Megtért keresztények, hogy ha volt olyan, hogy elbuktatok azt hogyan lehet elrendezni magatokban?

Vannak akiket a vér sem állít meg...

Szerintem a kérdésedre a válasz attól is függ, hogy miben és mennyire buktál el. Mennyire vagy kísértve stb...

Egyik ember sem tökéletes, mindenki szokott hibát elkövetni, de nem mindegy, hogy hányszor, hogyan és miért.

Idézek egy igét, és ezt nem is magyarázom, egyértelmű:

I. Ján.2.1

Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

2

És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért;

Én még nem hallottam olyan keresztényről, aki ne vétkezett volna megtérése után.

Megbánta, megvallotta és ment tovább....

Isten pedig eltörölte.

Megpróbálom egy kicsit realistább módon megközelíteni a kérdést.

Az embernek van egy tudatos énje, és egy tudatalattija.

Nem mindegy, hogy a bűn fogalma melyik régióba van beépítve!

Ha a tudatos éneddel belátod valamiről, hogy bűn, de a tudalattid nem fogadja ezt el, akkor van az, hogy ellenállhatatlan késztetést érzel a bűnre, és sanyargatnod kell magad, hogy távol tartsd magad tőle, vagy egyáltalán nem is sikerül. A parancsot leginkább a tudalatti adja ki, a tudatos csak elfogadhatja, vagy felülbírálhatja, de tudatosból visszaparancsolni a tudatalattinak nagyon nehéz. Ezért ha a bűn kerülése nem a tudatalattiból fakad, akkor gyakorlatilag teljesen ellene kell dolgozni, ehhez hatalmas akaraterő, kitartás, gyakorlás, idő kell, legalábbis felnőtt korban.

Ellenkező esetben, ha a bűn fogalma a tudalattiba épült, akkor természetesnek vesszük, hogy el kell kerülni az adott dolgot, és ha a körülmények mégis rávezetnek, furdal a lelkiismeret. Ez esetben, mivel a tudatalatti serkent cselekvésre úgymond, nem okoz nehézséget elkerülni a bűnt, nincs igazán csábítás.

Mi a megtérés?

A megtérésben a tudatos, és a tudatalatti régiónak is szerepe van. Ha például valaki bűnös életet él a tudalattijában elültetett bűn fogalmak ellenére, mert logikusan helyesnek ismeri a helytelent, és valami tanulás vagy változás hatására belátja az illető, hogy tévedett, és a lelkiismerete helyesen sugall, azt lehet megtérésnek nevezni.

Másik eset, hogy az ember úgy tér meg, hogy például nem kapott vallásos nevelést kis korában, így a tudatalattiból részben van egészben hiányozhatnak bűnről alkotott fogalmak. Ez nem mond ellent az eddigieknek, mert sok bűn van, és nagyon elvetemült embernek kell lenni ahhoz, hogy például a keresztény eszmével ne mutasson semmiféle átfedést a tudalattija, főleg keresztény kultúrkörben.

Ha a tudatos gondolkodás valami oknál fogva megleli a logikai kapcsolatot pl. a kereszténység és a tudatalattijában jelenlévő belső késztetések között, az is megtérés, és ilyenkor feloldódik egy ellentmondás, energiák szabadulnak fel, kellemes érzés, stb.

Ez segíthet abban, hogy az ember a tudalattija ellentmondásait akaraterővel és kitartással legyűrje. Eközben például lehetnek hibák, mert van csábítás, a tudalatti képes becsapni a tudatost, ál-érveket hozni a vétkezés mellett, szóval a tudatosnak mindig résen kell lennie, és ez nem mindig sikerül.

A legjobbaknak sem!

A biblia a mérvadó ebben az esetben is.

Nos ha valaki olyan súlyos bűnt követ el ami bibliai alapelvet sért azt nem tudja magában lerendezni a teremtővel.

Mert olyan állapotban van amiért nem hallgatja meg a teremtő, a bűne miatt akadályba lépnek az imái.

Erre tanácsolja Pál a következőket:

(Jakab 5:14, 15) 14 Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében. 15 És a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt, és Jehova felemeli őt. Ha bűnöket követett is el, megbocsáttatik neki.

*** w10 9/1 24. o. Elvárja-e Isten, hogy meggyónjuk a bűneinket? ***

Elsősorban azért kell megvallanunk a bűneinket – akár egy embertársunk ellen, akár Isten ellen vétettünk –, hogy ismét helyeselt állapotban lehessünk Isten előtt. Jézus Krisztus rámutatott, hogy ha vétettünk egy embertársunk ellen, helyre kell hoznunk a történteket, és ki kell békülnünk vele. Csak így imádhatjuk Istent tiszta lelkiismerettel (Máté 5:23, 24). A Példabeszédek 28:13 ezt mondja: „Aki elfedezi törvényszegéseit, nem lesz sikeres, aki viszont megvallja és elhagyja azokat, irgalomra lel.” Ha megalázzuk magunkat Jehova Isten előtt, és a megbocsátását kérjük, elnyerhetjük a kegyét, és a megfelelő időben felmagasztal bennünket (1Péter 5:6).

Pál apostol írja a Római levél 7-ben:

14

Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.

15

Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem.

16

Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.

17

Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.

18

Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.

19

Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.

20

Ha pedig én azt cselekeszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.

21

Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.

22

Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;

23

De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.

24

Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?

25

Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.

Tehát elmondtad valakinek az igazat, ami fájt neki?

És azért vagy szomorú, mert ha hazudtál volna, akkor elkerülhetted volna a "bántását", de nem akartál hazudni és úgy érzed, hogy ez a tetted rossz volt, de ha hazudtál volna, az is rossz lett volna?

Mi az igazság?

Mond el kérlek:)

Nem veszünk össsze!