Miért érvelnek Jehova tanúi ennyire ellentmondásosan?

Kedves 48-as! Szerinted a "tanítás", a "feddés", a "nevelés" nem kívánja meg a Biblia helyes értelmezését is? Ez - ahogy a tapasztalat bizonyítja - cseppet sem általános jelenség. Az ún. "kereszténység" gyümölcseit általában elnézve, ritka, mint a fehér holló.

................

De, az benne van az igében, ahogy olvastad a igehelyen. Maga az ige feddi az embert, maga a biblia, és annak értelmezésére elvezet a szent Szellem. Nem a hű és értelmes rabszolga.

És az ugynevezett tanúk gyümölcseit elnézve- hamis próféciák, gyermekmolesztálások, hazugságok, jogtalan kiközösítések, öngyilkosságok, részegségek, lopások-teljesen alátámasztja azt, hogy a tanúk nem rendelkeznek sem a Szent Szellemmel, sem a prófétálással, sem értelmes rabszolgával. Így elérkeztünk oda, hogy végül is neked van igazad. :o)

"De, az benne van az igében, ahogy olvastad a igehelyen. Maga az ige feddi az embert, maga a biblia, és annak értelmezésére elvezet a szent Szellem. Nem a hű és értelmes rabszolga."

Mindenki értelmezze, ahogy akarja? Tehát a te tuti ismeretszerzési módszered azt jelenti, hogy mindenki értelmezze, ahogy akarja? Mintha a KRESZ könyvet kiadnák minden vezetni tanulónak, hogy értelmezze, ahogy akarja..., vajon mi is lenne az utakon, mikor még így is sok a baleset.

Ez káoszhoz vezet, de Istennek nem ez a célja. Ő mindig felhasznált embereket a szellemi vezetésére. Az utolsó időkben a Szentírás szolgál annak alapjául, hogy Isten hű és bölcs szolgái gondoskodjanak a megfelelő szellemi táplálék kiosztásáról.

A többi amit írsz pedig marhaság.

Vidiripi

53. válaszoló!

Nem gondoltam volna hogy valaha is írsz olyat amit majd igazán jónak találok de ez is megtörtént.

Ezt nagyon jól megfogalmaztad: "Ami fix és nem változik, az a Szentírás írott szava! Abban tényleg megbízhatunk. Éppen ezért íratta le nekünk Isten."

Na de amit viszont hiányolok az a válasz. A hű és értelmes rabszolga profetikus megjövendölésének a mélységeibe való bevezetés/feltárása.

A "PRÓFÉTA" szó jelentése:

Próféta szó szerinti, általános értelemben valamit előre megmondó, jósoló, de a zsidóknál olyan embert, szónokot értettek rajta, aki Istentől ihletve beszél.

Vallási: Isteni igazság kinyilatkoztatása. Egy próféta (Isten által kiválasztott személy, aki az isteni igazságot terjeszti) jövőre vonatkozó kijelentése.

Kedves Vidiripi! Ha jónak találtad, akkor olvass vissza, vagy kérlek figyelj jobban, hátha van ott még más is, ami fontos.

Csakugyan a prófétákéhoz hasonló munkát végzünk? Abban az értelemben talán nem hogy közvetlenül ihletést kapnánk ma Jehovától. Hallhatjuk viszont Szavából, a Bibliából a közelgő napjáról szóló sürgős üzenetet. A „próféta” és a „prófétai” szónak több jelentése is van. Noha nem vagyunk próféta abban az értelemben, mint Ámós és a többi ókori próféta volt, mégis a jövőről beszélünk. Hogyan? Elmondjuk másoknak a prófétai üzeneteket, melyeket a Szentírás lapjain tanulmányozunk, beleértve a 12 próféta üzeneteit is. Most éppen ennek van itt az ideje.

A héber „próféta” (na‧ví’) szó etimológiája bizonytalan, de a Bibliában való használata arra utal, hogy az igaz próféták Jehova szószólói voltak, Istennek emberei, ihletett üzenetekkel. A „próféta” kifejezéssel fordított görög (pro‧fé‧tes) szó pontos jelentése: „kikiáltó”, aki valaki „szemébe” vagy „előtt” elmond valamit. A próféta olyan valaki, aki isteni eredetűnek tartott üzeneteket hirdet ki. Isten igaz prófétái gyakran, de nem mindig, előre megmondták a jövő eseményeit.

Jehova prófétáinak nem csupán az volt a feladatuk, hogy Istentől származó jövendöléseket mondjanak el. Isten gyakorta a szószólóiként használta fel őket, hogy közöljék másokkal az akaratát. Ábrahámról, Izsákról és Jákobról például nem gondolnánk, hogy megmondták előre a jövőt, a Zsoltárok 105:9–15 mégis prófétának nevezi őket. Alkalmanként azzal bízta meg őket Isten, hogy jelentsenek ki valamit a jövőről, mondjuk akkor, amikor Jákob megáldotta a fiait. Ám ezek a patriarchák abban az értelemben is próféták voltak, hogy elmondták családjuknak, amit Jehovától megtudtak a szándékában betöltött szerepükről (1Mózes 20:7; 49:1–28). A Bibliában használt „próféta” kifejezés újabb jelentésárnyalatára világít rá az, hogy Áron Mózes prófétájaként szolgált. Azáltal töltött be prófétai szerepet, hogy Mózes szószólója, vagyis ’szája’ volt (2Mózes 4:16; 7:1, 2; Lukács 1:17, 76).

Ejtsünk szót Sámuel és Nátán prófétáról is (2Sámuel 12:25; Cselekedetek 3:24; 13:20). Jehova mindkettőjük által kinyilatkoztatott jövőbeli eseményeket, de más módokon is felhasználta őket mint prófétákat. Sámuel prófétaként arra intette az izraelitákat, hogy hagyjanak fel a bálványimádással, és térjenek vissza a tiszta imádathoz. Ezenkívül kihirdette Isten ítéletét, melyet Saul királyra mondott ki, és amelyből megtudhatjuk, hogy Jehova szemében többet ér az engedelmesség, mint a kézzelfogható áldozatok. Igen, Sámuel prófétai mivolta abban is megnyilvánult, hogy tudatta másokkal, mi a helyes Isten szerint (1Sámuel 7:3, 4; 15:22).

Nátán próféta megjövendölte, hogy Salamon építi meg a templomot, és a királysága szilárd lesz (2Sámuel 7:2, 11–16). De akkor is prófétaként cselekedett, amikor leleplezte Dávid Betsabéval és Uriással kapcsolatos bűnét. Kiben ne hagyott volna nyomot az, ahogyan Nátán napvilágra hozta Dávid házasságtörő tettét? Szemléltetése egy gazdag emberről szólt, aki elvette egy szegény ember egyetlen szeretett báránykáját. Nátán az Isten szentélyénél folytatott igaz imádat megszervezésében is részt vett (2Sámuel 12:1–7; 2Krónikák 29:25).

Vidiripi

Érdekes reakció!

"Csakugyan a prófétákéhoz hasonló munkát végzünk? Abban az értelemben talán nem hogy közvetlenül ihletést kapnánk ma Jehovától. Hallhatjuk viszont Szavából, a Bibliából a közelgő napjáról szóló sürgős üzenetet. A „próféta” és a „prófétai” szónak több jelentése is van. Noha nem vagyunk próféta abban az értelemben, mint Ámós és a többi ókori próféta volt, mégis a jövőről beszélünk. Hogyan? Elmondjuk másoknak a prófétai üzeneteket, melyeket a Szentírás lapjain tanulmányozunk, beleértve a 12 próféta üzeneteit is. Most éppen ennek van itt az ideje."

Nos talán velem van a baj de nem találom a választ. Talán azért mert nem ez a kérdés lett feltéve. Megpróbálok pontosabban fogalmazni.

"Senki sem kiválasztott SZEMÉLY SZERINT, de a Vezető Testület, mint csoport léte profetikusan előre jelzett dolog."

Hol van megírva ez a prófécia a Bibliában? Konkrétan az hogy lesz egy Vezető Testület s ennek a csoportnak a léte ahogyan te írod profetikusan előre jelzett?

A hiba az ön készülékében van, kedves Vidiripi! Ugyanis amikor Istennek volt födi szervezete, mindig volt olyan vezetői elrendezése is, akik ezzel a feladattal és felelősséggel voltak felruházva.

Az első sz.-ban is voltak, tehát nem volt egyetlen tanítványnak sem ismeretlen ez az elrendezés. Ez a szellem csak ma, a szabadelvűség korszakában terjedt el, mint valami fertőzés. Éppen ezért sem Jézusnak, sem egyetlen Bibliaírónak sem kellett váltig bizonygatnia, hogy ez az utolsó napokban is így lesz. De ennek ellenére Jézus világosan utalt rá, hogy lesz egy "rabszolga", aki annak idejében hűségesen felkínálja a szellemi táplálékot.

Jézus tanítványai i. sz. 33. niszán 11-én, kedden délután egy olyan kérdést tettek fel, amelynek nagy jelentősége van számunkra most. Kérdésük így szólt: "mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?" Válaszul Jézus egy fontos próféciát mondott el. Egy viharos időszakról beszélt, amelyet háborúk, éhínség, földrengések és betegségek jellemeznek majd. Ráadásul mindez csak "a gyötrő fájások kezdete" lesz. A helyzet tovább fog romlani. Mennyire ijesztő kilátások! (Máté 24:3, 7, 8, 15–22; Lukács 21:10, 11).

Ezen megjövendölt eseményeknek kétségtelenül FELISMERHETŐEN különbözniük kellett a korábbi háborúktól, éhínségektől, földrengésektől, vagy járványoktól, betegségektől. Miben tudnak ezek különbözni az évszázadok hasonló jellegű borzalmaitól? Nyilván az intenzitásaikban és a kiterjedéseikben.

Az első vh. kitörése óta Jézus próféciájának legnagyobb része már beteljesedett. "A gyötrő fájások" rendkívüli szenvedést okoznak az emberiségnek. Az igaz keresztényeknek azonban nincs miért félniük. Jézus megígérte, hogy fenntartja őket tápláló szellemi eledellel. Hogyan szervezi meg az égből, hogy mi itt a földön megkapjuk a szellemi eledelünket?

Maga Jézus adott választ erre a kérdésre, amikor e nagy jelentőségű prófécia elmondása közben ezt kérdezte: "Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben?" Majd kijelentette: "Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt! Bizony mondom nektek, mindene fölé kinevezi" (Máté 24:45–47). Ezek szerint lennie kell egy ’rabszolgának’, akinek az a feladata, hogy szellemi eledelről gondoskodjon, és aki hű is, értelmes is. Vajon egyetlen személyről van itt szó, egymás után következő személyekről, vagy esetleg valami másról? Annál is inkább szeretnénk megtudni a választ erre a kérdésre, mivel a hű rabszolga gondoskodik az oly nélkülözhetetlen szellemi eledelről.

"A hű és értelmes rabszolga" nem lehet egyvalaki. Miért nem? Azért, mert a rabszolga már az első században is osztott szellemi táplálékot, és Jézus szerint még akkor is ezt fogja tenni, amikor az Úr megérkezik, erre pedig 1914-ben került sor. Ez azt jelentené, hogy valaki mintegy 1900 évig hűségesen szolgál. Ilyen hosszú élete még Metusélahnak sem volt! (1Mózes 5:27).

Akkor talán általános értelemben minden egyes keresztényre utal a „hű és értelmes rabszolga” kifejezés? Szó, ami szó, minden kereszténynek hűnek és értelmesnek kell lennie; Jézus azonban nyilván többre gondolt ennél, amikor ’a hű és értelmes rabszolgáról’ beszélt. Miből következtetünk erre? Jézus azt mondta, hogy az Úr, "amikor megérkezik..., mindene fölé kinevezi" a rabszolgát. Hogyan lehetne minden egyes keresztényt kinevezni minden fölé, vagyis az Úr összes tulajdona fölé? Ez képtelenség!

Az egyetlen logikus következtetés tehát az, hogy Jézus a keresztények egy csoportját nevezte ’hű és értelmes rabszolgának’. Alkothat-e több személy egy rabszolgát? Igen, alkothat. Krisztus előtt hétszáz évvel Jehova úgy utalt Izrael egész nemzetére, mint az ő ’tanúira’ és ’szolgájára, akit kiválasztott’ (Ézsaiás 43:10). Izrael nemzetének minden egyes tagja részét képezte ennek a szolga osztálynak attól kezdve, hogy i. e. 1513-ban megkapták a Mózesi Törvényt, egészen i. sz. 33 pünkösdjéig.

A legtöbb izraelita nem vett részt közvetlenül a nemzet ügyeinek intézésében, illetve a szellemi táplálás programjának szervezésében. Jehova a királyokra, bírákra, prófétákra, papokra és lévitákra bízta ezeket a feladatokat. Izraelnek mint nemzetnek mindazonáltal Jehova mindenek felett álló uralmát kellett képviselnie, és hirdetnie kellett az ő dicséretét a nemzetek között. Mindegyik izraelitának tanúskodnia kellett Jehováról (5Mózes 26:19; Ézsaiás 43:21; Malakiás 2:7; Róma 3:1, 2).

A ’szolgának’, Izraelnek a hűtlensége nem jelentette azt, hogy a hűséges imádók soha többé nem kapnak szellemi táplálékot. Jézus feltámadása után ötven nappal, azaz i. sz. 33 pünkösdjén a szent szellem kitöltetett Jézus 120 tanítványára egy jeruzsálemi felső szobában, s ezzel egy új nemzet született. Erről sokan tudomást is szerezhettek, amikor a nemzet tagjai bátran beszélni kezdtek Jeruzsálem lakóinak "Isten nagyszerű dolgairól" (Cselekedetek 2:11). Így az új, szellemi nemzet lett az a ’szolga’, aki hirdette Jehova dicsőségét a nemzeteknek, és gondoskodott eledelről a kellő időben (1Péter 2:9). Később találóan az ’Isten Izraele’ kifejezéssel utaltak rá (Galácia 6:16).

’Isten Izraelének’ valamennyi tagja önátadott, megkeresztelt keresztény, aki felkenetett szent szellemmel, és égi reménységű. Ezért „a hű és értelmes rabszolga” kifejezés ennek a felkent, szellemi nemzetnek az összes tagjára mint csoportra utal, amely a földön létezett vagy létezik i. sz. 33 óta napjainkig, bármely adott időpontban. Ugyanúgy van ez, mint az izraeliták esetében, akik mindannyian részét képezték a keresztény kor előtti szolga osztálynak, bármikor éltek is i. e. 1513 és i. sz. 33 pünkösdje között. De akkor vajon kik a ’háziszolgák’, akik szellemi eledelt kapnak a rabszolgától? Az i. sz. első században mindegyik keresztény az égi reménységet ápolta. Ennélfogva a háziszolgák is felkent keresztények voltak, csak nem mint csoport, hanem mint egyének. Mindegyiküknek szüksége volt a rabszolgától kapott szellemi táplálékra, még azoknak is, akik felelős tisztséget töltöttek be a gyülekezetben (1Korintusz 12:12, 19–27; Héberek 5:11–13; 2Péter 3:15, 16).

’Az Isten Izraele’ a hű és értelmes rabszolga osztály, amelyet megbíztak egy bizonyos munkával, de közben minden egyes tagjának is vannak saját feladatai. Ez világosan látható Jézusnak a Márk 13:34-ben feljegyzett szavaiból, melyek így szólnak: "Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy ember, aki külföldre utazott, otthagyta házát, és rabszolgáinak adta a hatalmat, kinek-kinek a maga munkáját, az ajtóőrnek pedig megparancsolta, hogy kitartóan virrasszon." Vagyis a rabszolga osztály mindegyik tagja azt a megbízatást kapta, hogy gyarapítsa Krisztus földi javait. Ki-ki a saját képességeinek és lehetőségeinek megfelelően látja el ezt a feladatot (Máté 25:14, 15).

Péter apostol ezt mondta az akkor élt felkent keresztényeknek: "Ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt az egymásnak végzett szolgálatban mint Isten különféle módokon kifejezett ki nem érdemelt kedvességének jó sáfárai" (1Péter 4:10). Azoknak a felkenteknek tehát az volt a felelősségük, hogy szolgáljanak egymásnak az Istentől kapott ajándékokkal. Péter szavai azt is érzékeltetik, hogy nem minden kereszténynek voltak egyformák a képességei, feladatai vagy kiváltságai. Mégis elmondható, hogy a rabszolga osztály minden egyes tagja hozzájárulhatott valamilyen módon a szellemi nemzet növekedéséhez. Vajon hogyan?

Először is, mindnyájuknak kötelességük volt tanúskodni Jehováról, a Királyság jó hírét prédikálva (Ézsaiás 43:10–12; Máté 24:14). Jézus közvetlenül a mennybemenetele előtt parancsot adott valamennyi hűséges tanítványának — férfiaknak és nőknek egyaránt —, hogy legyenek tanítók. Ezt mondta: "Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig" (Máté 28:19, 20).

Amikor új tanítványokat találtak, alaposan meg kellett nekik tanítaniuk, hogy megtartsák mindazt, amit Krisztus parancsolt a tanítványainak. Aki fogékony volt, az idővel képesítetté vált mások tanítására. A rabszolga osztály leendő tagjai tápláló szellemi eledelhez juthattak számos nemzetben. Minden felkent keresztény, mind férfiak, mind nők részt vettek a tanítványképzésre vonatkozó megbízatás teljesítésében (Cselekedetek 2:17, 18). Attól kezdve, hogy a rabszolga elkezdte a munkáját, egészen ennek a világrendszernek a végéig folytatódnia kell ennek a tevékenységnek.

Vidiripi

Rizsa, rizsa, rizsa. Nem azt kértem hogy másold be az utolsó napok jeleit. TUDOM! Katy is gyakran bemásolja vagy egy kicsit átfogalmazva a saját gondolatait is hozzátéve írja le.

"Ezek szerint lennie kell egy ’rabszolgának’, akinek az a feladata, hogy szellemi eledelről gondoskodjon, és aki hű is, értelmes is. Vajon egyetlen személyről van itt szó, egymás után következő személyekről, vagy esetleg valami másról? Annál is inkább szeretnénk megtudni a választ erre a kérdésre, mivel a hű rabszolga gondoskodik az oly nélkülözhetetlen szellemi eledelről."

Na ez már talán kapcsolatba hozható a kérdésemmel. De még nem az igazi.

Nem bemásolva egy csomó fölösleges szöveget csak a lényegre szorítkozva nagyon kérem. Írd meg nekem azokat az igéket a Bibliából amelyek alátámasztják a Vezető Testület profetikus mivoltát. Ennyi és nem több.

Milyen válaszra vársz, ami ennél egyértelműbb?!

Egyébként nem "rizsa", hanem alapos, hogy érthető legyen. Ha uncsi neked, akkor nyilván nem érdekel a téma, vagy ilyesmi...