Mi igazolja a Biblia isteni eredetét?

1. Semmi.

2. Még mindig semmi.

3. Abszolúte semmi.

Az ihletettség bizonyítéka?

Brendan McKay, az Ausztráliai Nemzeti Egyetem számítástechnikai tanszékének professzora elfogadta Drosnin kihívását, és kiterjedt számítógépes kutatásokat végzett a Moby Dick angol szövegében. A Drosnin által leírt módszert használva McKay azt állítja, hogy megtalálta az Indira Gandhi-, ifj. Martin Luther King-, John F. Kennedy- és Abraham Lincoln-gyilkosság „előrejelzéseit”, valamint más gyilkosságokét is. Továbbá McKay szerint Jichák Rabin meggyilkolását a Moby Dick is „megjövendölte”.

Visszatérve a Teremtés könyvének héber szövegére, McKay professzor és társai kifogásolták a Rips és munkatársai által végzett kísérletek eredményeit is. Állításuk szerint ezeknek az eredményeknek semmi közük valamiféle ihletett kódolt üzenethez, inkább a kutatók módszereinek és megközelítésének köszönhetők — az időpontok egybeesését csak a kutatók egyéni megítélése szülte. A tudományos viták tovább folynak erről a kérdésről.

Egy másik kérdés akkor merült fel, amikor olyan állítások láttak napvilágot, melyek szerint az ilyen rejtett üzenetek szándékosan lettek beágyazva a „mértékadónak elfogadott”, vagy „eredeti” héber szövegbe. Rips és társai állítólag kutatásaikhoz a „Teremtés könyvének . . . mértékadónak elfogadott . . . szövegét” használták. Drosnin ezt írja: „A ma létező valamennyi héber nyelvű Biblia betűről betűre ugyanazt a szöveget tartalmazza.” De csakugyan így van? A ma használatban lévő héber Bibliák között nincs „mértékadónak elfogadott” szöveg, hanem számtalan egymástól eltérő kiadás létezik, melyek különböző ókori kéziratok alapján készültek. A Biblia üzenete mindegyikben ugyanaz, viszont az egyes kéziratok nem egyeznek meg betűről betűre.

Sok mai fordítás a Leningrádi kódex alapján készült — ez a legrégibb teljes héber maszoréta kézirat, melyet i. sz. 1000 körül másoltak. De Rips és Drosnin nem ezt vette alapul, hanem egy másik szöveget, név szerint a Korent. A Harvard Egyetem egyik ortodox rabbija és matematikusa, Slomo Sternberg kifejti, hogy a Leningrádi kódex „csupán a Mózes 5. könyvében 41 betűvel tér el a Drosnin által használt Korentől”. A Holt-tengeri tekercsek olyan részeket tartalmaznak a Biblia szövegéből, melyeket több mint 2000 évvel ezelőtt másoltak. Ezekben a tekercsekben a helyesírás sok helyen jelentős mértékben eltér a később készült maszoréta szövegektől. Néhány tekercsben több szabadon betoldott betű is található a magánhangzók jelölésére, hiszen akkor még nem létezett a magánhangzó-pontozási rendszer. Más tekercsekben pedig kevesebb betűt használtak. Az összes meglévő bibliai kézirat összevetése azt mutatja, hogy a Biblia szövegének értelme változatlan maradt. Ebből azonban az is egyértelműen kiderül, hogy a helyesírása és a betűk száma szövegenként eltér.

Egy feltételezett rejtett üzenet utáni kutatás csak akkor sikeres, ha a szöveg teljesen változatlan marad. Már csupán egy betűeltérés is teljesen megváltoztatná a kihagyásokkal kapott betűsorozatot és az üzenetet, már ha egyáltalán van ilyen. Isten megőrizte üzenetét, mely a Bibliában található. De nem őrzött meg minden egyes betűt sértetlenül, mintha olyan jelentéktelen kérdésekkel foglalkozna, mint például a helyesírás változásai az évszázadok folyamán. Vajon nem arra következtethetünk ebből, hogy Isten nem rejtett titkos üzeneteket a Biblia szövegébe? (Ésaiás 40:8; 1Péter 1:24, 25).

Szükségünk van egy rejtett Biblia-kódra?

Pál apostol egyértelműen fogalmazott, amikor azt írta, hogy „a teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Timótheus 3:16, 17). A Bibliában található világos és egyértelmű üzenetet nem nehéz megérteni vagy alkalmazni, sokan mégis figyelmen kívül hagyják azt (5Mózes 30:11–14). A Bibliában nyíltan feltárt próféciák szilárd alapul szolgálnak arra, hogy elhiggyük az ihletettségét. A bibliai próféciák nem olyanok, mint valamiféle rejtett kód, nem tetszés szerintiek, és nem „támadnak saját magyarázatból” (2Péter 1:19–21).

Péter apostol azt írta, hogy „nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét” (2Péter 1:16). A Biblia-kód elképzelése a zsidó misztikában gyökerezik, „mesterkélt” módszereken alapul, elhomályosítva és eltorzítva a Biblia ihletett szövegének világos jelentését. A Héber Iratok egyértelműen elveti az ilyesfajta misztikus szemléletmódot (5Mózes 13:1–5; 18:9–13).

Milyen boldogok lehetünk, hogy eljutott hozzánk a Bibliában található világos üzenet és tanítás, amely segít megismernünk Istent! Sokkal nagyszerűbb ez annál, mintha úgy próbálnánk megtudni valamit Teremtőnkről, hogy rejtett üzenetek után kutatunk, amelyek egyének magyarázatai és a számítógép ihlette képzelet szüleményei (Máté 7:24, 25).

[Lábjegyzetek]

A héber nyelvben a betűknek számértékük is van. Ennélfogva ezeket az évszámokat nem számokkal jelölték a héber szövegben, hanem betűkkel.

A héber nyelvben nincsenek magánhangzók. A magánhangzókat az olvasó illeszti be a szövegösszefüggés alapján. Ha figyelmen kívül hagyjuk a szövegösszefüggést, teljesen megváltozhat egy szó jelentése, attól függően, hogy milyen magánhangzókat illesztünk be. Az angol nyelvben rögzítve vannak a magánhangzók, így az ilyen jellegű kutatás sokkal nehezebb és korlátozottabb.

A Biblia ihletettségével és a bibliai próféciákkal kapcsolatban további információ végett lásd az Egy könyv minden embernek című füzetet; Jehova Tanúi kiadványa.

A Biblia teljes harmóniája

Képzelj el egy 66 könyvből álló könyvtárat, amelyet körülbelül 40 ember írt 1600 éves időszak alatt. Az írók, akik különböző országokban éltek, három nyelvet használtak. Minden írónak más-más személyisége, képessége és származása volt. De amikor a könyveiket végül összegyűjtötték, kiderült, hogy valójában egyetlen nagy könyvet alkottak, amely elejétől végéig egy alapvető témát követ. Nehéz elképzelni, ugye? Mégis, a Biblia pontosan ilyen könyvtár.

A Biblia — Istentől ihletett?

A THE New Encyclopædia Britannica a Bibliát „az emberi történelem valószínűleg legbefolyásosabb könyvgyűjteménye” jelzővel illeti. Sokan a régisége miatt tartják igen figyelemreméltónak a Bibliát — egyes részeit 3500 évvel ezelőtt írták. Mégis a gyakorlatias és időszerű közlendője az egyik oka annak, hogy már több mint hárommilliárd példányt terjesztettek el belőle, és teljesen vagy részben, csaknem kétezer nyelvre lefordították, s ezzel minden idők legnagyobb bestsellerévé tették a Bibliát.

2 Ezen tényezők mellett — melyek mindegyike már önmagában is tiszteletet kelt a Biblia iránt — van egy másik jellegzetessége, amelynek köszönhetően korokon át oly befolyásossá és vonzóvá vált: az az állítása, mely szerint a Mindenható Isten ihletett kinyilatkoztatása. Mózes, a Tóra (a Biblia első öt könyve) összeállítója, „leírt” mindent, amit Isten közölt vele. Írásai tartalmazzák a teremtésről szóló beszámolót, a Noé napjaiban lejátszódó Vízözön megörökítését, Ábrahám történetét, és Mózesnek az Istenhez fűződő személyes kapcsolatát (2Mózes 24:3, 4). Dávid király kijelentette: „Az Örökkévaló szelleme szólott bennem, s az ő szava nyelvemen van” (2Sámuel 23:2). Más bibliaírók is hasonló kijelentéseket tettek arról, hogy isteni irányítás alatt készítették műveiket. Mindezen írások együttesen adják meg Isten tulajdon magyarázatát a történelemről — az események igazi tartalmáról, jelentéséről és végső kimeneteléről. Az Írások számos, egymástól igen különböző írója — királyok, alkalmazottak, papok és mások — mindannyian titkárként működtek közre abban, hogy megörökítsék Istennek, a Biblia Szerzőjének és az ígéretek Szavatolójának a gondolatait.

3 Mivel a Biblia isteni szerzőségre hivatkozik, sok ember ezzel kapcsolatos legelső kérdése a Biblia Szerzőjének tényleges létezésére irányul. Sokan nyíltan tagadják Isten létezését. Mások, azt feltételezvén, hogy az Isten fogalma és a Bibliában való hit ma már elfogadhatatlan egy értelmes ember számára, megkérdezik: „A tudósok miért nem hisznek Istenben?” Van ennek a feltételezésnek valódi alapja? A New Scientist folyóirat azt írta az egyik cikkében, hogy „az a nézet, amely szerint a tudósok általában hitetlenek . . ., teljesen hamis nézet”.2 Ugyanez a cikk beszámol arról, hogy az egyetemeken, kutatási intézményekben és az ipari laboratóriumokban szúrópróbaszerűen végzett felmérések azt mutatják, hogy „10 tudós közül nyolc valamilyen vallásos hitet követ, vagy ’tudománytalan’ eszméket támogat”. Tehát nem pontos az az állítás, hogy a hitet nem lehet összeegyeztetni a tudománnyal vagy a tudósok személyével. (Lásd a bekeretezett részt a 4—5. oldalon.)

Van valamilyen bizonyíték az ihletettségre?

4 Ha valaki arra a következtetésre jut, hogy van meggyőző bizonyíték a Teremtő létezése mellett, még akkor is fennmarad a kérdés: Vajon Ő ihletett embereket arra, hogy feljegyezzék gondolatait és szándékait a Bibliában? Számos érv szól amellett, hogy ebben biztosak lehetünk. Az egyik ilyen érv a Biblia tudományos pontossága. (Lásd a bekeretezett részt a 6. oldalon.) Például: több mint 3000 évvel ezelőtt Jób azt mondta, hogy Isten „lebegteti a földet a semmiségen” (Jób 26:7). Körülbelül 2700 évvel ezelőtt Ésaiás próféta megállapította, hogy Isten „ül a föld kereksége fölött” (Ésaiás 40:22, Károli). Nos, honnan tudhatta Jób vagy Ésaiás azokat az alapvető tudományos igazságokat, hogy a föld az űrben lebeg és gömb alakú? Ezek a tények jól ismertek lehetnek napjainkban, de abban az időben, amikor a fenti kijelentéseket leírták, még ismeretlen fogalmak voltak. Vajon nem az isteni kinyilatkoztatás a legésszerűbb magyarázat a rejtélyre?

5 A prófécia — amely valójában előre leírt történelem — talán a Biblia legfőbb jellemzője, amely bizonyítja az isteni ihletettségéről tett állítását. Például: Ésaiás próféta nemcsak azt jelentette be előre, hogy Babilon el fogja pusztítani Jeruzsálemet, és az egész zsidó nemzetet fogságba viszi, hanem azt is, hogy Kürosz (Kóres, IMIT; Czírus, Károli) perzsa hadvezér idővel meghódítja majd Babilont, és kiszabadítja a zsidókat a fogságból (Ésaiás 13:17–19; 44:27—45:1). El tudsz képzelni valamilyen eszközt az isteni ihletésen kívül, amellyel Ésaiás sikeresen megjövendölhette 200 évvel előre Kürosz születését, nevét, és pontosan leírta, hogy mit fog cselekedni? (Lásd a bekeretezett részt a 7. oldalon.)

6 A legfigyelemreméltóbb próféciák némelyike Dániel, az i. e. hatodik században élt próféta által került feljegyzésre. Azontúl, hogy előre beszámolt Babilonnak a médek és a perzsák általi bukásáról, jövendölt az ő korához képest a távoli jövőben lejátszódó eseményekről is. Például Dániel próféciája előre elmondta, hogy Görögországból világbirodalom lesz Nagy Sándor uralkodása alatt (i. e. 336—323); Sándor halála után birodalmának felosztását négy hadvezére között; és a Római Birodalom felemelkedését (i. e. első század), annak félelmetes katonai erejével együtt (Dániel 7:6; 8:21, 22). Mindezek az események ma már vitathatatlan történelmi tények.

7 Mivel a bibliai próféciák ennyire pontosnak bizonyultak, a kritikusok csalásnak bélyegezték azokat, azt állítván, hogy az írók megtörtént eseményekről adtak történelmi beszámolókat, majd próféciáknak tüntették fel írásaikat. De hogyan állíthatja azt komolyan valaki, hogy a zsidó papok ki mertek találni csak egyetlen próféciát is? És miért találták volna ki ezeket a próféciákat, amelyekkel az elképzelhető legélesebb módon támadták volna saját magukat? (Ésaiás 56:10, 11; Jeremiás 8:10; Sofóniás 3:4). Nem is szólva arról, hogy egy egész írni-olvasni tudó nemzetet — amelyet a Bibliával mint szent tankönyvükkel képeztek és neveltek — hogyan tudtak volna egy ilyen trükkel rászedni? (5Mózes 6:4–9).

8 Hogyan lehetett volna bármilyen csalást véghezvinni teljes civilizációk eltűnésének a leírásánál, például Edom és Babilon esetében, amikor ezek az események több száz évvel a Héber Iratok befejezése után történtek meg? (Ésaiás 13:20–22; Jeremiás 49:17, 18). Még abban az esetben is, ha valaki ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy ezeket a próféciákat nem maguknak a prófétáknak a korában írták, belátható, hogy legalább az i. e. harmadik század előtt fel kellett jegyezni azokat, mivel a szövegük akkorra már görög fordításban is olvasható volt a Septuagintában. A Holt-tengeri tekercsek is (amelyek az összes profetikus bibliai könyvből tartalmaznak részleteket) az i. e. második és első századból származnak. Amint említettük, számos prófécia csak ezen időpontok után teljesedett be.

Egyrészt az Ószövetségben vannak beteljesült jóslatok ezerszámmal, az iratok korát és eredetiségét tudományosan is igazolták.

Másrészt Jézus egész életében bénákat, vakokat gyógyított meg és még holtat is feltámasztott. Halálakor 9 óráig sötétség borult a világra, sziklák hasadtak ketté, a függöny is kettészakadt a Templomban. Harmadnap föltámadott amit nem csak hívők láttak. Mindig tudott válaszolni a farizeusok és mások összes kérdésére, nem tudták kikezdeni.

Ez több mint 3 érv és pl. a gyógyításokat még a farizeusok is beismerték, tehát a Jézust megfeszítő emberek és sok korabeli nem zsidó, nem keresztény történetíró is tényként kezeli őket, tehát vitathatatlanok.

Csak a fenti hozzászólók elhiszik a történelmet, amiről a krónikák ellentétesen írnak, az egyetlen dolog a történelemben amiben minden kortárs és a krónikások is egyetértenek, na abban kételkednek.

Semmi.

(Első válaszoló voltam eredetileg. Miért is kellett törölni a hozzászólásomat? Mert a harcos keresztények kikönyörögték a moderátornál?)