Mi az, hogy valaki a Jehova Tanúja?

Az Ortorony társulat legfobb bunei koze sorolom:

1. Az eltitkolást

rengeteg olyan kínos és kényelmetlen ugyet eltitkolnak a tagok elol, melyek ha a napvilágra kerulnének, kiderulhetne hogy a „hu és értelmes rabszolga“ esetenként egy fasisztoid és kíméletlen diktátor. Elveszik tolem azt a jogot, hogy magam dontsem el: az ellenuk felhozott vádak helytállnak-e vagy sem. Esélyt sem adnak arra, hogy onálloan, saját kiiskolázott lelkiismeretmre támaszkodva ki tudjam szurni a sátáni támadásokat, és az adott ugybol tanulva-okulva, hitem megerosodjon és novekedjek ismeretben, hitben és szeretetben. Ehelyett elzárnak tolem minden információcsatornát, azzal érvelve, hogy inkább ne is foglalkozzak a hitehagyotak sátáni rágalmaival, mert azt az én hitem nem élné túl. Micsoda arrogáns sértés! Ahhoz, hogy el tudjam ítélni az általánosított gyujtonevbe tomorített hitehagyottakat, eloszor meg kell oket hallgatnom, és mindenkivel meg kell osztanom a tapasztaltakat, hogy nekik is esélyt adjak a dontésre. Ehhez minden egyes szabad embernek joga van! Még ha a Társulat ellen felhozott vádak valóban hamisak is! De ezt én dontsem el! De valóban hamisak-e a vádak? Ha ettol nam tartana a Társulat, akkor szabadon engedné áramoltatni az információkat, hiszen ez Jehova munkája, halandó ember nem tudja azt lerontani. Akkor pedig mitol fél? Hogy valaki elkezdene onnaloan gondolkodni? Éppen ezért csak egyetlen információcsatornát hagynak nyitva - az erosen megcenzurázott Ortorony áradatot, mellyel az emberek elméjét napi szinten maszírozzák, így esélyem sincs máson gondolkodni. Ez az elme, lelkiismeret és a szív legocsmányabb Orwelli manipulációja. Azokat az adottságokat akarják az ellenorzesuk alatt tartani, amivel Jehova ajándékozot meg, és kegyesen megengedte nekem, hogy szabadon éljek ezekkel! Amikor annó megkerestek a jó hírrel, arra osztonoztek, hogy nyissam meg az elmémet más irányoknak, gondolatoknak, olvasmányoknak. Ma ez már nem érvényes!? Ma már nem lehet szabadon kutatnom? Az egész egyháztorténelmuk ezen alapszik! Az állandó kutatáson, kiigazításon, konvergáláson! Ezért csatlakoztam én is. Az egykori bibliakutatók pont akkor vállnak dogmatikus diktátorokká, amikor olyan kozel kerultek az igazsághoz? Mi tortént? A kutatás magával hozza a tévedés jogát, miért akarnak akkor tévedhetetlen bálványok lenni? Igen, ez bálványimádás!!! Becsaptak engem, téged, oket! Konyorgom miért baj az, hogy kiderulhetne, apuci nem az a jólfésult, jómodorú, mindenttudó és tévedhetetlen bácsi, aki etet téged. Ez csak akkor lehet probléma, ha apucit istenként imádjuk. Ezért mi magunk nem akarjuk engedni, hogy bármi is kideruljon róla. Mert a felismerés megsemmisito hatással lenne ránk. Így magunk is bunreszesekké válunk.

És mindezt csak azért érezhetem így, mert eltitkolták elolem a budosebb szennyest. Micsoda végzetes hiba!

2. A szeretetlenséget

Ha igaz Krisztus állítása, miszerint „arról ismernek meg benneteket, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy a szeretet lesz kozottetek“, akkor a Tanúk nem Krisztus tanítványai. Az, amit ok szeretetnek neveznek, egy ures, lélektelen, papírszagú színjáték. Vezényszóra szeretik egymást, de csak akkor, ha te is a helyes irányban vagy, és azt mondod, amit kell, ami a megszámozott bekezdésben szerepel. Egy tanú egész élete egy nagy, megszerkesztett, megszámozott bekezdéshalom, itt-ott megtarkítva egy-két bekeretezett résszel. Nincs egyéb alternatíva. Ha bármit is megkérdojelezel, azonnal public enemy leszel. Én egy ilyen diktatórikus rendorállamban nevelkedtem, és ennek ellenére sikerult engem újra becsapni. Mélyen megrendultem. Mindazonáltal szuntelenul deklamálják kifelé, hogy micsoda határtalan testvéri szeretet, tolerancia és keresztényi béke uralkodik kozottuk. Mit gondoltok, ha ezek a sorok a kezukbe kerulnének, a szellem gyumolcsei kozul melyiket gyakorolnák rajtam? Úgy kirúgnának, hogy a lábam sem érné a foldet. Egy tikos, rogtonítélo bíroi bizottság, anelkul, hogy nyilvános meghallgatáson meg tudnám védeni magam, azonnali exkomunikációra ítélne, és megtiltaná mindenkinek, hogy a kozelembe keruljon, és gyakorolja a krisztusi szeretet-parancsot.

3. A megkérdojelezhetetlenséget

Mi tortént veluk? A kérdéseknek koszonhetik azt, hogy számtalan bibliai igazságot tettek nyilvánvalóvá emberek millióinak számára. Mára elfogytak a kérdések? Miért tilos manapság megkérdojelezni egyes tantételt? Mert ok az érett és felkent tanítók, én meg a tudatlan sopredék, aki megfelelo segítség nélkul elvesznék? Ez fasizmus. Hová lettek azok a bibliakutató csoportok, melyek azzal a céllal jottek oszze, hogy egymás kijelentéseit megkérdojelezve, állandó kérdéseket feltéve kozelebb és kozelebb keruljenek az igazsághoz? Mára már teljesen letisztult a tanítás? Ki fogja ezt nekem garantálni? Egy papi testulet? Ok igazíthatják a tanokat, én pedig nem? Ok megkaphatják az új fényt, én pedig nem? Egy tanítás az egyik pillanatban egy megingathatatlan dogma - mely ellen ha vétesz, elkárhozol – a másik pillanatban jon a fény és a tanítás más irányt vesz, esetleg olyan irányt, amit te már régen sugalltál, és mert a gondolataidat megosztottad hittársaiddal, eretnekként végezted. A torténelem nem szunik meg onmagát ismételni? Mikor dobjuk sutba az Ortornyokat, és kezdjuk el tanulmányozni a Bibliát? Mindennemu segítség nélkul – nem nottunk fel már eléggé szellemileg? Ez egy hihetetlen paradoxon! Az a szervezet, melynek léte a kérdéseken alapszik, tiltja a megkérdojelezést. Az a szervezet, melyet a lelkiismereti szabadság élharcosaként ismerik világszerte, a legjobban tiltja az onnalo lelkiismeret gyakorlását. Az a szervezet, amely a legkovetkezetesebben felszólal a bálványimádás ellen onmagából csinálja a legnyagyobb bálványt, és szeretetteljesen megparancsolja a kovetoinek istenként imádni ezt. Ekkora csalódást!

Végezetul szeretném elmondani, hogy orokké hálás leszek a Társulatnak azért a tudásmennyiségért, melyet toluk kaptam, és melynek segítségével kozel kerulhettem Jehovához, megérthettem a bibliai tanokat, a krisztusi áldozatot, és számtalan értékes és életmento információt, melyeket megtanítottak velem. Pontosan ezért állok értetlenul az elott a tény elott, hogy éppen ez a szervezet volt az, aki tisztességtelenul becsapott és félrevezetett engem, eltitkolva elottem viselt dolgait, és próbál úgy kezelni, mint egy orok dedóst, tehetetlen bárányt, ures káposztafejet, aki képtelen a Nagy testvér figyelo szeme nélkul boldogulni. Meg vagyok gyozodve arról, hogy ezek a gondolatok elobb vagy utobb a megefelelo pasztori kezekbe jutnak, és így újra egyel fog gyarapodni a hitehagyottak groteszk listája, mivel nem áll szándékomban ezeket a sorokat visszavonni.

NEKEM IS VAN EGY ISMEROSOM A TANUK KOZUL,ES ELEG SOKAT BESZELGETTUNK,DE BELATTAM CSAK JEZUS SEGITSEGET KERHETEM. IMATKOZTAM ERTE ES A VALASZ EGY BIZTATO PROPFECIA (KIJELENTES) JELENESEK 3,7 "A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:

8. Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.

9. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.

10. Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.

11. Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.

12. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.

13. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek."

TUDJATOK MEG HOGY NEM EROVEL ES HATALOMMAL,HANEM A SZENT SZELLEM ALTAL GYOZZUK LE A HAMISSAGOT!!!IMADKOZZATOK!!!

Jehova Tanúi kialakulása után nagyon nehéz a saját kiadványaikból kutatni. Eredetüket Ádámtól és Évától, Istentől vagy Russelltől ismertetik. Ezen az oldalon arra a kérdésre keressük a választ, hogy honnan jöttek Jehova Tanúi elődjei a Bibliakutatók.

A Bibliakutatók elnevezés is egy késői elnevezés, mert Russellék már 1879 óta jelentették meg az Őrtorony folyóiratot, 1870-ben már bibliatanulmányozó csoportban jöttek össze és ezekben az időkben még nem nevezték magukat Bibliakutatóknak. Russell 1870-ben néhány rokonával és adventista barátjával alakította a csoportját. Az út ami idevezetett nagyon hosszú volt.

Bizonyos értelemben Jehova Tanúi a reformáció egy késői gyermeke. Lehetne kezdeni 1620-ban a Mayflower hajónál, de vissza lehetne menni 1520-ra vagy éppen 1517-re is. Amikor Európából a puritánok és az anabaptisták elmenekültek akkor sok ma létező és már feledésbe merült kisegyház magvait vitték magukkal. Észak-Amerika protestáns területté vált, ahol szabad utat kaptak a különböző vallási eszmék. Olyan egyszerű emberek is kezdtek a hit mély kérdéseivel foglalkozni, akik nem rendelkeztek hittudományi jártassággal. Különösen a metodista és a baptista egyházból került ki rengeteg (képzés nélküli) prédikátor akik a városoktól távol élő embereket keresték fel. Az emberekben elevenen élt az Isten utáni vágy ezért hosszabb időszakokra összejöttek messzi környékekről egy központi helyre (általában szabad térre) ahol prédikációkat hallgattak, énekeltek, imádkoztak vagy beszélgettek.

Ilyen vallásos élmények hatására sokan "mezei" prédikátorok lettek és sorra jöttek létre az újabbnál újabb vallások. Ezek egy része erősen apokaliptikus jellegű volt, a kereszténység hagyományos vallásait hitehagyónak tekintették, magukat az igaz hit helyreállításának, új kinyilatkoztatást is kaptak, rendszerint egy prófétikus lelkületű vezetővel. A vég közeli várása összekapcsolódott az emberek bibliai számítgatásaival. Különböző elméletek születtek az időpróféciákra. Ezek közül a próféciák közül néhány 1798-1805 közé mutatott. Ebben az időben a pápai állam súlyos válságba került, Napóleon megszégyenítette a pápát - mindezek pedig a várakozások beteljesülésének tűntek (római katolikus egyház ezeknél a vallásoknál általában Nagy-Babilont jelentette). Itt alakult ki az a Jehova Tanúitól is ismert szlogen, hogy "az időpont pontos, csak a várakozás téves". 1799 egy fix dátum lett ezeknél a csoportoknál, az utolsó napok, a végidő kezdete (így volt az 1920-as évekig ez a Bibliakutatóknál is).

A baptista és a metodista egyháztagok adventi várakozásba kezdtek. Nagyon komolyan hitték, hogy Krisztus hamarosan visszatér. Ilyen baptista egyháztag volt William Miller (1782-1849) is. Egy akkori népszerű felfogást követve elhitte, hogy Jézus adventje 1843-ban fog megtörténni. Az első kudarca után 1844. október 22.-re módosította a dátumot. Annyira komolyan vették az emberek ezt a Miller által hirdetett dátumot, hogy 1844. októberében nagyon sok bolt ablakába ezt írták ki a kereskedők: "Mennybemeneteli fehér ruhák még jutányos áron eladók". Az emberek vették is ezeket a ruhákat.

1844. október 22.-én a metodista advent várók, már nem voltak a metodista gyülekezetek tagjai, mert az egyházuk a konkrét dátum hirdetése miatt kizárta őket. Egész október 22.-én várták, hogy történjen valami. Nem is kevesen fehér ruhában várakoztak egész nap. Ahogyan a nap lement sokukon erőt vett a sírás, éjféltől pedig a kétségbeesés. A sok adventvárót (adventistát) megrázta az esemény elmaradása. Miller nagyon alázatosan bocsánatot kért követőitől a kudarcért. Követői alapvetően négyféle módon reagáltak.

Voltak akik egészen egyszerűen kiábrándultak Istenből. Sokan visszamentek a korábbi közösségeikbe. A maradék rész továbbra is megmaradt adventistának (adventet várónak) és két csoportra szakadtak. Az egyik csoport hitte, hogy történt valami 1844-ben csak azt nem lehetett a Földről látni (mint a Bibliakutatók 1914-el...). A többiek pedig új számítgatásokat találtak ki. A különböző teóriák következtében 100-nál is több vallásos csoportra bomlottak szét Miller még megmaradt adventista követői.

A Keresztény Advent Közösség, a Hetedik Napot Ünneplő Adventisták csak egyike voltak az akkori adventi csoportoknak, erősen létezett akkoriban a Másodadventista Gyülekezet is. Charles Taze Russell ebbe a gyülekezetbe tért be 1869-ben, élete nagy kérdései után kutatva.

Russell egy sor kérdésre nem tudta elfogadni a hagyományos kereszténység válaszát. Az adventista csoportok teljesen új elképzelésekkel tudtak neki szolgálni. Az oldal elején ismertetett elvek (közeli vég, a kereszténység hitehagyása, stb.) mellett tagadták a pokoltüzet, nem hittek a halál utáni hagyományos keresztény tanításokban sem. Meg kell látni, hogy ezek a csoportok főleg a hittudományokban járatlan emberekből álltak. Ezek az emberek teljesen másképpen értelmezték az "egylényegű" és hasonló középkori fogalmakat (amelyeket nem egyszerű emberek alkottak meg), számukra a pokoltűz vagy a lélek test halála utáni létezése összemosódott Platón filozófiájával. Ebben a csoportban a 17 éves, világi tekintetben tanulatlan Russell okosnak érezhette magát. Úgy érezte ő is megért valamit a Bibliából és képes tanítani, tekintélyre szert tenni.

1870-ben rokonaiból és másodadventista barátaiból egy "bibliatanulmányozó osztály"-t alakítanak. Ebben a csoportban együtt keresték a Biblia válaszait a saját kérdéseikre. Akkoriban Russellt és társait két elv vezette: 1. A Biblia tekintélye abszolút; 2. A Biblia nem határoz meg dátumokat (érzékenyen érintett sokakat az 1844-es kudarc). Az elméletük jó volt, csak sokszor nem értették meg mit is mondanak a valóságban a keresztény egyházak. Nem egy kérdésben csupán egy vagy két író (sokszor pontatlanul fogalmazott) könyve alapján tájékozódtak a kereszténység hitelveiről. Nem csoda, hogy hamarosan Russell kezdte úgy érezni, hogy képes rendet teremteni ebben a vallási zűrzavarban és meglelte a logikus igazságot, főleg lélekkel és a halállal kapcsolatos kérdésekben.

A csoport életében 1876-ban állt be változás. Russell ekkor találkozott személyesen is a szintén adventista Nelson H. Barbourral (1822-1906) aki meggyőzte őt arról, hogy Jézus 1874-ben visszatért, és láthatatlan jelenléte azóta is tart. Egy évre (1877) rá ketten meg is írták a Three Wordls, and the Harvest of This Wordl (Három világ és e világ aratása) c. könyvet, mely a Biblia időpróféciáit elemezte, bizonyítva egyben 1874-et, mint Jézus láthatatlan jelenlétének (paróziájának) a kezdetét. Ugyanakkor közösen kiadták és szerkesztették a Herald c. vallásos, havonta megjelenő folyóiratot.

Russell csoportja követte Russellnek e fordulatát és egyetértően támogatta is Russell és Barbour együttműködését. Barbour azon a véleményen volt, hogy Jézus 1874 óta láthatatlanul jelen van az égben (ugyanazt vallotta, mint Jehova Tanúi ma 1914-ről). Önmaga is megélte az 1844 után született újabb dátumokat és kudarcaikat. Ő 1873 mellett tette le voksát egy hosszabb adventizmusból való kiábrándulása után. Saját folyóirata is volt (Éjféli Kiáltás) amiben publikálta elképzeléseit. Ő is módosította dátumát 1874-re. Amikor kudarcot vallott 1874-es adventi dátuma, 15 000 követőjéből 200 maradt mellette. Közülük egy észrevette, hogy a parousia szót nemcsak eljövetelnek lehet fordítani, hanem jelenlétnek is. Követői kitartottak amellett, hogy 1874 bibliai dátum, csak a várakozás tárgya volt téves. A jelenlét egy 40 éves időszak, amely 1914-ben, e világ végével zárul le. Ezt a fejtegetést magáévá tette nemcsak Russell, hanem osztálya is (1876).

Russell igyekezett sürgetni a véget. Megadta végidődátumnak 1879-et és 1881-et is, de azok elmúltával visszatért 1914-hez. Jézus halálának bűneltörlő értékén összevitatkozott Barbourral 1879-ben és ekkor szétváltak útjaik. Russell útjára indította saját folyóiratát az Őrtoronyt, valamint néhány ezer követőre is szert tett addigra. 1881-es kudarc hatására létrehívta az Őrtorony Társulatot amit 1884-ben törvényesen is bejegyzett. 1880 óta Russell személyesen látogatta olvasói táborát, 1882-ben már több gyülekezet is Pásztorává választotta.

Voltaképpen ez az út a kezdete Jehova Tanúi megszületésének.

Nagyobb lépésekben haladva: Russell követői felveszik a Nemzetközi Bibliakutatók elnevezést, 1914-es kudarc után pár évvel Russell meghal (1916), új elnököt választ a mozgalom vezetése, aki szinte puccsot hajt végre, hogy hatalmát megszilárdítsa, ezzel szakadást idézve elő a mozgalomban.

Az új elnök, Rutherford akárcsak elődje, azonnal dátumok sokaságát hirdeti meg (1918, 1921 és 1925). 1925-ben nagyon sokan otthagyják a kudarcok miatt a szervezetet. 1925-1931 között Rutherford nagyon erősen megváltoztatja a szervezet tanítását. 1799, 1874, 1878, 1921 eltűnik a tanításból. 1914 és 1918 megmarad, de új értelmet kap, 1925 megmarad bibliai dátumnak, de semmit nem kapcsolnak hozzá. Az új szervezetből Rutherford fokozatosan kiszorítja Russell híveit és egyik utolsó lépéseként 1931-ben új elnevezést ad a Bibliakutatóknak, a Jehova Tanúi nevet.

először is a szekta szó jelentése: az uralkodó egyháztól elszakadt, többnyire nem bevett vallási csoportok, a másik jelentés szerint: szorosan összetartó, azonos nézetű, a külvilágtól elkülönülő csoport; zárt csoportosulás valamely közösségen belül.egy sajátos vallásos közösségi forma megjelölésére használják. A vallásszociológia megkülönbözteti a szektákat az új vallási mozgalmaktól, valamint a (destruktív) kultuszoktól.

Emberek! nem a saját igazunkat kell bizonygatni és másokat rágalmazni emberbe látó képesség híján! Melyikünkön van vajon Isten szelleme? Rajtad, aki hangos szóval akarod elhitetni velem a saját igazad egyre hevesebb pulzusszám mellett, vagy azon, aki ezt türelmesen végig gondolja és felebaráti szeretetből próbál neked érdemleges választ adni kutatásokon keresztül? De téged még ez is tovább ingerel és csak támadsz tovább. A szívállapot a fontos és az indíték! Imádkozzatok Jehovához a nevén szólítva, vagy ha ez nem tetszik, csak imádkozzatok szívből isteni vezetésért, hogy a legjobb helyre kerüljetek és meglátjátok Jehova Tanúival fogtok szembekerülni. Őszintén minden önérdektől mentesen nézzétek a tényeket, mintha ott se lennétek. Túl nagy az öntudat, az önhittség, de igazi hit és önfeláldozás ismeretlen, az önmegtagadás lehetetlen! Miben hisztek? Hogy Isten rajtatok fog segíteni és nektek fog adni, vagy hogy az emberiségen fog segíteni és mindenkinek fog adni?

1Timóteusz 6:4-5 ..... az felfuvalkodott a büszkeségtől, és semmit sem ért, hanem a kérdések felőli viták és a szavak körüli csatározások betege az elméjében. Ezekből irigység származik, viszálykodás becsmérlő beszéd, gonosz gyanúsítások, semmiségeken való heves vitatkozások olyan emberek részéről, akik megromlottak elméjükben, és meg vannak fosztva az igazságtól, akik úgy gondolják, hogy az Isten iránti odaadás nyereségnek eszköze.

2Timóteusz 4:4 ....és az igazságtól elfordítják fülüket, a valótlan történetekhez ellenben odafordulnak.

ezek a legnagyobb problémák a hozzáállásokkal.

Anyám egyik barátnője is ilyen és egyszer elcipelt egy ilyen gyűlésre. Sima 2 perc után elegem lett az egészből főképp azért mert ők mindent rossznak tartanak és kiközösítenek egyes embereket az én szememben meg minden ember egyenlő.

Szóval az egész egy hatalmas kamu és zagyvaság.Néhény mondatukon majdnem el is röhögtem magam a szertartás alatt mert egyszerüen annyira röhejes az egész hogy az hihetetlen. Akkor telt be a pohár mikor kijelentették hogy tilos horrorfilmeket nézni mert erkölcstelenek és hogy a homoszexuálisok mind mocskos alakok.Legszivesebben felálltam volna és kiosztottam volna azt a jópár agymosott marhát aki mindezt beveszi. Könyörgöm a 21.században élünk nem a középkorban. Mi jön ezek után: WC-re se lehet kimenni mert sérti a testi ártatlanságot?Pfffff

Gratulálok azoknak akik beveszik ezt a sok marhaságot.