A teremtésnél miért említi Isten, hogy egy földnek az aranya igen jó?

Kedves kèrdező,a 1.Mozes.1:11,12-ben mivel a ki irt idèzetek nem azonasak a Károliban sem az UVF-an.

Vagyis az idèzeted nem talál a bibliával.

Kèrlek világosits fel pontosabban,elolvasva a biblia verseket.

"nem fogsz tudni válaszolni sem."

Írd be neki az egyest, mit képzel magáról. Nekem meg magatartás intőt írj, mert be merek szólni a szent kérdezőnek.

nem tudom, hogy keveredett elő ez a kérdés- de visszanéztem, egy választ sem köszöntél meg, fölényesen reagáltál mindig, pedig voltak értelmes válaszok, nem vallásellenesek - és most meg előítéletes vagy - nem biztos, hogy nem tudja a választ.

Az arany a Nap, a szellemi középpont, a fény, az Abszolútum szimbóluma. az egész világon, mindig, minden tradícióban és minden korban.

Peruban a templom mögött van egy kert, ahol minden arany. Oda csak a pap léphetett be, az arany nem volt senkinek a birtokában. Emlékeztető volt az aranykorra - és arra, hogy a feladat visszatérni az arany középpontba.

Szívesen, máskor is.

De minden jót, nem kell ezen tovább rágódnunk.

"de számunkra az arany materiális érték"

"Ezt még akkor mondta, amikor még nem volt lakosság, és semmilyen kultúra."

- egyáltalán nem erről van szó, nem mohó, kapzsi bankárok aranyáról.

Hanem az aranykorról és az arany tudatállapotról

Amiről József Attila úgy ír: "arany öntudat".

-------

Hamvas így ír:

"Peruban a főtemplom szentélye mögött rejtett kert volt. Magas falakkal vették körül, a kapun csak a király, a főpap és néhány beavatott léphetett be. A kertben minden aranyból volt. Aranyból voltak a fák, a fák ágai, s az ágak levelei; aranyból volt a fű, az utakat szegélyező fűkocka; a földet aranyporral szórták be. Aranyból voltak a virágok, a lépcsők, a pillangók, a fákon ülő madarak, az állatok, amelyek ott hűsöltek az aranyfák tövében, vagy az arany pázsiton napoztak; aranyból volt a kert közepén álló ház, és annak minden része: a kilincs, a küszöb, a padló, a tető és benne a bútorok, a székek, az asztalok, az ágyak és az edények.

Az aranykert nem a királyé volt, nem a főpapé, nem a papságé vagy az egyházé. Mint ahogy az arany Peruban nem lehetett senki ember tulajdona, a kert sem volt az.

A szent kert a világnak az az állapota és képe, amilyen a világ eredetileg volt, s amilyen végül is lesz. A világ képe akkor, amikor a Teremtő kezéből kikerült, és amikor az ember a Teremtőnek visszaadja.

Az újszülött világ, az első világ, és az utolsó világ, a megdicsőült világ. Az ősi aranykor, amit Isten teremtett, és a végső aranykor, amit az ember teremt. És a világ magja: a tulajdonképpeni és a valóságos világ. Az a világ, amelynek a kerten kívül fekvő alakja lehet bármilyen sötét, romlott, mulandó, gonosz, örökké változó - lehet bármennyire magántulajdonná, millió darabra tépve és szaggatva, lehet hideg, fagyos, állhatatlan, cseppfolyós, az aranykert változatlanul ragyog belül a dolgokban, az emberekben, az időben, ott van romláson, mulandóságon túl és kívül és felül.

Az aranykert a világ ősképe, amely a világban elmúlhatatlanul él. A szent kert úgy terül el a főtemplom mögött rejtve, csak a beavatottak által ismerten, ahogy a világ mélyén nyugszik a szent kert: aranykert, paradicsom, elízium, az öröklét azok számára, akik tudják: ez volt a világ, az ember, és ezzé kell lennie.

Ember, a világot ezzé kell tenned! Te voltál az, aki ezt az aranyvilágot porrá és homokká, kővé, sárrá, mulandó és értéktelen, otromba anyaggá, feloszló hússá és halandó életté tetted! Ne felejtsd el, ember, hogy vétkedet jóvá kell tenned és a világot vissza kell vinned oda, ahonnan lerántottad!

A világot újra aranykertté kell tenned!"