A XXI. századi ember valóban elhiszi, hogy egy ember a vizen járt és a vizet borrá változtatta az ókorban?

Szia!

Tudod a keresztények ennél sokkal cifrább dolgokat hisznek el! Mi nem abban hiszünk, hogy egy ember vizen járt és a vizet borrá változtatta, hanem abban, hogy a mi Termető Istenünk annyira szeretett bennünet, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ez az egyszülött fiú nem tekintette zsákmánynak, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem megüresítette mahát, szolgai formát vett fel és emberré lett, hogy vére által megmentsen bennünket. Jézus Krisztus nem volt sem varázsló, sem mágus, nem azért járt a vizen, mert ilyen csodás képessége volt, hanem azért járt a vizen, mert az Isten hatalmat adott neki arra, hogy a vizen járjon. És nem azért változtatta a vizet szőlőlévé, mert ilyen képessége volt, hanem mert kérte az Atyját erre, és ő megcselekedte, és ezáltal bizonyság lehetett más ember számára arról, hogy ő az Isten Fia.

Bizonyítékot szeretnél? Ajánlom figyelmedbe Blaise Pascal híres fizikus Gondolatok című könyvét, ahol szépen levezeti tudományos igényességgel, hogy miért hihetjük el a Biblia történeteit, és miért igazak a tanítványok bizonyságtételei.

Üdv. Péter

Sziasztok!

Kedves utolsó ezt kifejtnéd részletesebben? Elég jól ismerem a Bibliát, de ezek egyikét sem olvastam benne, hogy bármi ilyenre biztatna...

Válaszodat előre is köszönöm.

Üdv. Péter

Láttam egy műsort a TV-ben, amiben bebizonyították, hogy a mitológiának volt valóságalapja és a helyszíneket is megtalálták. Tehát nem igazán csak mese volt.

Sokszorosan dokumentálható, hogy a hit tesz minket szabaddá a félelemtől. "Mit féltek, kishitűek?" (Mt 8,26) "Te kishitű!" – korholja Jézus Pétert, amikor megijed a vízrelépéskor. "Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36; L 8,5) – bátorítja Jézus Jairust.

Tehát amiről te teszel említést, az a félelem nélküli élet megvalósításának elérése. Minden embernek ez lenne a célja, megszabadulni a félelemtől és helyébe a hitet állítani.

"Sajnos" én még azt is elhiszem:

"Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag,s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda !- odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen /Mt 17,20/

Nem tudom mennyi tudományosan alapozott bizonyíték létezik ez ügyben, de azt tudom, hogy a hit segítségével akár egy hegyet odébb lehet tenni.

Az emberek, ha olyan dolgot látnak, vagy tapasztalnak, amit nem tudnak megmagyarázni, akkor véletlenről beszélnek, és hamar megfeledkeznek róla. De ha egy ilyen véletlen nagyon szembetűnő, akkor a vallásos emberek természet fölötti vagy isteni beavatkozást, csodákat emlegetnek, a szkeptikusok pedig csűrik-csavarják a dolgot, csakhogy ne kelljen elismerni, hogy olyan dolog történt amit nem tudnak megmagyarázni.

Csak nagyon kevesen tudják, hogy létezik egy kevésbé ismert természeti törvény ami minden más természeti törvényt alkalom adtán érvényteleníthet, és egy ilyen alkalom lehet az ember tökéletes utasítása. De mivel az ember tudatlan e törvény felől, nem képes ezt tudatosan alkalmazni, ebből ered az, hogy ez a törvény általában csak véletlenszerűen érvényesül. Vannak azonban embertársaink akik rájöttek, hogy valóban létezik egy ilyen magasabb rendű természeti törvény és megtanulták ezt tudatosan alkalmazni. Názáreti Jézus ismerte ezt a törvényt és képes volt ezt tudatosan alkalmazni, akkor a víz a lábai alatt oly szilárd lett mint a szikla. Akkor felszólította Pétert, egyik tanítványát, hogy kövesse példáját. Péter is tett néhány lépést a víz felszínén, addig míg eszébe nem jutott: „hiszen ez lehetetlen !”, akkor alásüllyedt.

E törvény alapja a hit, ez a törvény Isten. Ha van akkora hited …, akkor semmi se lehetetlen.

Sziasztok!

Több külső forrásban is megjelenik Jézus személye. Josephus Flavius Zsidók története című művén kivül találhatunk utalásokat a zsidó irodalomban még a Talmudban is. Ezek elsősorban hitvitázó jellegűek. A kortárs zsidó irodalmon túl a korban közel álló római történetírásban is találhatunk még Jézusra vonatkozó adatokat, említéseket. Tacitus Annaleseiben név szeirnt említi meg Jézust. Tacitusénál nagyobb jelentősége van kortársa Suetonius tudósításának a Vitae Caesarum c. munkájában. Ez teljesen megegyezik azzal amit az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk a Bibliában. Hasonló jelentőséget tulajdoníthatunk az ifjabbik Plinius levelének, amelyet 111-ben mint prokonzul írt Bithíniából Trjanushoz.

Figyelmetekbe ajánlom még Blaise Pascal tanúságtételét a Gondolatokban, mely világossá teszi, hogy az evangéliumoknak logikailag megközelíthető belső összefüggései vannak, melyek nagyban erősítik a hitelességüket!

Üdv. Péter