Egy buddhista szerzetes vagy egy keresztény teológus áll közelebb istenhez illetve van magasabb tudat szinten?

Egyik sem. A Istenhez való közelség nem így működik. Itt egy tanítómese róla:

"Három férfi ment az erdőben. Szemben velük egy tigris közeledett. Az első így szólt:

- Testvéreim, sorsunk megpecsételődött, a halál elkerülhetetlen! A tigris mindnyájunkat felfal!

Aki így szól, az fatalista.

A második kiáltott:

- Testvéreim, hárman együtt kiáltsunk Istenhez segítségért! A könyörületes Isten meg fog menteni bennünket.

Aki így szól, az jámbor.

- Miért nyaggatnánk Istent - jegyezte meg a harmadik -, másszunk fel mind a hárman a fára!

Aki így szól, az valóban szereti Istent."

Egy buddhista szerzetes nem állhat túl közel Istenhez, hiszen Isten létét egyenesen tagadja, de többnyire más istenekben sem hisz (a buddhizmus ateista vallás).

Tudat szint meg attól függ, hogy melyik a tanultabb. A keresztény teológusok egyetemet végeznek, diplomát szereznek, nem tudom, hogy a buddhistáknál ez hogy van.

Buddhista eleve nem lehet a topon.

De teológusa válogatja. Neki legalább elvileg meg van az esélye magas szintre, nem mint akármelyik buddhistának.

#3.

"Egy buddhista szerzetes nem állhat túl közel Istenhez, hiszen Isten létét egyenesen tagadja, de többnyire más istenekben sem hisz (a buddhizmus ateista vallás)."

Ezt alátámasztanád bármivel?

A buddhizmus középpontjában - alulról szerveződő vallásként - nem az istenek állnak. A Buddha maga egyébként istenhívő volt. Hitt Brahmanban/Ísvarában és neki az összes aspektusában (Brahma, Visnu, Síva, Indra, Agni stb.), valamint feltehetőleg hitt a nepáli népek szellemeiben is (bár azok nem istenek). Bár tegyük hozzá, hogy maga a Buddha magát még hinduként aposztrofálta, csak később nevezték el a tanításait buddhizmusnak, illetve csak később távolodott el gyökereitől: a hinduizmustól. A Buddhát egyébként maguk az isteni minőségek, Brahman személyei kérték meg arra, hogy tanítson. Sokszor ábrázolják is őt, mint aki a természetfeletti birodalmakban is tanít. A buddhizmus nem istenségek imádatán alapul, ugyanakkor nem is istentagadó vallás. Ez jellemzi mind a hínajána/théraváda, mind a mahájána buddhizmust, sőt, még a zen buddhizmust is, ami bár módszertanában leginkább mahájána, a főáramtól igencsak eltér. A vadzsrajánában viszont már vannak konkrétan isteni minőség. A mongol buddhistákra igen nagy mértékben hatott a kereszténység, az iszlám, sőt a tengrizmus is. Ők úgy gondolják, hogy a buddhizmus alapvetően a hibákkal, a rosszal, a szenvedéssel, a bűnnel, a rosszal, a halállal, illetve mindezen dolgok megszüntetésével foglalkozik, így a buddhizmus nem az Istennel foglalkozik, hiszen az Istenben semmi tökéletlen, szenvedéssel teli, rossz nincs.

Szerintem ennyi alapján nem lehet eldönteni. Egy buddhistát is megszólíthat Isten, és egy magát kereszténynek valló ember is állhat nagyon távol Istentől. Keresztényként sajnos több ilyen keresztényt ismertem. Isten nem hinném, hogy csak a keresztényeket szólítja meg, tekintve, hogy az ószövetségi próféták, illetve az újszövetségi apostolok közül senki sem volt keresztény, előbbiekből pedig soha nem is lettek keresztények. Ezenkívül szerintem voltak nem zsidó személyek is, akiket valamilyen módon megérinthetett Isten. Például Ahnetaton/Ehnaton (bármennyire is egy torz monolátria volt az, amit még Ő követett), Zoroaszter vagy éppen Szókratész (Középkori, keresztény teológusok szerint a pogányok között is többen ismerték a Logosz formájában Istent, így ők is üdvözséget nyerhettek, amikor Jézus alászállt az alvilágba hírül adni a feltámadást hithű zsidóknak és jámbor pogányoknak. A teológusok egyébként a három nagy filozófus: Szókratész, Platón és Arisztotelész példáját szerették nagyon felhozni Püthagorasz és Hérakleitosz mellett).

#6

Nem az volt a kérdés, hogy Isten kihez szólhat, mert bárkihez. Hanem az, hogy ki áll közelebb Istenhez. Egy ateista aligha állhat közel, ettől függetlenül, egy ateistát is megszólíthat Isten.

Hogy Buddha miben hitt, azt legfeljebb olyan legendákból lehet tudni, aminek valóságalapja lehet vajmi kevés. Viszont maga a buddhizmus az biztos nem teista és nem is politeista vallás, még ha van néhány olyan ága, ami hisz valamiféle istenségekben.

#7.

Egy nem keresztény ember is sokkal közelebb állhat Istenhez, mint egyes keresztények.

Javaslom, nézz utána a vadzsrajána buddhizmusnak!

Vagy javaslom látogass el egy théraváda vagy mahájána templomba!

A buddhizmus lehet, hogy nem teista, de nem is ateista. Egyszerűen nem ez áll a középpontban, mivel alulról szerveződik.

Annyira szeretem ezt az oldalt... Itt már mindenki történész, vallásfilozófus stb. is... A Buddha történetisége TÉNY. Az is TÉNY, hogy egy királyi családból származott, és a dinasztia egy a mai nepáli-indiai határ környékén lévő kis királyság uralkodói családja volt. Szintén történelmi tény, hogy ez az ember végül otthagyta a palotát, aszkéta lett, majd később kidolgozta a saját vallásfilozófiáját, ami az önmegtagadásra, a középútra, az erkölcsiségre és a békességre helyezte a hangsúlyt. Ezen tan alapján szerzetesrendet alapított és világi követőkre is talált. A tanításainak alapja a hinduizmusra épült, ugyanakkor nem törődött bele a létforgatag örökösségébe, hanem abból kínált egy kiutat. A buddhizmust csak jóval később nevezték el így és különítették el. Tanításait először szóban őrizték meg, majd rövidesen lejegyezték szuttákban és szútrákban. Ebből adódóan kb. 1000%, hogy a hinduizmust követte maga a Buddha is, feltehetőleg némi helyi, nepáli/észak-indiai hiedelemvilággal megfűszerezve, és nem az azték vallást.