Mit jelent, hogy utolsó halálunk után kezdődik a valós univerzumi élet? Mit fogunk ott tevékenykedni?

aszinkronforgogep.

"Hogy az emberen nagy része sajnos végtelenül irányítható, megvezethető vallások és eszmék által, és ennek oka az ismeretek hiánya."

Tökéletesen egyetértek.

"(megj.

A szekuláris humanizmus egy naturalisztikus világnézet, fő értékei az ésszerűség, az együttérzés, a tudományos vizsgálódás, az erkölcs, az igazság és az egyenlőség.)"

Az értékekkel tökéletesen egyetértek, de ha nem baj én azért kérdeznék. Írtad, hogy a hagyományok adják az erkölcsi alapot. akkor mondjuk a vallás is? nem is ez a lényeg, hanem itt megakadtam az igazságon és erkölcsön, hogy végül is mi számít erkölcstelennek és mi számít már igazságtalannak? mi alapján van ez belőve? vagy ez szubjektív? úgy van ahogy az egyén éppen gondolja, hogy neki belefér?

"A tudatlanság és ehhez való ragaszkodás, deviancia és önzőség megvetendők."

Ez például erkölcsös e? Vagy éppen igazságos? Ilyenkor felfüggesztett állapotban van az egyenlőség? Miben egyenlő az ember akkor? külsőre és személyiségre per pillanat nem igazán, szóval gondolom a lényegébe. De ha egyenlő, akkor miért különböztetjük meg?

Az elítélés az például nem e önzés? Nem bántani akarlak, és lehet nem elég pontosan írtad le a megközelítést a nézetedhez, de ha jól emlékszem te többször minősítetted a szavaimat, sőt engem is negatívan persze, ha jól látom az előző 1-2 hsz-edben még az aláírt nevemet is kifiguráztad. Ez belefér az erkölcsbe, igazságba, önzetlenségbe, egyenlőségbe? Mert nekem picit fura. :)

a becsület dolgon is elméláztam közben, hogy végül is akkor mi a becsület? Kiállni a saját igazunkért? Vagy a komplett igazságért, ami az egészre értendő? Nem mindegy a kettő...másrészt pedig ragaszkodás az érzelmi állapot, ami ugye lelki függés...az igazsághoz nem ragaszkodsz, mert az az igazság, és a tied(mindenkié, ha azt tudja valaki nem sajátítja ki), így el nem veheti senki azt már...az ember ahhoz ragaszkodik, amiről azt hiszi csak az övé de elvesztheti...lehet pontatlanul fogalmaztál, de akkor te félsz elveszteni a becsületedet? vagy tényleg úgy értetted, hogy az eszmédért vakon kiállsz, amiben te hiszel. a vallásosok nagyja is ezt csinálja, és ezért is csúszik ki a szájukon negatívum, ezért hergelik magukat fel, vagy éppen kezdenek el félni...azt hiszem ez a fanatizmus, amikor ragaszkodunk valamihez, és minden mást figyelmen kívül hagyunk, elfogultak vagyunk ekkor...

"Először is nem hiszek semmi féle felsőgg hatalomban, vallási értelemben vett lélekben, tervezettségben, irányítottságban, kollektív célban az univerzum számára."

Ez is érthető. de akkor neked logikusan kifejtve, bizonyítva lett, hogy nem létezik egy felsőbb értelem az univerzum megjelenése mögött, ami esetleg tervezve hoz létre és tart fenn, ezzel egy közös alapot nyújtva az egészben létezőknek? Vagy ez csak a hiteden alapszik? Mert ha jól tudom ez az ami nem bizonyítható mérésekkel...így az elme/tudat hozza meg a döntést, ami nem akarlak elkeseríteni, de azt támasztja alá, hogy minden az elmédben létezik, hiszen attól függ hogyan éled meg azt amit tapasztalsz. :)

ui.: Semmiképp se érts félre, csupán érdeklődöm, hogy akkor neked végül is mi a bajod avval, hogy a kérdező például felfigyelt egy ilyen dologra önmagától?

Ezzel árt e másnak? Mennyire befolyásol ez téged, hogy ő lát értelmet egy ilyen dologban, amiről meséltem?

üdv

26/F

LastOne.Left

tegnap 11:51

Ha arra vagy kíváncsi, hogy maga a tanítás hogyan került a kezembe, akkor adok neked leírást. de csak a konkrét momentumot mesélem el, mivel csak az köthető egy másik személyhez...és a többi, akár "tetszik akár nem" az Önvaló számlájára van írva. :P

egyébként a menet pont itt gyakorikerdesek.hu n történt. Magamba méláztam és pontot akartam tenni egy dolog végére. Túlélem e a halált. Ezt olyan formában akartam kikövetkeztetni, hogy feltettem egy olyan kérdést, hogy az ember közvetlen a halála előtt fel tudja e idézni emlékeit, gondolatait. ezt azért, mert ha az ember már haldoklik, akkor az agya nem működőképes oly módon, mint korábban, tehát gondolkodás sem megy, emlékezés sem, stb. Tehát kiírtam a kérdést, és vártam, mert ha ezt meg lehet tenni, akkor bizony az elme az anyag felett áll egyértelműen, és tovább él a halál pillanat után is. Itt a kérdés, és érdemes megfigyelni az utolsó válaszoló kommentjét.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

A nagy poén pedig az, hogy a második oldalon egy leányzó mindenféle szó vagy vélemény(kérdésemre vonatkozó) nélkül csak odabiggyesztett egy könyvet. az érdekes a dologban az, hogy azóta jóba vagyok a hölggyel és meg is kérdeztem tőle, hogy végül is miért ajánlotta a könyvet. azt mondta, hogy konkrétan ő sem tudta akkor, egyszerűen elolvasta a kiírt kérdést, és odarakta...jól tette és valószínűleg nem is véletlenül. :)

Az pedig, hogy miért kezdtem el keresni úgymond, milyen céllal és ezek a dolgok, pedig mind, mind önmagamból vannak, senki és semmi nem vezetett rá ezekre a dolgokra, egyedül nyomattam következtetést, magamtól kezdtem ebbe bele, mert már előtte ott volt bennem egészen kicsinek is...aztán rájöttem, hogy nem is vagyok úgymond egyedül, pontosabban az "én" enyhén többről szól, ahogyan 10-12 évesen is éreztem belül. No mindegy ebbe nem megyek bele, mert ez nem mérvadó, mivel ez az én utam...nem én vagyok a lényeg, hanem az elv. :P :D

üdv

26/F

LastOne.Left

"Az értékekkel tökéletesen egyetértek, de ha nem baj én azért kérdeznék. Írtad, hogy a hagyományok adják az erkölcsi alapot. akkor mondjuk a vallás is? nem is ez a lényeg, hanem itt megakadtam az igazságon és erkölcsön, hogy végül is mi számít erkölcstelennek és mi számít már igazságtalannak? mi alapján van ez belőve? vagy ez szubjektív? úgy van ahogy az egyén éppen gondolja, hogy neki belefér?"

Igen, már néhányszor máshol megjegyeztem, hogy mint erkölcsi alap, a vallás jó, de semmi egyébre. De sokkal inkább a népi hagyományokra gondoltam, mint vallásos hagyományokra. Erkölcs dolgában nem sok dologban tér el a kettő egymástól.

"Ez például erkölcsös e? Vagy éppen igazságos? Ilyenkor felfüggesztett állapotban van az egyenlőség? Miben egyenlő az ember akkor? külsőre és személyiségre per pillanat nem igazán, szóval gondolom a lényegébe. De ha egyenlő, akkor miért különböztetjük meg?

Az elítélés az például nem e önzés? Nem bántani akarlak, és lehet nem elég pontosan írtad le a megközelítést a nézetedhez, de ha jól emlékszem te többször minősítetted a szavaimat, sőt engem is negatívan persze, ha jól látom az előző 1-2 hsz-edben még az aláírt nevemet is kifiguráztad. Ez belefér az erkölcsbe, igazságba, önzetlenségbe, egyenlőségbe? Mert nekem picit fura."

Nos igen, ez elsőre tényleg kissé ellentmondásosnak hathat, igyekszem is elmagyarázni a lényeget. Mint írtam, egy szekuláris humanizmushoz közel álló, de attól sok pontotn eltérő eszmét képzelek el. Ha valaki tudatlan és meg ragaszkodik is hozzá, akkor nincs értelme a szekularizmusnak. A másik pontja a humanizmus. Itt viszont a dolog sérül azért, hogy koherens és erős közösség jöhessen létre, melyhez egymáshoz hasonló emberekre van szükség. A deviancia bomlasztólag hat rá, főként ha elterjed. Az önzést pedig inkább anyagi értelemben gondoltam, hogy az egyén ne helyezze saját érdekeit a közösség érdekei felé, és itt kapcsolódik a dolog a devianciával. Ha egy deviáns önzőségből a közösséghez akar tartozni, bármennyire is nem illik bele, az konfiktusokat szül körülötte.

"a becsület dolgon is elméláztam közben, hogy végül is akkor mi a becsület? Kiállni a saját igazunkért? Vagy a komplett igazságért, ami az egészre értendő? Nem mindegy a kettő...másrészt pedig ragaszkodás az érzelmi állapot, ami ugye lelki függés...az igazsághoz nem ragaszkodsz, mert az az igazság, és a tied(mindenkié, ha azt tudja valaki nem sajátítja ki), így el nem veheti senki azt már...az ember ahhoz ragaszkodik, amiről azt hiszi csak az övé de elvesztheti...lehet pontatlanul fogalmaztál, de akkor te félsz elveszteni a becsületedet? vagy tényleg úgy értetted, hogy az eszmédért vakon kiállsz, amiben te hiszel. a vallásosok nagyja is ezt csinálja, és ezért is csúszik ki a szájukon negatívum, ezért hergelik magukat fel, vagy éppen kezdenek el félni...azt hiszem ez a fanatizmus, amikor ragaszkodunk valamihez, és minden mást figyelmen kívül hagyunk, elfogultak vagyunk ekkor..."

Becsületes az, aki a közösség értékrendjét követve él. Aki ebben megsérti, azesetben ki kell állnia, és megvédenie becsületét. Ez számos kultúrában így volt. A miénkben is, a múlt század elejéig.

"Ez is érthető. de akkor neked logikusan kifejtve, bizonyítva lett, hogy nem létezik egy felsőbb értelem az univerzum megjelenése mögött, ami esetleg tervezve hoz létre és tart fenn, ezzel egy közös alapot nyújtva az egészben létezőknek? Vagy ez csak a hiteden alapszik?"

Ez a magánvéleményem (ami meggyőző bizonyítékok hatására változhat), merthogy a kérdező azt kérdezte, hogy miben hiszek. De ennek szilárd alapja van. Csak hogy néhány ilyet említsek:

[link]

[link]

[link]

"Az ember, aki alaposan meggyőződött az okság törvényének egyetemes működéséről, egy pillanatra sem tudja elfogadni egy létező gondolatát, aki beleavatkozik az események folyamába. Számára nincs értelme a félelem vallásának, és ugyanilyen kicsi a társadalmi és erkölcsi vallásnak." - Albert Einstein

És hogy miért nem hiszek? Miért pont ezt választottam? Mert Isten egy állitás, míg a tagadása egy állítás tagadása, nem pedig Isten tagadása. Egy állítást pedig akkor fogadunk el, ha be van bizonyítva. Így működik a tudomány. Ennél fogva nem is volt szükséges a nemléte bizonyítása.

Végül az egyik cikkből idéznék egy már korábban is idézett részletet:

"A tudásunknak mindig lesznek házagai, ha úgy tetszik határai. Mindig lesznek folyamatok, amelyeket nem ismerünk teljes részletességgel, vagy egyáltalán nem, mert eddig még nem kutatta senki. Kijelenthetjük, hogy ott lakik Isten, de annál kínosabb, ha a tudásunk határai kicsit kijjebb kerülnek, például új felfedezések nyomán és kiderül, hogy mégsem."

aszinkroforgogep.

Nagyon érdekes dolgokat írsz, de mi van ha egy vallás(és most a dogmáktól, és badarságoktól mentesen gondoljunk a vallásra) egy jóval nagyobb közösségről és annak erkölcséről beszél? Egy univerzum nagyságú közösségéről?

Írod, hogy a tudatlanság gond, főleg ha ragaszkodunk hozzá, de nálad mit jelent tudatlannak lenni? Tehát mi alapján van ez belőve? Mondjuk ha nem gond, és a múltkor sem válaszoltál, de például azzal amit én mondok mi a probléma? Mi olyat írtam, amivel a másik embert félrevezetem? Szeretném ha ezt megbeszélnénk, mert úgy érzem te általánosítasz, ami nem fér bele az erkölcsiségbe, hiszen először megismerjük a másikat, és utána végiggondoljuk a mondandóját nyugodtan elfogulatlanul, és utána ítéljek meg...de semmiképp sem el. főleg egyből az elején. Azért is tértem ki az önzésre, mert ha jól veszem ki, te hiába vagy a saját közösségedben önzetlen...ha egy másik közösséggel szemben pedig lenéző vagy és bunkó. Az még mindig önzés. :)

A becsületrésszel egyetértek, de ha hamis lábakon áll az egyén hitrendszere(vagyis eltér mástól a becsületről alkotott hite), akkor is jó dolog e kiállni azért? S a becsületmegvédés tettlegességgel értjük, vagy csupán arról van szó, hogy kedvesen és érthetően a támadó tudtára adjuk, hogy nincsen igaza, és a mi "lelkiismeretünk" tiszta?

""Az ember, aki alaposan meggyőződött az okság törvényének egyetemes működéséről, egy pillanatra sem tudja elfogadni egy létező gondolatát, aki beleavatkozik az események folyamába. Számára nincs értelme a félelem vallásának, és ugyanilyen kicsi a társadalmi és erkölcsi vallásnak." - Albert Einstein"

Érdekes gondolat...de mi van akkor, ha nem egy külső beavatkozóról van szó? Mi van ha ez az egyetlen Létező önmagát változtatja tudatosan? Tehát az anyagnak és a "körülményeknek" valamiből eredniük kell, valamire szükség van, ami egyszerre teljes(minden benne van) és változatlan, amolyan gyűjtőforrás, vagy mittudomén...ezért is szoktam átugrani az olyan kísérletek, mint amiket belinkelsz, mert itt a dolgoknak az "elejéről" van szó...arról, hogy mi adja az anyagot és az anyagnak önmagában hordozott tulajdonságát. szóval ha hajlunk valamelyest a deizmusra, akkor már jók vagyunk..ugyanis a deisták kicsit elnéztek valamit...megfeledkeztek arról, hogy egy teremtő erő képtelen önmagától elszeparált létezőket alkotni...s mivel anyagi megjelenés "előtt", ez a deista Isten "ott" volt, ezért amit létrehozott az az Ő szerves részét képezi, mivel csak magából hozhatta létre azt ami van, mert csak Az van, amikor anyag nincs úgymond. :)

Egyébként te ugyanúgy hiszel, csak nem abban, hogy Isten létrehoz. De vajon azt elhinnéd e, hogy a mindenség komplettül, végül is az ami létezik akár anyagi, akár mentális síkon, az mind egy nagy Egész, amit én Istennek nevezek?

Ja és például azt is állítják, tudod, amit megemlítettem, hogy van egy külső világ azon kívül, ami nekünk az elménkben bent van. Azt sem lehet bizonyítani, mert akármit tesz az ember, csak azzal lehet kapcsolatban, ami tudatában jelenik meg. szóval ez csak feltételezés, hogy hát kéne lennie, ha már látunk valamit...ezért is adtam a leírást neked korábban, hogy végül is hogyan néz ki a bizonyos kinti világ és ezért is tettem fel a kérdést, hogy vajon létező e. :)

üdv

26/F

LastOne.Left