A kistesóm valamiért folyamatosan Úr Istent és Jézust bántja. Szeretnék segíteni rajta hogy jobb útra térjen. Hogyan tehetném?

48-as

"mert tudom hogy átkot von magára. Ebben nem kell hinni, akkor is működik."

Tehát Isten megátkozik egy kisgyereket mert az rosszat mondott rá?

Isten ennyire gyerekesen viselkedne?

50:

Ez rossz hiszemű megállapítás. Nem tudod elképzelni, hogy valóban aggódom ezekért az emberekért? Egy szimpatikus, kedves kollégám ilyen volt sajnos, mint a kérdésben szereplő gyerek. Tényleg bírtam azt az embert, jóban voltunk, egyedül az nem tetszett benne, hogy csúnyán káromkodott, szidta Istent. Mondtam is neki de nem vette komolyan, ateista volt.

Amúgy általában hívő szemmel van benne valami tragikomikus, mikor egy ateista szidja Istent.

53:

Csakhogy a szavaknak jelentése van akkor is, ha abban a fogalomban Te személyesen nem hiszel, amit kimondasz. A kultúra, amiben élsz jelentést, és jelentőséget is tulajdonított bizonyos szavaknak. Ezt mindannyian tisztában vagyunk.

Nagyon nem mindegy, hogy valaki milyen gyakran káromkodik, és hogyan káromkodik.: A kutyafáját, vagy Istent szidja.

Alapból a káromkodás egy tehetetlenséget fejez ki. De ha Istent is szidja valaki, az egy kitörő haragot fejez ki a világ igazságtalanságával szemben, plusz egy felelősség áthárítást az elszenvedett sérelmekért. Persze mindezt tudat alatt.

"Nagyon nem mindegy, hogy valaki milyen gyakran káromkodik, és hogyan káromkodik.: A kutyafáját, vagy Istent szidja."

Az esetek nagy részében inkább csak arról van szó hogy mit tanultál el a környezetedből, mi a megszokásod, stb.

Egy hívő ha azt is hallja hogy Istent szidják körülötte már csak elvből sem fogja azt használni, de egy ateista ha azt hallja hogy Istent szidják körülötte már gyerek kora óta akkor nincs semmi ami miatt ne használná ő is azt. Számára a kutyafáját és az Istennel kapcsolatos szidalmak ugyan olyanok.

Próbálhatsz bele látni valamit hogy az ateista is hívő tudat alatt. De ez teljesen értelmetlen.

"Alapból a káromkodás egy tehetetlenséget fejez ki. "

Sok esetben inkább csak a harag egy levezetési módja. Persze a harag is fakadhat tehetetlenségből ez igaz. De ugyan ilyen módon hatásos lenne ordítani egy nagyot. De az ember rendszerint nem ezt látja el a környezetéből, nem ezt tanulja el és valamivel diszkrétebb is szitkozódni egy sort mint olyat ordítani amit a szomszéd faluban is hallanak.

"De ha Istent is szidja valaki, az egy kitörő haragot fejez ki a világ igazságtalanságával szemben,"

Teljesen alaptalan feltételezés.

"plusz egy felelősség áthárítást az elszenvedett sérelmekért. "

Szintén.

Nem, a káromkodás nem tehetetlenséget fejez ki, hanem érzelmet. Főpeg negatív érzelmet, esetenként pozitívat is, szóval egy felfokozott érzelmi állapotot.

Ennyi, semmi tudatalatti nincs benne, nem okolok senkit, nem hiszek istenben sem, csak azért mert káromkodom. És nem, a kutyafáját nem káromkodás, az egy gyerekek számára bevett szófordulat, ahol pont az érzelemkifejezés tűnik el ebből, amit a nyelv durvasága jelentene alapesetben, mivel ez teljesen hétköznapi formula.

57:

Miért, a tehetetlenségből fakadó düh az nem érzelem?

Hasonlit a káromkodás ahhoz, mint amikor egy erőszakos ember vita közben kifogy az érvekből, és elkezd verekedni. Itt most a durva káromkodásról van szó. Igenis lehet úgy kitörő érzelmet verbálisan kifejezni, hogy az nem alpári, nem vulgáris.

Nem is állítottam, hogy aki emlegeti Istent, az hisz benne, csak kicsit önellentmondásos egy ateistától. Akit elvileg nem érdeklik az istenek.

Nem is érdekelnek, csak egy bevett szófordulatot használok. Csak ismételni tudom magam, a rézfszú baglyok sem érdekelnek különösképpen.

A veredekéshez hasonlítani a káromkodást meg elég idiótaság: az egyik egy erőszakos cselekedet, ahol a másik megsérül, itt meg max azok sérülnek, akik hópihelént a lelkükre veszik, hogy azt mondtam hogy bsszameg az ég. Nagyon nem ua.