Jehova Tanúi 1954 előtt még imádták és tisztelték Jézust. Hogyan, milyen befolyásra és miért alakult ki az, hogy ma bálványimádásnak tartják Jézus imádatát?

Előbb önállóan magyarázd meg pl. a Róma 11. fejezetének teokratikus olajfáját, hogy az kikből és hogyan épül fel? Ha meg nem értesz hozzá,/vagyis a Bibliához és annak tanításaihoz/ akkor ne ezen a fórumon rikácsoljál, mert felelőtlen szavaid egyszer még ellened fordulhatnak!

................

Kedves előttem szóló!

úgy látom, hogy segítséget kérsz a Rómabeliekhez írt levél értelmezéséhez. Nagyon szívesen segítek neked. :o)

talán kezdjük a Római levél fő szakaszával, 9-11. résszel. eddig a pontig Izrael elutasításán keresztül került bemutatásra Isten egyéni igazsága ill, az embereknek tulajdonított igazsága. Izrael elvetette Krisztust és fellázadt Isten és Istennek arra vonatkozó döntése ellen, hogy kegyelemmel fordul a pogányokhoz. Ezek a témák folytatódnak ebben a részben, de Isten szuverén döntésébe az is beletartozik, hogy helyre állítja Izraelt és ezáltal megdicsőül.

11:1-6. A 10. részből való átmenet szónoki kérdésének megismétlődéséből látható: Azt kérdem tehát )szó szerint: "Tehát ezt mondom"): elvetette Isten az ő népét?

Görögül ez a kérdés tagadó választ vár: Isten nem vetette el az ő népét ugye? Ezt hangsúlyozza Pál a rá jellemző tagadó felkiáltással: Szó sincs róla!! (mé genoito)

Aztán Pál önmagára hivatkozik mint első bizonyítékra. Bár ő Benjamin törzséből való Izraelita volt, mégis hittel elfogadta Jézus Krisztust és Isten tulajdonított igazságát.(Vö. Fil 3:5) Benjamin törzse kicsi volt ugyan, de jelentős. ha Isten m,eg tudta menteni Pált, akkor biztosan meg tud menteni más zsidókat is. (1Tim 1:15, 16) Aztán kijelenti: Az Isten nem vetette el az ő népét (idézet az 1Sám 12: 22; Zsolt 94:14), melyet eleve ismert (Károli; proegnó "akivel tartalmas kapcsolata volt"; vö. Ám 3:2 és magyarázatok a Róm 8:29-nél). Isten az örökkévaló múlttól kezdve szövetséges népévé választotta Izraelt, és olyan kapcsolatot létesített vele amely soha nem fog megszakadni. (vö: Jer 31: 37)

Pál második bizonyítéka arra, hogy Isten nem vetette el a népét, Izrael történelméből, Illés szolgálatának idejéből ered. A próféta teljesen elkeseredett amikor az életét mentette Jezabel elől. Pál ezt mondja: Illés vádat emelt (entynchanei, "könyörgés"; "közbenjárás" a Róm 8:27-ben és esedezés a 8:34-ben) Izrael ellen. Ezután Pál idézi a próféta panaszainak egy részét (1Kir 19: 10, 14)megfordítva az idézet részletek sorrendjét, és Illés panaszával fejezte be: én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek. Illés azt hihette magáról, hogy ő az egyetlen hívő Izraelben. Az Isteni kijelentés viszont azt mondja: Isten nem csak egyetlen elkeseredett, megfélemlített prófétát tartott meg, hanem meghagyott magának egy istenfélő maradékot, akiknek a száma hétezer férfit tett ki. (1Kir 19:18) A hűséges maradék megtartása Isten műve volt.

A történelmi példa elmondása után Pál alkalmazza azt a saját napjaira: Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint. Pál csak egy volt a sok közül, akiket isten kiválasztott a hitre Izrael népe közül. Isten a gyülekezet korszakának minden nemzedéke alatt elhívta a "kegyelmi kiválasztás szerinti maradékot" a zsidók közül. Pál hozzáteszi, hogy ez a döntés teljesen Isten kegyelmén múlik (vö: Ef 2: 8-9), és hangsúlyozza a kegyelem és a cselekedetek ellentétét (vö.Róm 4:4-5; 9:30-32).

11:7-10

Pál ezután rátér arra, hogy mit jelent a "kegyelem szerinti kiválasztás" Izrael népére nézve. A helyzet ironikus volt. A zsidók buzgón törekedtek arra, hogy Isten elfogadja őket a cselekedetek és a törvény igazsága alapján. )Akárcsak Jehova TAnúi:o) ) Isten azonban csak a kiválasztottakat fogadja el. Ez Isten szuverén kegyelmi döntésén múlt. A többiek megkeményíttettek (vö: 11:25). HOgy mit jelent megkeményítve lenni, az kiderül abból, ahogyan Pál ezt idézetekkel megmagyarázza és alátámasztja. Az első az 5Móz 29:3-4-ből és az Ézs.29>10-ből származik, és azt jelzi, hogy a megkeményedés lelki álmossággal jár. (Akárcsak Jehova tanúi) A bódult lélek a katanxeós szó fordítása, melynek jelentése "dermedtség egy szúrás következtében") lelki vakságnak vagy süketségnek is lehet nevezni (vö: Ézs 6: 9-10). A második idézet (Róm 11: 9-10) a Zsolt 69: 22-23-ból való, és megjövendöli, hogy pontosan azok a dolgok lettek az okai annak, hogy Isten elutasította őket, amelyeknek táplálékul és áldásul kellett volna szolgálniuk Izraelnek (az asztaluk jelentése: Isten kezének áldása számukra, aminek Krisztushoz kellett volna vezetnie őket; vö: Gal 3:24) csapdává és hálóvá, megbotlássá (vö: Róm 9:32-33) és Isten ítéletévé (megtorlássá) lettek. Mivel nem hajlandók elfogadni Isten igazságát (vö: Ézs 6: 9-10;Jn 5:40), Isten meggörnyeszti a hátukat a bűntudat és a büntetés súlya alatt.

Szeretném megkérdezni, hogy érdekel e a folytatás, mert Jehova Tanúit nem szokta, csak úgy belekérdeznek, mintha bármi is érdekelné őket. Lehet, hogy te más vagy, nem tudom. :o))

Ha érdekel, folytatom...:o)

Na de mégis, mert nem sokára megjelenik a 25%-os testvér, és közli, hogy ez süket szöveg, és sok a rizsa, de mindezt úgy, hogy egy sort sem fog elolvasni belőle, csak ijedtében haza megy, és előveszi az érveljünk könyvet...:o) Majd jön István35, aki boldog lesz a 25%-os testvér rizsás válaszától, és hogy milyen bátran be mer szólni, és ettől mindkét testvér hite most jól megerősődik. :O)

Így folytatom:

11:16. Pál meg volt győződve arról, hogy Izrael csak ideiglenesen és nem véglegesen botlott meg, és a nemzet helyreáll Isten népeként. Két példán mutatja meg, hogy miért hiszi ezt ezt. Első példáját Istennek abból a parancsából veszi, miszerint "a tésztátokból készült első lepényt ajánljátok föl ajándékul" (4Móz 15:20). Ezt akkor kellett megtenniük, miután bementek Kánaán földjére, és learatták az ott vetett első búza termést. Ezt az áldozati felajánlást minden évben megkellet ismételniük az aratás kezdetén. Az a kenyér, amelyet a búzaaratás után elsőként elkészítettek, szent volt, ti. szentté vált azáltal, hogy felajánlották Istennek. Amint Pál rámutat: Ha pedig a kenyér első zsengéje szent,. a tészta is az. Pál második példája egy fáról szól: ha a gyökér szent, az ágak is azok.

Mindkét példában az alapelv azonos: ami elsőnek számít, az hordozza a hozzá kapcsolódó dolgok tulajdonságait. Egy fa esetében nyilvánvalóan először a gyökérnek kell kifejlődnie, ami tartalmazza ugyanazokat a sajátosságokat, amelyekkel majd az ágak is rendelkezni fognak. Az Úrnak felajánlott kenyér esetében a lisztet, amiből a kenyeret formázták és megsütötték, az első aratásból vették és odatették első zsengeként. Mivel félretették az Úrnak, ez megszenteli az egész aratást. Az első zsengék és a gyökér Izrael ősatyáit jelképezi vagy magát Ábrahámot. A tészta és az ágak pedig Izrael népét. Izrael Isten számára elkülönített (szent) és "megbotlása" (Krisztus elvetése) csak ideiglenes lehet.

11: 17-21

AZ apostolok nemzedékében Isten elvetette Izrael népét mint nemzetet, amit pál úgy ír le, hogy az ágak közül egyesek kitörettek. Ezután az apostol közvetlenül a pogány keresztényekhez szól: te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél (szó szerint: "részesévé lettél az olajfa zsírjának"). De az, hogy valaki ennyi áldást nyert istentől és az ő kegyelméből, nem lehet ok arra, hogy dicsekedjen, amitől Pál óvta az olvasóit. (Ezt a részt a Jehova Tanúk bizonyára nagy büszkeségükben nem olvassák) Olyanok voltak, mint egy "vadolajfa oltvány", amit beoltottak egy kinevelt olajfába, így ők voltak Izrael adósai, nem pedig fordítva. Hiszen az üdvösség a zsidók közül támad. (Jn 4:22)

Általában a szelíd olajfa ágát oltják be a vad olajfába, ami pont az ellentéte annak, amiről Pál ír. Ő is tudta, hogy a vad ág beoltása a nemesített fába nem szokás(bár előfordul9 mert később azt írja , hogy a "természet rendje ellenére" történik ez a beoltás. (11:24)

Pál nyomatékot adva figyelmeztetésének kijelenti: nem te hordozod a gyökeret,hanem a gyökér téged. A fa gyökere az élet forrása, és táplál minden ágat. Ábrahám az "atyja minden hívőnek" (4:11-12, 16-17) Tehát a pogány hívők is összekapcsólhatók Ábrahámmal; bizonyos értelemben neki köszönhetik üdvösségüket, és nem fordítva.

Kedves kérdező, mondtam, vagy sugalltam én a kérdésre, hogy "kellemetlen"? Nem, egyáltalán nem kellemetlen, nem tudom honnan veszed, hogy kitértem a kérdés elől? A kérdésedre a pontos válasz a bibliában található és azt tanítják Jehova Tanúi. Nem imádták Jézust a Tanúk '54 előtt sem, mert ugyanis, akik imádják, mint a Mindenható EGY Istent, azok a háromság hatására teszik, amit a Tanúk nem 1954-ben hagytak el!! De ha imádták volna is, akkor sem lenne semmi, mert ha felismered a helytelenséget és kijavítod, megmenekülhetsz, ha meg nem, majd meglátod.

Ahogy mondtam, a teremtményimádattal már jóval korábban leszámoltak A BIBLIA HATÁSÁRA, még akkor ha te ezt nem látod át, mert nem vagy elég alapos és valószínűleg nagy benned az előítélet.

Így aztán a kérdésed jelentőségét vesztette, vagy szerinted nem?

Kedves 31 és 32-es! Látod, a NEM KERESZTÉNYI gúnyolódásod ellenére itt vagyok, és bizony nem lehet a Szentírás alapján azzal egyetérteni, amit írtál.

John F. és John E. Walvoord teológusok azt mondják: "Pál apostol világosan kimutatja, hogy az ószövetségi Izraelre vonatkozó ígéretek még nem teljesültek be.

Pál ezt írta: ’Azt kérdem tehát: Talán csak nem vetette el Isten az ő népét? Semmiképpen sem!’ (Róma 11:1)."

De nem idézik e versnek a folytatását: "Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből!" Mit értett ezen Pál?

Pál semmiképpen sem hihette, hogy az izraeliták mint nemzet továbbra is különleges helyet foglalnának el Isten szemében, hiszen ő maga "nagy nyomorúságot és szüntelen szívbéli fájdalmát" fejezte ki amiatt, hogy az izraeliták Isten jóságára nem helyesen reagáltak (Róma 9:2–5).

A Róma 9:6-ban Pál ezt mondja: "Arról szó sincs, mintha Isten (Ábrahámra vonatkozó) szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki a [test szerinti] Izraeltől származik."

Figyeljük meg, mit akart mondani Pál e szavakkal: Isten többé a zsidókat nem tekinti Izraelnek, pontosan azért, mert elvetették Krisztust. Jézus Krisztus felkent követőinek gyülekezete alkotja az igazi "Izraelt", azt az eszközt, amely által az egész emberiség áldásban részesül (1Péter 2:9; Galata 3:29; 6:16; 1Mózes 22:18).

Isten egyénileg nem vetett el minden zsidót, hiszen Pál maga is kihangsúlyozta: "Hiszen én is izraelita vagyok." Vagyis a zsidó nemzetből — Pálhoz hasonlóan — mások is részét alkothatták a szellemi Izraelnek, de ennek egyik feltétele az, hogy Krisztust elismerjék. Csak egy "maradék", egy elenyésző kisebbség döntött így (Róma 11:1, 5).

Egy jövőbeli megtérés?

Egyesek azt jósolják, hogy a test szerinti zsidók érzülete drámai módon megváltozik. "Az egyház elragadtatását követő nagy nyomorúság Izrael (keresztény hitre való) megtéréséhez fog vezetni" — jelenti ki egy fundamentalista szerző.

Érdekes módon Pál a Róma 11:25, 26. verse szerint csakugyan ezt írta: "Az érzékelő képesség eltompulása csak részleges volt Izraelben, míg a nemzetekből valók teljes száma be nem jön, és így az egész Izrael megmentésben részesül."

Vajon itt Pál a test szerinti zsidók eljövendő tömeges megtéréséről beszél? Ez már csak azért sem lehetséges, mert ő maga említi, hogy Krisztust csak a zsidók egy kicsiny maradéka fogja elismerni (Róma 11:5).

"akkor bizony egy olyan szervezetet helyeselt, akik Jézushoz imádkoztak, akik Jézushoz még énekeket énekeltek, mint amiből be is másoltam."

Kedves kérdező! Te még mindig nem érted, hogy nem az olyanok nyerhetik el Isten helyeslését, akik hibátlanok, bűntelenek, minden igazságnak ismeretnek tudói (hiszen ilyen Jehován kívül nincs is), hanem azok is, akiknek vannak és lehetnek hiányosságai, tévedései???

"mivel esetükben már ’Jézus előtt nem hajol meg a térd’."

De, Jézus előtt is meghajolhat tért - hitted volna??? Mondom, hogy nem érted a lényeget. Ne akard már azt bemagyarázni, hogy te mennyire tisztában azzal, amit állítunk a Biblia alapján!

Tehát a négy meghatározásod a szűklátókörűségedet bizonyítja, de azt nagyon, ugyanis van még valami, ami éppen Jehova Tanúira igaz - de azt már leírtam sokszor.

Nincs semmiféle '54, csak egyes rosszindulatúak fantáziájában, ahonnan ered. Jézushoz előtte sem imádkoztak már hosszú ideje. Voltak Jézust dicsérő énekek - ma is vannak, de a teremtményimádat súlyos és halálos bűn, melyet a kereszténység majdnem az egésze gyakorol még mindig. A Tanúk viszont már 1931-ben JEHOVA tanúiként azonosították magukat, mégpedig alapos bibliai okkal!!!!

És az utolsó okító versedben elgondolkoztál-e már azon, hogy mit jelent az "Atya Isten", azaz a Mindenható Jehova "dicsőségére" megvallani Jézust? Tán Jézushoz kellene imádkoznunk? Jézus Jehova dicsőségére tett MINDENT, még a hozzá való imái is az Ő EGYEDÜLÁLLÓ dicsőségét magasztalták, és a nekünk adott példája része. Milyen példája? Pl. a Róma 15:5, 6-os versben Pál által megfogalmazott példa. Kihez is kell imádkoznunk akkor??? Érdekes, az első sz.-i tanítványok még pontosan tudták, hogy csak és kizáróan Istenhez, az Atyához, azaz Jehovához, senki máshoz. Hozzá is csak Jézuson, mint Közbenjárón keresztül.

Kedves 31, 32-es válaszoló!

Tehát a zsidók, mint Isten ókori választott nemzete, mint nemzet, csak Jézusig létezett.

Mindez tehát csak előkészítése és előképe volt annak az új és tökéletes szövetségnek, mely majd Krisztusban köttetik meg, s annak a teljesebb kinyilatkoztatásnak, melyet Isten megtestesült Igéje fog átadni. "Íme, napok jönnek -- mondja az Úr --, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda házával... Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek... Mert mindnyájan ismerni fognak engem a legkisebbtől a legnagyobbig, mondja az Úr" (Jer 31,31--34).

Ezt az új szövetséget Krisztus hozta létre, tudniillik az új szövetséget az Ő vérében (vö. 1Kor 11,25), zsidókból és pogányokból híva meg a népet, mely nem test szerint, hanem a Lélekben gyűljön össze és legyen Istennek új népe. A Krisztusban hívők ugyanis, akik nem romlandó, hanem az élő Isten igéje által romolhatatlan magból születtek újjá (vö. 1Pt 1,23), nem testből, hanem vízből és Szentlélekből (vö. Jn 3,5--6), "választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul megszerzett nép" lesznek... "akik valaha nem-nép voltak, most pedig Isten népe" (1Pt 2,9-10).

Tehát félreértés ne essék, már NEM ROMLANDÓ, HANEM ROMOLHATATLAN MAGBÓL születtek újjá a Krisztusban hívők, akik ezáltal NEM TESTBŐL, hanem vízből és szent szellemből "választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul megszerzett nép"!

"„Nincs semmiféle '54, csak egyes rosszindulatúak fantáziájában”:

akkor az általam beidézett énekekszövegek sem léteznek?"

Mi lenne, ha nem torzítanál! A változás már jóval korábban történt. Az énekek érdekesen nem az 50-es évekből valók.

"„de a teremtményimádat súlyos és halálos bűn”: itt Jézus imádatára mondod, hogy halálos bűn?"

IGEN! Pontosan az Ő imádata teszi bálványimádókká a magukat (hamisan) kereszténynek vallók túlnyomó részét. Hogy találtad ki??