eszközök a szentségek: a keresztség valamint a bűnbánat szentsége."

Aki Krisztusban hisz, az nem teheti meg, hogy ne akarjon megkeresztelkedni. Krisztus ugyanis a keresztség által mos le bennünket a bűntől. A keresztség az nem egy felesleges jelkép, hanem szentség, tehát olyan jelkép, amely ténylegesen is megadja azt, amit jelképez.

"Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által," (1Pét 3,21)

"Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ő nevét." (ApCsel 22,16)

Mi menti meg az embert? Mi mossa le a bűnt? Pusztán a hit? Nem, hanem a keresztség, ami persze csak a hit által működik. Ilyenformán a szentségek szükségesek az üdvösséghez.

A bűnbánat szentségéről pedig:

"Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad." (Jn 20,23)

Tehát Jézus maga rendeli el, hogy az apostolok közvetítsék az Isten bűnbocsánatát.

@ "A keresztségben, még a csecsemők számára is, a megigazulás és megszentelődés kegyelme belekerül a lélekbe, és az adott személyt megigazítja még az előtt, hogy az illető gyakorolta volna a saját hitét (vagy egy megkeresztelt csecsemő esetében még azelőtt, hogy meg lenne a lehetősége arra, hogy az értelmével megértse az Evangéliumot, és arra hitével válaszoljon)."

A csecsemőknek nincsennek személyes bűnei, tehát emiatt nem is lenne szüksége a keresztségre. Viszont a katolikus hit szerint létezik az úgynevezett áteredő bűn, amit a keresztség szintén lemos. A kisgyermek noha nem tud hinni, de vétkezni sem, ezért az áteredő bűn lemosásáéval ténylegesen megigazul, és Krisztus Egyházának tagja lesz. Ahogy azonban a gyermek értelme kibontakozik, úgy a vétkezésre is képes lesz, de kellő nevelés esetén, a hitre és a bűnbánatra is. Tehát a gyerekkeresztség keresztény nevelés nélkül valóban nem sokat ér, de azzal együtt a gyermek a maga szintjén nagyon is képes lesz a keresztény életre.