Az ószövetségi Jahve a teremtő Isten, vagy Jézus atjya a Szentháromság egyike?

@19.

OK!

Magyarázd el nekünk,hogy a lélek Isten milyen úton tud szülni!

Milyen módon fejlődik ki benne- a lélekben- a magzat újszülötté?

#21

Miért kell bármit elmagyarázni, miért nem lehet egyszerűen hinni Istenben és a leíratott szavában? Mintha azt várnád el, hogy magyarázzam meg, hogy hullott mennyei manna az égből és táplálta a zsidókat, ezt se tudom, de veled ellentétben én nem kételkedek Isten szavában.

Ha a Biblia kiemeli, hogy egyedül Jézus aki született az Atyától, senki más, mert mindenki teremtmény, akkor én ezt elfogadom. Érdemes lenne neked is így tenni.

#22

Sosem állítottunk mást.

“Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,

aki az Atyától született az idő kezdete előtt.

Isten az Istentől, világosság a világosságtól,

valóságos Isten a valóságos Istentől.

Született, de nem teremtmény,

az Atyával egylényegű és minden általa lett.” (Nicea-konstantinápolyi Hitvallás)

Ő a Fiúisten, akinek az Atyaisten a saját lényegének adásaképp adott életet. Nem Ő teremtett, viszont Általa s a Szentlélek által teremetett minden.

23

Akinek, vagy aminek kezdete van, az nem lehet Isten! A kezdet a születése pillanata! Istennek nincs születési pillanata, ökrötől való!

Niceai döntéshozók tán más Isten definíciókkal dolgoztak, de ezek szerint több ezer isten is lehet szerintük, hisz Isten összes teremtménye Isten innovatív elméjének szüleménye, amibe saját lényegét adta!

#24

Ha lettél volna olyan kedves, mint ahogy kértem, s elolvasnád, felfognád és megértenéd a 15-ös válaszomban linkelt hozzászólásomat; rájönnél, hogy nem is olyan csodálatos “cáfolatot” írtál. Nem késő, olvasd el.

Értelmezted, amit a Nicea-konstantinápolyi Hitvallásban olvastál? “…Aki az Atyától született az IDŐ KEZDETE ELŐTT…” Nem hinném, hogy idő nélkül létezne valaminek kezdete.

S megint csak az kéne, hogy elolvasd, amit írtam s linkeltem. Mond neked valamit az, hogy “…az Atyával egylényegű…”? Mert ha az Isteni lényeget bírja (mert ugye azt valljuk, s ezt meg is érthetnéd, ha kegyeskednél rászánni azt az időt, hogy megpróbálod felfogni, mit is vallunk; egyébként ha NEM IS ÉRTED, mit hiszünk, milyen jogon kritizálod. Mindegyik jehovás pontosan ugyanazzal próbálja cáfolni; írnom kéne még egy sablonválaszt külön ezekre a kérdésekre), akkor (mivel ugye isteni a lényeg, és Isten örökkévaló) szükségszerűen a Fiúnak is örökkévalónak kell lennie.

25

Ezek szerint Istent tagadod! Sajnálom ebben nem segíthetek!

Ha nem volt az idő kezdete előtt idő, akkor Isten sem volt? Nem is csinált előtte semmit?

Ajánlom olvass egy kicsit a relativitasról, ha már ennyire nem megy az idő téma!

#26

Hol mondtam ilyet? Sehol! A demagóg stílusoddal semmire sem mész. Olyat mindenki tud, hogy a másik írásába beleképzeli, amit OLVASNI SZERETNE, csak az égvilágon semmit sem ér vele.

Javaslom, fuss neki mégegyszer. Olvasd el mondatról mondatra, próbáld meg értelmezni. Mert eddig ez nem nagyon ment neked.

Idézd, hol írtam, hogy tagadnám az Isten létezését!

Hol írtam, hogy az Isten függene az időtől. Hol írtam, hogy az Ő létezése függene az időtől. Látom nem megy a szövegértés, de szerencsére fejleszthető dolog. Azt írtam, hogy a “kezdet” csak az idő függvényében értelmezhető. Ezt nem voltál képes fölfogni, pedig világosan leírtam.

Neked pedig a szövegértés gyakorlását javasolnám.

Látom, egy betűt sem olvastál el abból, amire kértelek. Copy, paste, csak olvasd el, mert enélkül még nehezebben fogod érteni, amit írok:

Vegyük az Atyát vonatkoztatási első pontként. "az Isten szeretet." (1Jn 4, 8). Miben nyilvánul meg a szeretet? Adásban. Önmagát, teljes lényét, lényegét adja a Fiúnak. Ezáltal a Fiú is Isten, hisz egylényegű az Atyával, lényegénél fogva örökkévaló (=mindig is volt, mindig is van, s mindig is lesz). A Fiú tökéletesen viszontszereti az Atyát, s nem tart meg magának semmit, önmagát ajándékozza Atyjának. Az Atya és a Fiú boldog, önmagukat adták, minden visszautasítástól való félelem, és kihasználás nélkül. De mit adnak egymásnak? Az isteni lényeget; és ezt, kettejük szeretetét nevezzük Szentléleknek, ki az Atyával s Fiúval egylényegű, örökkévaló, tökéletesen szereti az Atyát s a Fiút, az Atya és a Fiú is viszontszereti Őt. Ezzel egy olyan csodálatos szeretetközösséget alkotnak, melyben teljesen egyek, mégis különböző személyek maradnak; ezt Szentháromságnak, vagyis az Istennek nevezzük.

Ez volt a filozófiai úton való bizonyítás, valahol máshol a Szentírás alapján, bibliai igékkel is bizonyítottam, itt van copy, paste:

Jézus az idők kezdete óta létezik és egy az Istennel (vö.: Jn 1,1). Több helyen is találunk olyan utalásokat, amik Jézus és az Atya egységét bizonyítják (ld.: Jn 14,9-11, Jn 5,17-18 Jn 5,23; Jn 10,30!!!). Jézus mennyei királynak vallja magát Pilátus előtt, és a Menny királya Isten (vö.: Jn 18,36-37). Jézus sok helyen Isten Fiának vallja magát, és Pilátus előtt is a zsidók arra hivatkoznak (ld.: Jn 5,25; Jn 5,28; Jn 10,36;Jn 19,7). Jézus a Messiás (ld.: Jn,24-25) és az Emberfia (Jn 9,35 és még sok más helyen).

A Szentlélekről Jézus keveset beszél, ezért a legtöbb hivatkozást az apostolok cselekedeteiben találtam Róla:

A Szentlélekről, mint értelmes lényről beszél az ApCsel 5,3 és 5,9, hiszen arra hivatkozik,

hogy nem lehet becsapni. A Szentlélek indíttatást ad ( ApCsel 8,29), segít (ApCsel 9,31), felszólít (ApCsel 11,12), tilt (16,6) és beszél (ApCsel 20,23; ApCsel 28,25); és ezekre csak értelmes lények (személyek) képesek.

A Szentháromság tagjainak egyenrangúságára az 1Kor 13,13 és a Mt 28,19 enged következtetni.