Vallásos vagy? Hiszel Istenben?

Békesség neked, kérdező!

A vallásnak semmi köze Istenhez, soha nem is volt és nem is lesz. Isten soha semmit sem küldött el vallást alapítani, dacára annak, hogy ez itt azt írta meg ott azt mondta. Az Igazság alaposan lett kilúgozva, és az emberek zömével az a gond, hogy azt látnak abba bele, amit ők akarnak, nem pedig azt, ami Isten akarata! A vallás egy emberi rendszer, amit emberek alkottak meg okkal emberekért. Egy zárt, dogmatikus, egypólusú, babonás, mesékkel teli rendszer saját törvényekkel, olykor istenségekkel. Az összes vallás töve egy tőről ered. Pontosan azért van ennyi megalkotva, mert így szinte mindenki megtalálhatja azt, amelyik számára szimpatikus. Csakhogy Isten Igazsága nem szimpátia és testi akarat, vágyakozás. Nem is tapasztalatból, hanem inkább személyes meggyőződésből teszek bizonyságot róla, hogy az Egy Igaz Isten és a Dicső Krisztus Él-Ők! Folyamatosan tapasztalom a Lélek kegyelmét, így nekem is már megadatott az, ami a hit végső stádiuma: a személyes meggyőződés ereje.

És hála és dicsőség legyen a Szent Léleknek mindörökké, Mennyen és Földön is, hogy vannak még mások is, akik élik az Ő gyönyörűséges és lélekszabadító csodáját. És erről bizonyságot is adnak (érdemes megnézni, lélekfájdító, hogy akik itt is, ennél a kérdésnél szembe mernek menni azzal, ami a világi séma, a jussuk a lepontozás lesz, mert nem azt mondják már, ami a másik fülét simogatja), mert ezt lenne szükséges cselekednünk, ez lenne az ember egyetlen igaz dolga ezen a világon, hogy világol, megtöri a kenyeret ingyen és állhatatossággal, továbbadja azt a mennyei mannát, amit ő személyesen! kapott meg a Szent Lélektől Krisztuson keresztül. Mégis milyen kevesen cselekszik csak ezt, hiszen sokaknak csak a szája mondja ki Istent, de a szívük távol van Tőle, ez a képmutatás, amiről Krisztus mondja azt, hogy az a farizeusok kovásza.

Ami a léleknek nagyon fáj, és olykor dühít is, Isten bocsássa meg ezt nekem, hogy az emberek zöme nem képes elvonatkoztatni Isten kapcsán a vallástól. Ha valaki azt meri mondani, hogy ő hisz Istenben és cselekszik is Benne, máris furcsán néznek rá, hogy biztosan egy vallásos bigott megszállott. Ezért káros, mert azonnal magával vonja az ítélkezést a legtöbbekben. Aki egy rendszerben van benne, az elsősorban ahhoz hű. Isten ilyenkor háttérbe sorolódik. Olyan, mint amikor valakinek családja van, de ő állítja, hogy számára Isten az első. Nem. Ha családod van, akkor a családod az első, főleg, ha van gyermek is, mer6t az ember arra néz, ahová a szeme is, és oda fordul szíve is. Olyan ember nagyon kevés van csak, akiknek Isten fontosabb a családjánál. Ábrahám is ilyen volt. Magam azért adok hálát a Léleknek hogy egyedül vagyok, mert így valóban Isten számomra az első, nem osztozkodom, nincs fontossági sorrend, ami hol ez, hol meg az. Egy stabil állapot van. Persze kinek ez az élete, kinek az.

Fentebb a 18-as kommentelő igazul jelenti ki, hogy a hívők zöme el sem olvasta még teljességében a Bibliát! De azért cselekszik szüntelen az idézgetést, hiszik, hogy élik lélekből azt, amiről személyesen meg sem bizonyosodtak, mert ilyenkor elegendő az, amit más felolvas nekik, ha elmennek egy-két alkalommal a héten az emberkéz emelte épületekbe vagy este lefekvés előtt unottan és ismételve imádkoznak, vagy mások előtt telt ház keretén belül. A lelkemnek a vallás ezért taszító, mert képmutatással teli. Arról nem is beszélve, hogy mert valakinek vallása van, akaratlanul is felemelkedetté válik miatta. Azt hiszi, hogy különb, mint az, aki csak "pogány". Pedig a nem hívő lehetséges, hogy jóval közelebb van Istenhez. Isten nem alkotott ilyen megosztó rendszert. Nem a vallás vezet el Istenhez, hanem a Szent Lélek vonzza a lelket, és ez nagyon fontos: akit Ő akar! Mert ezt is tévesen értelmezik sokan, pedig Krisztus egyértelművé teszi, hogy ő választ, nem mi őt. Ezért vannak kevesen az választottak, és sokan az elhívottak, mert mindenki el van hívva, de ehhez a folyamathoz a vallásnak semmi köze.

Legyen meg a hitünk szerint, a Szent Lélek akarta valósuljon meg!

Üdv.

Sokan úgy gondolják, hogy a hívő emberek bizonyítékok nélkül egyszerűen csak elfogadják a vallási tantételeket. Tegyük fel, hogy egy vallásos ember ezt mondja: „Hiszek Istenben.” Ha megkérdezik tőle, hogy miért, talán így válaszol: „Azért, mert így neveltek.” „Azért, mert mindig is ezt tanították nekem.” Úgy tűnik, hogy ezeknek az embereknek a szemében alig van különbség a hit és a hiszékenység között.

MIT MOND A BIBLIA?

„A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása” (Héberek 11:1). Ahhoz, hogy valaki biztosíték alapján várhasson valamit, a biztosítéknak szilárd alapokon kell nyugodnia. Az eredeti nyelven az a szó, melyet „a biztosítékon alapuló várás” kifejezéssel adnak vissza, többet jelent egy erős érzésnél vagy vágynál. A hit tehát azt jelenti, hogy valaki bizonyítékot szerez valami felől, hogy meggyőződhessen az igaz voltáról.

„[Isten] láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége” (Róma 1:20)

Miért fontos szert tennünk hitre?

MIT MOND A BIBLIA?

„Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elébe járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6).

Ahogy már említettük, sokan egyszerűen azért hisznek Istenben, mert erre tanították őket. Azt mondják, így nevelkedtek. Ám Isten azt szeretné, ha az imádói szilárdan meggyőződnének arról, hogy ő létezik és szereti őket. Ezért is hangsúlyozza a Biblia, mennyire fontos erőfeszítéseket tennünk annak érdekében, hogy többet megtudjunk Istenről, mert csak így ismerhetjük meg igazán.

„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8)

22. Békesség neked!

Bocsásd meg nekem, de több helyen, nagybetűvel nyomatékosítod, hogy erről és arról mit ír, mond a Biblia. De azt nem olvasom, hallom szinte senkitől sem, hogy neki mit jelent ki Isten Szent Lelke személyesen Krisztuson keresztül! Mert való igaz, hogy fontos könyv a Biblia, magam is évek óta forgatom, többször kiolvastam már, élem a bizonyságtartalmait azért lélekből. Mert az olvasás nagyon kevés, ha az, amiről olvas valaki, az nem jelentődik ki benne. De akkor is csupán egy könyv, egy tárgy, amit emberek állítottak össze. Egy remek mankó, segítség, de a gyermek, amikor tanul járni is eleinte segítséggel, aztán már nem fogják a kezét. A könyv ugyan ez, a megfelelő helyi értéken lenen ildomos kezelni, a legtöbben mégsem ezt teszik vele, hanem bálványozzák, és annak a sorait követik, olykor szóról szóra. Meg van írva, hogy a betű megöl. Ezt a szóhalmozást, betűfelemelést, idézgetést akkoriban a farizeusok tették. Sokan a könyvet tartják Isten Szavának, de vajon Isten Szava csakis egy könyv lapjaira korlátozódik, vagy Él-Ő, akitől lehet személyesen kérdezni gyermeki lélekkel? Nem inkább ez utóbbi az igaz? Ha te is azt írod, hogy mit mond erről meg arról a Biblia, akkor ha egyszer elveszik tőled a könyvet vagy nem lesz többé, akkor mi marad meg neked? A Szent Lélek ezeket kijelentette benned is? Mert ha igen, akkor megmarad örökre a bizonyságod, el nem veszik. Olyan ez, mit amikor valaki görcsösen támaszkodik egy másik emberre a boldogsága okán. De ha az az ember egyszer elegy, akkor mi lesz azzal, aki ragaszkodott hozzá? Mihez kezd? Marad a fájdalom és az önsanyargatás. Nem az a fő, hogy a Biblia mit mond, hanem inkább az, hogy Isten mit jelent ki személyesen a lélekbe. Nem sokat ér az olvasott szó, ha az nem jelentődik ki a Lélek által a lélekbe. Ezt csak addig érti valaki, amíg olvassa a könyvet. Aztán ha az nem lesz neki többé, egyedül marad.

Azt is írod, hogy a hit a bizonyságokon alapul. Ez igaz, a hit végső stádiuma a személyes meggyőződés. De becsapja magát az, aki azt hiszi, hogy mert neki hite van állítólagosan Istenben, akkor egyben rendelkezik ezzel a meggyőződéssel is! Mert sokak nem kapnak személyes meggyőződést, mert egyrészt nem Istent kérdezik személyesen, hanem másokat. Ez egyrészt a képmutatás, másrészt aki így tesz, az a saját testi akaratában hisz még.

Két fajta hit létezik az életünkben. Az egyik, ami Istentől való a Lélekben való bizodalom és a Róla való meggyőződés ereje. Ne emelje fel senki sem magát, hogy ez tőle van, mert ez nem embertől való, hanem a Lélek ajándéka. Meg is íratott, de Páltól már nem idézek többet, sőt: említeni sem említem őt többé, aminek oka van. A másik hit pedig az ember saját magába vetet hite. Ez az, ami tőlünk ered. Ez a sátán valójában, amikor az ember magába veti a hitét, nem Istenbe. Nagyon sokan nem jutnak el a hit végső stádiumába, csak hiszik, de közben a testi akaratukban hisznek.

És pontosan igaz, amit kijelentettél mert a legtöbbek hiszékenyek még. Két fajta ember van: akinek akarása van még, és az, akinek már Isten akarata az első. Mert nem mindegy az akarat és az akarás. Az, hogy valaki hisz, homogén módon értve, az még kevés. Hiába hiszel egy társban, vágysz is rá, hogy megérintsd őt. Az ember bizonyságra vágyik szüntelen. A hit kevés, ha nem társul hozzá személyes meggyőződés. De az nem igaz, hogy aki hisz, aki hívő, az meg is kapja ezt Istentől, és ő biztosan Benne hisz, Róla meggyőződött, ima a kivételekért. Hisz valamiben, de miben? Mások által, másokat hallgatva senki el nem jut a meggyőződésig. Az személyes.

Végül írsz még arról is, hogy Isten imádják az imádói. Semmit sem kell, mert sokan testi akarásból akarják Őt szeretni, imádni, de aki így tesz, az még erőlködik, és aki sokat markol, semmit sem fog! Isten nem imádatot vár el, azt az Antikrisztus akarja. Ő lélekben való igaz és hű szolgálatot vár el, de nem egy babonás, bálványozó imádatot. Imádni a pogány isteneket szokták. Isten szeretni szükséges, de nem emberi módon, hanem úgy, ahogyan azt Krisztus elmondta. Csak az szereti az Atyát és őt is, aki cselekszi az Atya akaratát! Így lehet Istent szeretni, nem imádattal, meg hajbókolással. Ez utóbbi képmutatás.

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek akarata valósuljon meg!

Üdv.

Megismerni Őt...

[link]

Filippi 3.

8 Sőt, ma már nemcsak ezeket a dolgokat, hanem minden mást is veszteségnek tekintek ahhoz a nyereséghez képest, amelyet Uram, a Krisztus Jézus személyes megismerése jelent! Mert őt igazán megismerni — az minden másnál összehasonlíthatatlanul jobb és értékesebb! Így hát minden mást kárba veszni hagytam, és a szemétbe dobtam, csakhogy Krisztust megnyerjem, 9 és benne élhessek. Mert őbenne, vagyis a Krisztusban való hitem alapján Isten elfogadott engem.

Egy időben olvastam ateisták írásait (pl. Stephen Hawking) és azt kell mondanom, hogy nem győztek meg engem az ateizmussal kapcsolatban.

Mivel nem értek egyet: az ateista gondolkodásmód összefonódott a materializmussal, ami azt vallja, hogy minden visszavezethető az anyagra. Azért vallja sok ateista azt, hogy nincs lelkünk meg szabad akaratunk, mivel a cselekvéseinket is csak az agyi hormonok döntik el szerintük. Minden az anyagnak engedelmeskedik az elv szerint.

Ez a gondolatiság nagyon nem jön be nekem. Van lelkem, szabad akaratom és van Isten.

23. Békesség neked is!

A hit része Isten szelleme gyümölcsének, és Isten örömmel ad a szelleméből azoknak, akik kérik tőle (Luk 11:13; Gal 5:22). Így a hit nélküli emberek vagy nem kérik ezt a szellemet, vagy helytelen célból kérik, vagy nem hagyják, hogy hatással legyen az életükre. Sok minden befolyásolja ezt:

A Biblia pontos ismeretének hiánya: A Biblia Isten szellemének a terméke, isteni ihletésű mű (2Sám 23:2; 2Tim 3:16, 17). Ha az ember elmulasztja ennek tanulmányozását, megakadályozza az igazi hit kialakulását. Az egyházak híveinek van ugyan Bibliájuk, ha azonban Isten Szava helyett emberi elképzeléseket tanítanak nekik, nem fognak igazán hinni Istenben és szándékában. Mindennapi nehézségeik megoldásánál hajlamosak lesznek inkább a saját ötleteikre vagy más emberek elgondolásaira támaszkodni. (Vesd össze: Máté 15:3–9.)

A vallási kiábrándultság: Sokan kiábrándultak a kereszténység egyházainak képmutatása miatt, amelyek bár azt állítják, hogy Isten Szavát tanítják, mégsem élnek azzal összhangban, amit az tanít. Mások, akik nem keresztény vallásokhoz tartoztak, megfigyelhették saját vallásuk rossz gyümölcsét, vagy megállapíthatták, hogy a hitnézetei nem nyújtanak igazi segítséget az élet gondjainak megoldásához. Mivel nincs pontos ismeretük az igaz Istenről, mindentől visszahúzódnak, aminek valami köze van a valláshoz. (Vesd össze: Máté 7:21–23; Róma 3:3, 4.)

Nem értik meg, miért engedi meg Isten a gonoszságot: A legtöbben nem értik meg, miért engedi meg Isten a gonoszságot, s emiatt őt teszik felelőssé minden rosszért. Nem ismerik fel, hogy az emberek rosszra való hajlama nem Isten akaratából van, hanem Ádám bűnének a következménye (Róma 5:12). Talán nincsenek tudatában Sátán, az Ördög létezésének, és annak, hogy miként befolyásolja a világ ügyeit, ezért Istennek tulajdonítják a Sátán által elkövetett szégyenteljes dolgokat (1János 5:19; Jelenések 12:12). Még ha tudnak is valamit mindenről, talán úgy gondolják, Isten túl lassan cselekszik, mivel nem látnak tisztán az egyetemes szuverenitás vitakérdésében, s nem fogják fel azt a tényt, hogy Isten mind ez ideig tartó türelme folytán megmenekülhetnek, ami ki nem érdemet lehetőség (Róma 2:4; 2Péter 3:9). Azt sem tudják teljes mértékben felfogni, hogy Isten meghatározott egy időpontot, amikor örökre megsemmisíti mindazokat, akik gonoszságot gyakorolnak (Habakuk 2:3; Jelenések 11:18; 22:10–12).

Testi vágyak és nézőpontok uralta életmód: Akikből hiányzik az igazi hit, azok általában más érdeklődési irányt választanak. Egyesek jóllehet állítják, hogy hisznek a Bibliában, de sohasem tanulmányozták még át alaposan, vagy nem elmélkedtek értékeléssel az olvasottakon és azok okain, sem azon, hogy miként alkalmazhatók azok a saját életükben. (Vesd össze: 1Krónikák 28:9.) Néhány esetben a meglevő hitük erősítése helyett szívük igazságtalan kívánságaira hallgattak, ezért eltávolodtak Istentől és az ő útjaitól (Héberek 3:12).

Hiszek egy vagy több felsőbb erő létezésében, viszont örökre magam mögött hagytam mind a három ábrahámita (zsidó, kereszténység, iszlám) vallást, és 14 éves korom óta a különböző természethívő vallásokban és a nagy keleti vallásokban látom inkább a jó utat.

Én a magyar ősvallás híve vagyok.

26. Békesség neked!

Az nagyon fontos, hogy Isten nem a szelleméből ad, hanem a Lelkéből, ami Szent! Ez a kifejezés főleg a vallásból ered, ami átszivárgott a Biblia fordításaiba is, és ami aztán meggyökeredzett a felekezetekben, gyülekezetekben is. Krisztus egyértelművé teszi, hogy az Isten Lélek, és akik Őt szeretik, lélekben szükséges szeretniük. Lélek van és test, nincsen semmifajta szellem meg szentháromság. Ez nem spiritualizmus meg ezotéria.

A másik téves értelmezés, hogy Ő mindenkinek örömmel ad és hogy Ő mindenkit szeret. Nem igaz! Ő nem csak annak képes adni, aki azt tőle gyermeki lélekkel kéri, személyesen!, hanem annak, aki ezek mellett még cselekszi is az Ő akaratát. Ezt is nyíltan elmondja a Mester, hogy csak azt szereti az Atya, aki cselekszi az Ő akaratát. Ellenkező esetben hiába kér valaki, főleg szüntelen ismételgetve a szájával, az nem fog beteljesedni, ráadásul az sem mindegy, ki mit kér. Mert világi dolgokat ne várjunk Istentől, értve ezalatt a gazdagságot meg a hatalmat. Ő ilyet senkinek sem ad, mert aki ezt megadja, az nem Ő, hanem valaki más. És bizony sokan kérnek attól a valakitől, és még csak nem is élik ezt lélekből, így azt hiszik, hogy az Isten volt, akihez fohászkodtak. A gyümölcs árulkodó. Igen, és van egy másik embertípus is, aki azt hiszi, hogy mert ő vallásos hívő, akkor már igazul kér Istentől és azt ő mindig meg is kapja. A vallásnak semmi köze Istenhez, és azért, mert valaki csak hiszi, hogy ő hisz, az megint más.

A Biblia egy könyv, igaz nagyon fontos könyv, de emberek által írt, összeállított, nyomatott, szerkesztett. Bizonyságot tesz Isten Igazságáról, de nem az elsődlegesen Isten Szava, mert Ő Él-Ő, nem egy könyv hasábjára bekorlátozódó. Fontos a könyv, de a megfelelő helyi értéken kezelve. Sokak számára bálvány, akárcsak a kereszt vagy maga Krisztus, de aki szüntelen a könyvet emeli fel és abból idéz, arra hallgat, akkor ha az elvétetik tőle, mije marad? Istent lehet személyesen kérdezni Krisztuson keresztül. A könyv segít, de nem helyettesítheti ezt a köteléket a Lélek és a lélek között. Nem az a fő, hogy a Biblia mit ír itt és itt, hanem az, hogy a Lélek mit jelent ki a lélekbe. Bizonyságot teszek róla, hogy engem a Lélek a legtöbbször nem! a Biblia olvasása során érintett meg és ma sem akkor érint meg a legtöbbször. Kapom általa is bizonyságokat, de minden egyes lelki gyermeknek megvan a maga Evangéliuma szimbolikusan, ami a lelkébe íródik.

Nem, óriási tévedés. Azzal, hogy valaki nem olvassa a könyvet, még nem mond le a kegyelemről. Isten bárkit, bárhol megszólíthat, ehhez nem előfeltétel a könyv alapos ismerete. Ráadásul egy olyan könyvé, amelyben van azért olyan passzus is, amit alaposan szükséges megvizsgáltatni a Lélekkel, nem mindent azonnal elfogadni. Ezt is megéltem már, hogy ez így van. Az igaz hit kialakulását többek között a képmutatás és az önmagunk felemelése gátolja. Amikor az ember összefekszik, paráználkodik a világgal, a testi vágyaival, amikor a hazugságról hiszi, hogy igaz. Amikor azt hiszi, mert ő vallásos, ő különb annál, aki nem hívő. Nem, nem emberi megoldásokat szükséges elfogadni, azokra hallgatni, hanem ha már ember, akkor felismerni azt, kit küldött el a Lélek! Mert aki ilyen, az az Igazságot világolja, mégis annyian nem ismerik fel ezen embereket, hanem azokat lepontozzák megalázzák. Ne feledd el te sem, hogy a hazugság mindig ott húzódik meg manipulatívan, ahol arra az ember nem számítana.

Semmit sem vetek össze semmivel sem, mert magam már nem igeidőket elemezgetek meg idézgetek. Aki ezt teszi még, az nem ért, nem él lélekből szinte semmit, és az a farizeusi lelkület. Megíratott az is, hogy a betű megöl. A kenyér megtörése az Élet, nem a szó bálványozása. Ha valaki ezt teszi, az miként tesz bizonyságot arról, amit neki este a fülébe súgtak? Ezt kéri Krisztus is, hogy a háztetőkről kiáltsuk, amit este a fülünkbe súg. És ezt mennyien teszik?

Igen, ezek igazságok. Viszont nincsen semmiféle meghatározott időpont a gyarló lélek elvesztésére. Ez babona, mese, mint az, hogy Krisztus másodszor visszatér hozzánk. El sem ment (testben igen, de lélekben öröktől való örökig), akkor miért jönne vissza? Sokan azt sem értik, hogy mi az a pokol, mi a kegyelem vége. Az előbbi egy olyan létállapot, amelyben már nincsen ott a lélekkel Isten kegyelme. Az utóbbi pedig akkor jár le, amikor valaki leteszi a földi porhüvelyét, azaz meghal testben, de olvasható, tudható, hogy voltak és vannak is, akik nem láttak (Énok, Illés) és látnak fizikai halált. Persze rettentő kevesen, de vannak. Amíg valaki élhet, addig tart számára a kegyelem,. Amikor elmegy, akkor ott fog állni Isten színe előtt és akkor fogy majd el a kegyelem.

Sátán és Ördög sincsen, ez szintén dogma, mese. Ezek a kifejezések, meg a Leviatán, Antikrisztus, fenevad, ezek mind ugyan annak a kifejezésnek a szinonimái. Ez pedig nem más, mint az ember gyarló, istentelen lelkülete. Amikor az ember nem Istenre tekint, hanem a saját testi paráznaságára, a világi dolgokra, az a sátáni lelkület. A Bibliában valahol minden egyes szereplő mi magunk is vagyunk. Ádám szimbóluma az ember bukásának, akárcsak Éva. Nem ők a hibásak, hanem ilyen az ember automatikusan, vétkező, és így testbe száműzetett. A félelem, a vágyak, a hazugságok rontják meg a szívet. És miért bukott el az ember, ha Isten tökéleteset alkotott? Azért, mert szabad akaratot kaptunk, és azt erre használtuk fel elsődlegesen. Nem szabad Ádámra és Évára mutogatni, hogy ők a hibásak, mert ők mi vagyunk!

Nem a Bibliát szükséges tanulmányozgatni, hanem Isten Szavát hallani és megcselekedni! Érdekes, bocsásd meg nekem, de ezt te sem írtad egyszer sem! Csak azt ismétled, mit ír a Biblia, de azt nem, mit mond neked is Isten személyesen. Nincsen veszélyesebb az önámításnál, amikor az ember hiszi, hogy Istenben hisz, közben egész mást szolgál, mert nem tekint a cselekedeti gyümölcsére.

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek akarta valósuljon meg!

Üdv.

"Érdekes, bocsásd meg nekem, de ezt te sem írtad egyszer sem! Csak azt ismétled, mit ír a Biblia, de azt nem, mit mond neked is Isten személyesen."

Ezt honnan veszed?

Azért csak az alapokat írtam le, mert most nem tudnék hosszú, kifejtős válaszokat írni. Ha a kérdező esdetleg az én válaszom alá írt volna. neki többet mondanék. De ő minél több álláspontól szeretné körbejárni a témát, ezért én is csak néhány dolgot írtam le.

29. Máskor jelezd kicsit egyértelműbben, kit szólítasz meg, kérlek téged is.

A másik, ami miatt már annyiszor lett szólva, de úgy látszik, ezt a bevésődött online kommunikációs sémát nem képes az emberek zöme elengedni. Az idézgetést. Borzasztóan nehézkes így kommunikálni valakivel. Kérlek téged is, hogy ne idézz, hanem teljességébe tekints arra, ami írva lett, el lett mondva, de inkább meg lett törve bizonyságként. Ha kiollózol részeket, akkor nem fogsz érteni. Csak azokra fogsz koncentrálni, és elsiklasz a teljes értés, de inkább lelki élés mellett, mert nem akarsz mást meglátni, hallani, csak ami téged sért, bánt, amivel nem értesz egyet. Másrészt elmondja Krisztus is, hogy először a szemünkből vessük ki a gerendát, utána az embertársunkéból a szálkát. Aki ezt teszi, idézget, az szüntelen keresi a szálkát, csak a kérdés: szükséges ez? Mert a testi ember mindenkin talál fogást és szüntelen magyarázza azt, amit ő akar. Kiemel, és arra figyel, ami a füle nem akar meghallani, ezért folyamatosan csak hárít. Sokat szól a szája, de a szíve nem mond semmit. Rengetegen kommunikálnak így online. Elképesztő türelem szükséges ehhez.

Másrészt ami megdöbbent abban, amit te is csinálsz az az, hogy egyszer anonim módon írsz, aztán már névvel? Ha visszaolvasod, a válasz egy anonim felhasználónak lett írva. Viszont érdekes, mert már van neved? Most akkor kivel beszélek? Ki vagy? Ez egy jó móka? Mert mások is csinálják ezt sajnos. Csakhogy ez nélkülöz mindenfajta lelki felelősségvállalást és kötelességtudatot, egyenességet és alázatot, a másik féllel szemben is.

A másik, hogy Istent vallod, de mégis TE vagy az, aki az alapokat leírta. Ezt a fajta lelki alázatot sem látom szinte senkinél, sem itt, sem élőben, csak a megdöbbentő felemelkedettséget. Az emberek zöme felemeli magát, hogy ő jó ember, bölcs, tévedhetetlen és jó úton járó. De ilyen testi uralom alatt hol van az Istennek tanúsított alázat, hálaadás, dicsőítés? Azt is írod, hogy nem tudnál, megint TE hosszú, kifejtős válaszokat írni. Dehogynem tudnál, a döntés csak a tiéd, de könnyedebb megindokolni, ezt miért nem teszed. Az ember ezt teszi az édeni bukás óta, hárít, másra mutogat, kifogásokkal él. Tehát ismételten TE neki többet mondanál. De nem teszed, mert TE vagy az, aki eldöntöd, mikor szólj, mikor ne. Hol van akkor itt Isten akarata?

Istenben nincsen álláspont. Aki valóban köteléket ápol az Egy Istennel, annak nincsen álláspontja, sem önmaga, sem véleménye, hanem azt mondja, amire indítja a Lélek. Álláspontja még a testi embernek van, akinek nincsen köze Istenhez. Az még azt mondja, amit tud, amit ő akar.

Legyen meg a hitünk szerint, a Szent Lélek akarata valósuljon meg!

Üdv.