Mi módon jelentette ki nektek magát Isten? Miért hisztek Benne, milyen személyes élményetek volt vele?

"imádkozom sokat meg olvasom a Bibliát is,igyekszem,csak néha jó lenne ha tényleg érezném,ahogy megérint engem."

Nos, elsősorban legyen elegendő önismereted magadról, tartsd meg, Isten mit szeretne tőled, és tedd magad Isten kezébe. Elmélkedj a Szentírásban, próbálj minél több gyümölcsöt leszakítani, felfedezni, hogy Istennel bensőséges kapcsolatot kialakíthass. Mielőtt tovább mennék, megkérdezném, milyen felekezethez tartozol.

Szia!

Nekem számtalan tapasztalatom volt az Úrral. Volt, hogy imatapasztalat. Volt, hogy egyéb.

Egyik esetben, amikor azt a munkát végeztem, amiről azt gondoltam, hogy az Úr nekem szánta, nagyon rossz hatások értek. A sokadik után sírva imádkoztam, hogy kapjak valamilyen jelet, hogy talán mégsem ezt a munkát szánta nekem az Úr, vagy én csináltam valamit rosszul. Néhány óra múlva választ kaptam egy hozzászóláson keresztül.

Én azt javaslom, Te is tárd ki a szíved az Úrnak, mondd el Neki, hogy mi bánt, hogy egyedül érzed magad, kérj Tőle bizonyságot. Biztos, hogy válaszolni fog.

Áldjon az Úr!

manju

Én is voltam így, mint Te. Arra gondoltam, ha Isten megjelenne nekem, akkor hinnék Benne. Igazán, csak egy pillanatra kívántam. De nem történt semmi. Sokáig küzdöttem ezzel és arra gondoltam, ha Isten nincs, akkor feleslegesen tartóztatom meg magam egy csomó dologtól.

Mindenesetre azért folyamatosan olvastam a Bibliát és imádkoztam. Aztán kaptam egy ajánlatot, egy jónak tűnő lehetőséget, hogy valahová elutazzak, ez meghatározta volna a további életemet is. Olvastam a Bibliát és egyértelműen értettem, hogy az az irány, amibe elvinne ez az utazás Isten ellenére van és Isten azt várja tőlem, hogy mondjak nemet. Nagyon fájó szívvel írtam meg a lemondó e-mailt, de amint rákattintottam a "Küldés" gombra, tudtam, hogy jól döntöttem és megtelt a szívem bizonyossággal, hogy Isten igenis létezik.

Isten sokszor nem teljesíti azt, amit kérek és nehéz dolgokat is megenged az életemben, de ez nem azt jelenti, hogy Ő nincs. Ahogy vezet végig az életen, ahogyan megszólít a Bibliában, ahogyan bennem megérleli a tudását annak, mit miért cselekszik, az bizonyítja nekem, hogy Ő van.

Azt gondolom, sokan azért lesznek hajótöröttek a hitben, mert nem tudnak csendben várni és figyelni Istenre. Mindig csak az élményeket hajhásszuk, pedig Isten dolgait csak úgy érthetjük meg, ha kitartóan figyelünk Rá.

Ne add fel, imádkozz sokat, olvasd a Bibliát, Isten szólni fog hozzád azon keresztül!

Velem is előfordulnak néha hitbeli instabilitások, de attól tartok, nem mond igazat, aki azt állítja, hogy vele nem, vagy nem is hisz annyira, mint gondolja...

Nekem néha azt kell mégis kérdeznem magamtól: mi az, amin keresztül NEM szól hozzám Isten? Sokszor a legapróbb történéseket is áthatja gondviselő szeretete. Annyi mindenben és mindenkiben megmutatkozik a hatalma körülöttem. Csak ne féld szeretni Őt, és megköszönni az utolsó morzsát is neki.

A hálaadás nagy lehetőség arra, hogy észrevedd.

Én pl. nagyon köszönöm, hogy minden reggel fel tudok kelni, kimászni az ágyamból, hogy vannak lábaim, amikre ráállhatok, mert még el is bírnak... És kapok levegőt... És van mit beszívni... és van ivóvizem... és családtagjaim, lehetőségem tanulni, szép fák a házunk környékén, hogy tudok írni, hogy van netem, amin itt most tudok felelni a kérdésedre... Ez az egész mind nem természetes. Hanem ajándék.

Köszönöm, Istenem!

S így végig lehet bármit gondolni. Nagy hálákat szoktam néha adni, hogy ebbe az országba, városba, negyedbe születtem, hogy azok taníthattak, akik, azt tanultam, amit, hogy azok voltak a hibák, amik, mert általuk formálódhattam, csiszolódom... Minden kegyelem. :)

Isten áldjon meg, és öleljen át gyengéd szeretetével!