Mit értetek az alatt, hogy lélek?

Ez pl. Bibliafordítástól is függ. Több, általában karizmatikus gyülekezet tudatosan szétválasztja a "lélek" és a "szellem" kifejezést. Ezért sem tartják helyesnek a "Szentlélek" kifejezést, helyette a Szent Szellem megnevezést használják. A lélek szerintük az emberi érzelem, ész, akarat, vágyak egyvelege, és ez gondolom nyilvánvalóan a biológiai testtel együtt változik. Szerintem ez egy szóval nem más, mint az agy termékei. A szellem, amely Isten lehelete, valószínűleg egy közel állandó, statikus valami, amely közvetlenül érzékeli Isten hangját, de hogy mi magunk felfogjuk, szabadjára kell engednünk a szellemünket, mert ha elnyomjuk, nem halljuk Isten hangját. Ez a szellem az, amely örökké él.

Itt most nem arról van szó, hogy ebben hiszek, csak arról, hogy ez talán a leglogikusabb definiálása és szétválasztása a léleknek és szellemnek. De bizonyára van még sokféle elképzelés is.

Kérdésedre a védikus irodalom részletes magyarázattal szolgálhat, aminek lényegét most pár szóval összefoglalok.

A élet csupán az lélek tulajdonsága, tehát a lélek az igazi énünk valódi önvalónk, a testünk eszköz ahhoz, hogy a lélek ebben az anyagi világban megnyilvánulhasson. Ez nemcsak az emberekre igaz, hanem minden élőlényre, állatra, növényre is, ezért a védikus felfogáslelki szmpontból mindenkit egyenlőnek lát. (előkelő vagy alacson y származású embert, ateista, pápa, kutyát, tehenet, stb)A védikus felfogás teista, vagyis a világ és az élőlények eredetének egy személyes Istent fogad el, aki a korlátokhoz kötött emberi elme számára felfoghatatlan módon- kezdet és vég nélkül mindentől függetlenül létezik. A védikus szentírásokban az áll, hogy a minden lélek egy tökéletes örökkévaló lelki világból származik, amit helytelen döntése miatt hagyott el, mert vágy ébredt benne az anyagból épült világ megismerésére és élvezésére. Az egymás után magára öltött anyagi testek (ami a növényvilágtól, az állatvilágon keresztül az emberi létig tart) lehetővé teszik számára, hogy a lehető legváltozatosabb módon tapasztalja meg e világ örömeit, fájdalmait, majd az emberi testbe érve lehetőséget kapjon arra, hogy felszabaduljon az anyag fennhatósága alól, mert az emberi intelligencia alkalmas erre. Az újjászületés formája az előző élet tettei alapján dől el, a fejlődésről pedig önmagunknak kell döntenünk és ennek érekében cselekednünk.

Szia tzolko!

A Szentírás az emberi lény felépítéséről így ír:

"Formálta az Úr Isten az embert a föld porából és lehelte az ő orrába életnek leheletét, és így lett az ember élő lélekké" (I. Mózes 2:7).

Ugyanez szemléletesen, egy "képletben" felírva:

test (a Föld porából, azaz a Földön levő elemekből és anyagokból alkotva)

+

"élet lehelete" (az élet kizárólagosan Istentől jövő és a Lelke által fenntartott ajándéka)

=

"élő lélek" (emberi személyiség, egyéniség)

Az Istentől nyert "élet lehelete" nélkül nincs élő lélek, emberi személyiség, hanem csak por, holt anyag. Nem azt mondja a fenti ige, hogy a test lesz porrá a halálban, hanem hogy "te magad vagy por" és "leszel ismét porrá", mert nem is létezel önmagadban, Isten nélkül. A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható és a halál után tovább élő, halhatatlan lélek. Sokan fő keresztény hittételnek tekintik a lélek halhatatlanságát, vagyis a lélek azonnali továbbélését, illetve túlvilági életét a halál után. A középkori keresztény egyházban lett uralkodóvá ez a nézet, és a XVI. századi reformáció nyomán született protestáns egyházakban is nagyrészt megmaradt ez a felfogás, főleg az egyháztagok tömegei szintjén. Teológiai szinten azonban mind a katolikus, mind a protestáns egyházakban egyértelmű a megállapítás, hogy a lélek halhatatlanságának a gondolata idegen, pogány forrásból jött be a kereszténységbe, főként egy ókori filozófiai irányzat, az ún. újplatonizmus közvetítésével.

"Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet...A feltámadás bibliai fogalma össze nem hasonlítható a halhatatlanság görög eszméjével, mely szerint az ember lelke természeténél fogva romolhatatlan, és amikor a halál megszabadítja testi bilincseitől, belép az isteni halhatatlanságba. A Biblia szerint az emberi személy – jelenlegi, bukott állapotában – teljességgel a halál hatalmába kerül." (Nyíri Tamás katolikus teológus: Remény vagy halál? Vigilia)

"A lélek halhatatlanságába vetett hit sok más idegen hatással együtt átkerült a kereszténységbe és elfoglalta a biblikus reménység helyét, megüresítve a feltámadás értelmét. A halál – mint a 'bűn zsoldja' – a teljes embert éri." (Dr. Nagy Gyula evangélikus teológia professzor: Dogmatika, Theológiai akadémiai jegyzet)

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a Bibliában nincs sem dichotomia (test + lélek = ember),

sem trichotomia (test + lélek + szellem = ember),

hanem az ember oszthatatlan életében és halálában egyaránt.

A héber "ruach" kifejezés, melyet sokan "szellemnek" fordítanak az ember vonatkozásában személytelen. Lásd például Préd 3:19,21, Jób 34:14-15. Zsolt 104:29-30

A görög "pneuma" kifejezés nélkül nincsen élet. Lásd. pl. Jak 2:26

A héber nefes kifejezés, melyet léleknek fordítanak a személyt az individuum-ot jelöli. Lásd. pl.

nefes mét = holt lélek: IV.Móz 6:6, vagy nefes (magában) = holttest: IV.Móz 5:2, 6:11

A Szentírásban a test nem alacsonyabbrendű: I.Kor 6:13,19.

Érdemes még foglalkozni az ember lelkivilágával. Ennek

leggyakoribb bibliai neve a héber léb (lébáb), vagy a görög kardia = szív. A szív szó átvitt értelmű szóhasználata a magyar nyelvben főként az érzelmekre utal, a bibliai fogalom viszont az értelemre és az akaratra, az intellektusra. További nevekkel is találkozunk, ugymint elme, vese, az ember benseje, belső ember, így is fordítják még a nefest és pszüchét is. Nagyon ritkán, nem az ember egész lelkivilágára, csak speciálisan az Isten Lelkével összefüggő megnyilatkozásra használják a ruach, és a pneuma kifejezéseket, melyeket a modern bibliafordítók a szellem szóval adnak vissza - jelen esetben abszolút helytelenül!

Az ember lelkivilágán belüli funkciók: az értelem, a felfogóképesség és az emlékezet, memória, valamint következtető, logikai készség és az un. intuitív készség

A lelkiismeret (görög szüneidészisz) kifejezést az erkölcsi ítélőképességre használja a Szentírás. Eredetileg, a Teremtéskor ez az Isten törvényéhez kódolt volt. Nem Isten szava, noha Isten szólhat rajta keresztül. A Biblia beszél gonosz és megfertőztetett lelkiismeretről is. (Róm 2:15, Tit 1:15, Zsid 10:22)

Végül beszélnünk kell még a szabad választási képességről (nem szabad akaratról, mert ez félreérthető lenne) , mely visszahat az értelemre és a lelkiismeretre is, döntően alakítja az ember jellemét. Az egyéniség csodája, született adottságok és folytonosan formálódó személyiség (lásd. Jer 1:5, Zsolt 33:15) Az ember lelkivilágának, a belső embernek a komplex működése: a gondolkodás és a tudat (I.Kor 2:11).

Üdv. Péter

Szia tzolko!

Nagyon jók a kérdéseid, semmi gond nincs velük. Az embert joggal érdekli nemcsak az, hogy mi a halál oka, hanem az is, hogy mi a halál maga. A halál a Biblia szerint is a "kapcsolatok szétesése", mert felbomlik az az "összetétel", amely az emberi személyiséget, kinek-kinek a saját, egyedi énjét alkotja. Elvész, vagy visszavonatik az "élet lehelete", ajándéka. Ennek következtében az "élő lélek" azonnal eltűnik, megszűnik létezni. A test pedig felbomlik, porrá lesz. Így jelentette ki Isten a halál valóságát az embernek mindjárt a bűneset után: "Por vagy te, és ismét porrá leszel." (1Mózes 3,19) Az Istentől nyert "élet lehelete" nélkül nincs élő lélek, emberi személyiség, hanem csak por, holt anyag. Nem létezel önmagadban, Isten nélkül.

A Biblia szerint a halálban nincs öntudatos élet, tovább élő lélek, illetve lelki tevékenység. "Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak... Mind szeretetük, mind gyűlöletük immár elveszett... Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban (a sírban), ahová menendő vagy." (Prédikátor 9:7–8,12)

Jézus mondta a régen elhunyt halottakról, hogy Isten számára ők mind létezők, mert "mindenek élnek őnéki" (Lukács 20:38). Bár emberileg semmi sem marad a halálban az emberből, Isten emlékezetében "él" minden teremtménye, és bármikor feltámaszthatja őket. Amint a teremtés és az élet titkát sem, úgy ezt sem nyilatkoztatta ki Isten, hogy miként őrzi meg a megholtaknak mintegy a "személyiségadatait". Határozottan kijelenti azonban, hogy mind az Atya, mind a Fiú "akiket akar, megelevenít" (János 5:21).

Üdv. Péter

Szia!

Fejlődhet, változhat, és nem marad mindörökké kisgyermek. Amikor Isten helyreállítja az eredeti Teremtés állapotát, melyről Jelenések könyve 21-22. fejezetei szólnak, akkor újra onnan indulunk, ahonnan Ádám és Éva.

Az, hogy ki üdvözül, az Isten kezében van. A Biblia nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten minden ember életében mindent megtesz azért, hogy az ember a jót válassza. Ezt nyilvánvalóvá fogja tenni, amikor az ítéletbe bevonja az embert is. A cselekedeteknek ott van szerepe, hogy általuk válik nyilvánvlóvá az, ami bennünk van. Isten azonban a sziveket vizsgálja. Én biztos vagyok abban, hogy aki alkalmas egy örök életre, az ott lesz!

Üdv. Péter

Aha, és mit gondolsz arról az emberről, akinek 160-as IQ-ja van, de közben meg egy pszichopata? Szerintem olyan, hogy lélek nincs. A tudás megszerzése pedig a géneken és önszorgalmon múlik, nem isteneken. Sok okos emberrel találkoztam már, akik teljesen elhatárolódnak a vallásoktól, mert az agyuk azt súgja, hogy számukra az fölösleges szócséplés... mégse nevezném őket gonosz, vagy lelketlen embereknek.

Viszont mennyi öreg néni van, aki vakon bízik az istenekben, de amikor meg kirabolják és összeverik akkor az isteni gondviselés megszűnik létezni.

Afrikban naponta 50000 ember hal meg éhezésben... na hol az isten? Nem hiszem, hogy hú de kellemes halálnem lehet összeaszott gyomorral és tüdővel étel és levegő után kapkodni, tudva, hogy nincs.