Miért bűn az önkielégítés és kinek miért jó ezt hirdetni, illetve nem csinálni?

Kedves kérdező!

A Bibliában az a mondat, hogy „Ne végezz önkielégítést!” valóban sehol sem szerepel. A gyakran érvként felhozott Ónán történetének ilyenképpen való értelmezését sem tartom helyesnek. Ónán szándékosan ellene ment az Úr parancsának, miszerint utódot kellett volna támasztania testvére feleségének, Isten ezért büntette meg.

Összegyűjtöttem viszont pár részt, ami talán segít a helyes szemléletben.

El kell mondjam, hogy hívő keresztényként nem is olyan régen még sajnos nekem is problémát jelentett ez a dolog. A következőkkel találtam szemben magam:

1.megmagyarázhatatlan bűntudat érzés

Találtam ehhez egy Bibliai részt:

Róma 2: 14-16 ,,Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.”

Ebben a versben tehát az van, hogy a lelkiismeretünket Isten adta, ennélfogva valószínűleg az a bűntudat sincs ok nélkül.

2. Észrevettem, hogy máshogy nézek a lányokra. Egyre többször kaptam azon magamat, hogy potenciális szexpartnerként méregetem a mellettem állókat, s ha megláttam egy olyan lányt, aki egy kicsit is jobban tetszik, már automatikusan ezen jártak a gondolataim, elképzeltem, hogy milyen is lenne ha… És egyre kevésbé fordítottam figyelmet a többi értékére; ha akartam, ha nem, egyre inkább csak ez tudta lekötni a figyelmemet.

Ugyanide sorolható az is,hogy mire gondol az ember közben. Fantáziál.

Ezekről viszont már beszél egy másik Bibliai rész:

Máté 5:27-28 ,,Hallottátok, hogy megmondatott: Ne Paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele a szívében.”

Nyilván lehetne vitatkozni arról, hogy a ,”kívánsággal tekint” pontosan mit jelent a gyakorlatban, innentől már csak az a kérdés, hogy az ember kiskapukat, vagy tényleg az igazságot keresi. Nyilván önmagában nem számít bűnnek az, hogy vonzódunk a másik nemhez, de szerintem aki őszinte magához, az tudja, mi a két dolog között a különbség.

3. Az előző kettőhöz kapcsolódva egy másik Bibliai rész:

Galata 5:16-17 ,,Intelek titeket,: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságait ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.”

Galata 5:19 ,,A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, BUJÁLKODÁS.

Galata 5:22-23 ,,A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, BÉKESSÉG, TÜRELEM, szívesség, jóság, hűség, szelídség, ÖNMEGTARTÓZTATÁS. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a Bibliában a „test” szó gyakran az emberi bűnös természet szinonímájaként értelmezett, és nem az ember fizikai testeként, ám ha figyelembe vesszük a fentebb leírtakat: a bűntudatot, és a szemléletmód változását, akkor elmondhatjuk, hogy ez az egész ügy tényleg a Lélek ellen tör. Tovább bizonytalanít minket a „bujálkodás” szó; tágabban is lehet értelmezni, de nem lehet egyértelműen kimondani, hogy az önkielégítés ebbe nem tartozik bele.

Márpedig ha így van, akkor nincs „békességünk” a dologgal kapcsolatban. A Lélek gyümölcse pedig békesség. „Türelmes”-nek sem vagyunk mondhatóak, ha önkielégítést végzünk, hiszen nem csak hogy a leendő házasságunkig nem tudunk várni, ahol a szexualitás helye van, hanem egyre több dolog kezd el az életünkben ekörül forogni, hogy jaj, mikor leszek már végre egyedül, vagy hol van a legközelebbi wc…

És ugyanakkor nem nevel „önmegtartóztatásra” sem. Vágyunk valamire, és amilyen gyorsan csak lehet, be akarjuk tölteni ezt a vágyat. Nem mondom, hogy buddhistának kell lennünk, de ha megszokjuk, hogy minden vágyunk azonnal teljesül, sokkal nehezebben tudjuk majd venni az élet nehezebb szakaszait, ez tény.

Ha kereszténynek mondod magadat, akkor itt felteszem neked a kérdést: Itt állsz egy adag Bibliai rész előtt, ami ellene mond az önkielégítésnek. Ha nagyon akarod, biztosan tudnád mindegyiket úgy átértelmezni, hogy ne mondjon az önkielégítés ellen. De ha elbizonytalanított és inkább tanácstalan vagy, mint meggyőzött: Megéri neked kockáztatni, hogy lehet, hogy Isten nem néz erre a dologra jó szemmel, de te mégis csinálod? Megtennél olyan dolgot, amin lehet, hogy a barátnőd kiakad, ha egy kisebb plusz energiabefektetéssel a lehetséges probléma forrása elkerülhető? Istennel miért tennéd ugyanezt? Tényleg ér annyit ez az egész?

Ha pedig nem megy, hogy abbahagyd, ahogy nekem se nagyon ment magamtól: kérd Istent, hogy segítsen ebben! Isten számtalan helyen írja a Bibliában, hogy ha valamit az ő akarata szerint, hittel kérsz tőle, akkor azt megadja neked.

Remélem tudtam segíteni.